Hétfőn a törvényhozók egy látványos gesztussal lemondtak a különnyugdíjukról. Más választásuk nemigen volt: az EU nyugdíjreformot vár a helyreállítási tervre (PNRR) megítélt milliárdokért cserébe, a PNL vezetése pedig egyenesen a pártból való kizárással fenyegette meg azon tagjait, akik nemmel mernek szavazni. Nem is mertek. Nicolae Ciucă PNL-elnök le is szögezte, hogy a nyugdíjreform melletti elkötelezettségüket jelzi, hogy saját magukkal kezdik az egészet, mintegy példát mutatva ezzel.

Ez mind szép. Csakhogy a többi különleges nyugdíjról – bírák, katonák, rendőrök stb. – szóló tervezet képviselőház által módosított formáját szerdán fogadta el a szenátus.

És ebben bizony van néhány olyan módosítás, ami szépen megmutatja, hogy csak kirakatreformról van szó,

amit muszájból fogadtak el az urak.

Mint tudjuk az egész reform lényege abban állt (volna), hogy egyrészt megemeljék a jelenleg pofátlanul alacsony nyugdíjkorhatárt a speciális nyugdíjakra jogosultak esetében: a bírák és ügyészek esetében 60 évre, míg a többi kategóriában, az egyenruhásokat is beleértve, az általános 65 évre. A képviselőház azonban – miután az EU-s szervekkel letárgyalták a tervezet eredeti verzióját! – úgy módosította ezt a részt, hogy

a nyugdíjkorhatár-emelés csak öt év türelmi idő után, vagyis 2028-ban kezdődik majd el,

akkor is csak fokozatosan, így aztán 20 évnek is el kell majd telnie, mire a különleges nyugdíjak ténylegesen „kimennek a divatból”.

A másik módosítás is beszédes: a törvény eredeti formája előírta, hogy egyetlen nyugdíj sem lehet magasabb, mint az adott munkakörben kapott fizetés, az átlagbért (kb. 4000 lej) meghaladó nyugdíjakra pedig 30%-os adót vetnek ki.

A képviselőház szakbizottságai azonban ezt a 30%-kot egy tollvonással 15%-ra csökkentették.

Szerdán ugyanakkor a képviselőház is megszavazott egy másik, a fizetés és a nyugdíj halmozását megtiltó törvényt, bizonyos kivételekkel. A kivételek között pedig ott vannak a választott tisztségviselők (khm), a tanárok, az idősgondozók, az orvosok és ápolók, a papok és művészek, a Román Akadémia tagjai és az autonóm hatóságoknál (BNR, ANRE, ASF, ANCOM) dolgozó személyek is. Vagyis lényegében itt is gondoskodtak mindenkiről, akit valóban érintett volna a reform.

Szóval, mint az okos lány, csináltunk is reformot, meg nem is.

A halasztással egyértelműen az érintettek haragját akarták csökkenteni (hiszen már a bírák és a rendőrök is csúnyán tiltakozni kezdtek az előjogaikért), mintha a sorok között azt üzennék nekik ezzel a törvénnyel, hogy

5 év sok idő, addig még vissza is lehet csinálni az egészet

– ha az EU-tól már megkaptuk a pénzeinket –, azalatt az 5 év alatt meg amúgy sem lesz tényleges változás, szóval csak nyugi, megoldjuk okosban.

Mint mindig.

Az adókulcs csökkentésével pedig szintén nem lehetett más a cél, mint az, hogy megmutassák: mi megint megesszük a kecskét is, meg a káposztát is, közben meg úgy teszünk, mintha megreformáltuk volna ezt a rendszert.

De mi úgy reformálunk, hogy mindenki jól járjon. Legalábbis mi és a barátaink.

A többiek meg eddig is elboldogultak valahogy.