Jelen szöveg a Ziare.com portálon megjelent cikk fordítása.

Amióta a Szociáldemokrata Pártban (PSD) befejeződött a Dăncilă-korszak, a szervezet nem kezdett bele semmiféle önelemző vagy reformfolyamatba, ahogy azt többen is hirdették, hanem ellenkezőleg: elkezdte helyreállítani a Dragnea személyre szabott rezsimje által megroggyant, régi struktúrákat.

Ennek a mamutpártnak az ereje, melyre az 1989 decembere utáni években rábízták a Román Kommunista Párt közigazgatási forrásait és hatalmi hálózatait – ez volt az a folyamat, mely révén

az egykori nomenklaturisták és a volt szekusok a kontinuitásukat biztosították, még ha háttérben is maradtak

– soha nem a vezérben rejlett, míg Liviu Dragnea és kamarillája meg nem szállta a szervezetet.

A volt kommunisták Ion Iliescut bízták meg azzal, hogy garantálja a bűneik elévülését, és azt, hogy megtarthassák a forrásokat. Ő volt az, aki formálisan a hatalmat gyakorolta és akinek sikerült maradéktalanul teljesíteni a párton belüli embereknek tett ígéreteket.

Adrian Năstase úgy vette át a PSD vezetését, hogy tudta: a hatalom a pártnál, a kiskirályoknál marad.

Szavatolnia kellett a kiskirályok hozzáférését a hatalomhoz úgy, hogy az igazságszolgáltatás ne zavarja őket,

épp úgy, ahogy Iliescu is eleget tett a forrásaikat és a hálózataikat a posztkommunizmusba átmentő kommunisták megbizatásának.

Később sem Mircea Geoană, sem Victor Ponta nem változtatta vezér típusú párttá a PSD-t. Különben a PSD klasszikus logikája, hogy lefejezi a vezetőjét, amikor azt a párton belüli hálózatok nem támogatják, Liviu Dragnea hatalomra kerüléséig vitathatatlan volt.

Dragnea egyfajta imposztor-szindrómával került a párt élére, és nem tehetett mást, kezelnie kellett az esetleges félreállításával és ezáltal az igazságszolgáltatás kezei közé juttatásával kapcsolatos frusztrációit és félelmeit azáltal, hogy gyakorlatilag megszállta a pártot.

Dragnea hatalomra segítette a középszerűeket, megfertőzve, feldarabolva a párt rendszerét,

pontosan ugyanúgy, ahogy az állam intézményeivel tette, amikor megszervezte, hogy a kormányzás a saját hasznát szolgálja.

A PSD úgy lett Dragnea pártja, hogy „benépesült” a vezérhez hasonlóan a középszernél is gyengébb – de Dragnea gonosz intelligenciájával nem rendelkező – politikusokkal, mint amilyen Florin Iordache, Liviu Pleşoianu, Olguţa Vasilescu, Carmen Dan vagy Viorica Dăncilă.

Liviu Dragnea egyfajta gondosan előkészített és szakaszolt palotaforradalommal szerezte meg a pártot, míg börtönbe nem került.

A PSD most megpróbál visszatérni a régi, kollektív hatalmi struktúrához.

Különben a párt által az utóbbi időben kiadott sajtóközleményeket így is írják alá: a PSD kollektív vezetése. A PSD nem reformálódik meg, nem változik, nem vesz hideg zuhanyt és nem megy át kifinomult elemzési folyamaton.

Ellenkezőleg: a PSD azt a politikai állatot állítja talpra, mely révén 30 éven keresztül imposztorsággal, megszállással, nepotizmussal és zsarolással sikerült megszereznie ezt az országot.

A visszatérés első tesztje pedig Bukaresten lesz, ahol Gabriela Firea a legesélyesebb arra, hogy egy új mandátum megszerzésével beindítsa a PSD gyógyulási folyamatát. Ez a tétje a kétfordulós polgármester-választási rendszerhez való visszatérésnek és ez az a kiskapu, melyet a PSD-sek mindenképpen zárva akarnak tartani.