A Nemzeti Liberális Párt 90 ragyogó napja

Mindenki az elnökválasztási cécóval van elfoglalva, miközben itt van ez a kérészéletűnek látszó Orban-kormány, amelynek rohadt nehéz problémákkal kell megküzdenie. Ha egyáltalán képes rá.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ha a politika pókerjáték lenne, akkor Ludovic Orban kinevezése egy kisebbségi kormány élére olyan elsőrangú és egyedülálló leosztás, amiben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) „all in”-re játszik.

Egy esetleges kudarc azonnal a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt sorsára juttatná a Brătianu-utódok pártját.

Florin Cîţu pénzügyminiszternek át kell mennie két pótköltségvetés vizsgáján, egyik fontosabb a másiknál! Nagyon valószínű, hogy a 2020-ra vonatkozó költségvetés olyan törvénynek bizonyul majd, amelyet túl nehéz lesz majd keresztüljuttatni egy politikailag ennyire megosztott parlamenten. A 2019-es évre vonatkozó költségvetés végső formáját meghatározó kiigazítások mostantól számítva jó néhány hónapra korlátok közé szorítják a kormányt. Cîţu miniszter úrra vár a kötelezettség, hogy – ezúttal hivatalosan, nem pedig hallomásokra alapozva – bemutassa a közpénzekkel való rossz gazdálkodásra vonatkozó összes bizonyítékot, amelyeket 3 évnyi ellenzékiség alatt hangoztatott.

Violeta Alexandrun keresztül a Munkaügyi Minisztériumnak

elő kell teremtenie a nyugdíjak és a közalkalmazotti fizetések fedezetét,

továbbá megoldást kell ajánlania a PSD populista és részben fenntarthatatlan lépéseinek kivédésére. Az emberek nehezen mondanak le szerzett jogokról és nem foglalkoznak makrogazdasági egyensúlyokkal vagy a megfelelő források hiányával.

Az új kormány másik két minisztériuma egyfajta aknamező: a fejlesztési és az egészségügyi minisztériumról van szó. A Fejlesztési Minisztérium esetében elkerülhetetlenek a botrányok, a PNL

megpróbálja majd elzárni a szociáldemokrata polgármesteri hivatalok felé megnyitott csapokat,

hogy a liberálisok által vezetett települések felé irányítsa át a pénzeket. Élet-halál harc lesz, hiszen küszöbön áll a helyhatósági választás!

Az egészségügyet ciklikusan sújtják nagy médiafigyelmet keltő válságok, melyek többségét egy olyan rendszer működése okozza, melytől túl sokat várunk a befektethető pénzhez képest. De még így is van néhány kihúzott biztosítószeges gránát! Az elődök gyógyszerpolitikával kapcsolatos ígéretei – ha nem teljesülnek – hiányokhoz vezetnek majd a gyógyszertárakban és a kórházakban, melyeket a sajtón keresztül könnyen kihasználhatnak majd a politikai versenytársak.

A többi minisztérium, bár fontosak, nem tudják jelentősen befolyásolni a választókat, rövid távon nem generálhatnak látványos változásokat.

Valószínű, hogy

az 1. Orban-kormánynak nagyon rövid, 90 napos élete lesz.

A PSD a jövő év elején, a parlamenti vakációt követően bizalmatlansági indítványt fog benyújtani, amely – véleményem szerint – át is fog menni. A PNL kisebbségi kormánya választási előkampányban van, akárcsak az összes többi politikai ellenjelölt. Akik ma meg akartak szabadulni Viorica Dăncilától, amellyel gyakorlatilag arra kényszerítették a pártot, hogy átrendezze belső erőit és implicit módon szembenézzen hatalma meggyengülésével, holnap – jogosan – a hivatalban lévő kormánnyal rendelkező PNL meggyengítését kívánják majd. A kormány bukni fog, de még sokáig hatalmon marad korlátozott hatáskörökkel, ugyanis alkotmányunk nem vette számításba választottaink előrehozott választást megelőző bojkottjának lehetőségét!

Ugyanebben az időszakban a PNL-nek túl kell jutnia néhány rendkívül nehéz vizsgán.

Az egyik az emberi erőforrásokkal kapcsolatos.

A „távozzanak a ti alkalmatlan embereitek, hogy jöhessenek a mieink” típusú játék

döntő csapást mérhet egy belső erőforrásoknak eléggé híján lévő párt imázsára. Tisztségekre vágyó személyeket azonnal lehet találni, de a PNL iránt szívvel-lélekkel elkötelezett, alkalmas, támadhatatlan, vagy a magánszektorban szakértőnek tekintett, életük menetét néhány hónapra megváltoztatni hajlandó embereket valamivel nehezebb.

Hirdetés

A kommunikáció az igazi harcmező. Nagyon valószínű, hogy Raluca Turcan tárca nélküli kormányfő-helyettesi szerepben való jelenlétét csak annak tudatosítása magyarázza, hogy ennek a kampánykormánynak mind kormányzati, mind belső pártszinten is integrálnia kell az üzeneteit. Márpedig ehhez szükség van egy vezérlőközpontra, mely elég közel van a kormányfőhöz, ugyanakkor leveszi a válláról a kommunikálás terhét. Egy olyan kormányfő válláról, akit eléggé lefoglal egy ország napi ügyeinek megoldása.

Felmerül azonban a kérdés, hogy

mit kommunikálhat nekünk a PNL akkora átütőerővel,

olyan lángolón, hogy arra késztesse más politikai szervezetek szavazóit, hogy egyetlen gondolattal induljanak az urnák felé: „Azt akarom, hogy így vezessék az országot!”

Ne feledjük, hogy ez a kormány szinte egyáltalán nem rendelkezik a törvényalkotás lehetőségével. Egyrészről tiszteletben kell tartani a közvélemény akaratát, hogy vessenek véget a visszaélésnek a sürgősségi kormányrendeletekkel, aztán januárban parlamenti vakáció van és nem lehet sürgősségi kormányrendeleteket kiadni, később pedig, ahogy azt már írtam, az Orban-kormány hirtelen ideiglenessé válhat, egy bizalmatlansági indítvánnyal leváltott kormányfővel, aki így aztán szintén nem folyamodhat a törvényalkotás ezen formájához.

A törvények parlamenti, sürgősségi eljárásban való elfogadása utópia.

A kormány azonban, ha lesz kivel, törvénytervezeteket bocsáthat vitára, ha lesz kivel. Fennáll annak az esélye, hogy úgy jár, mint a PSD, mely – az egészségügyre visszatérve – új egészségügyi törvényt ígért a hatalom átvétele után legfeljebb egy éven belül, hogy aztán tanácsadók felkérésének lehetőségét vesse fel, hitelekből származó milliókért, hogy mások fogalmazzanak meg nekünk javaslatokat!

A PNL-nek meg kell próbálnia bebizonyítani nekünk, hogy a politikát másképp is lehet csinálni, mint eddig, másfajta emberekkel, másfajta elvek és értékek alapján. Hozzászoktunk az igazi doktrína nélküli, csak műpolitikai ravaszkodásokon, a választók hülyének nézésén, fedezetlen kiadások és ígéretek vállalásán alapuló pártokhoz. A PNL-nek esélye van újra meghatároznia magát és felkarolnia egy modern, a „mi magunk”-ra, a tulajdonra vagy a magánkezdeményezés serkentésére szűkített klasszikus paradigmából kilépett liberális párt értékeit.

Túl kell lépni a szenteltvízéhez hasonló hatásokkal kecsegtető politikai programok formalizmusán.

Ez 3 hónap alatt a lakosságnak esélye van megtudni, merre haladunk, mit tudnánk megtenni, hogy Románia a mainál jobb hely legyen, ahol nemcsak a gyermekeink és a mai fiatalok szeressenek élni, hanem a boldogságukat idegen tájakon keresők is. A kormánynak képesnek kellene lennie mindenkinek elmagyarázni, hogy a széles világ befektetőinek miért Romániába kellene jönniük termelni, mint ahogy azt is, hogy a jövőben miként fejlődhetnek azok, akik már itt termelnek.

A 16 miniszternek az a feladata, hogy a jövő meghatározására, a kormány működési módjára, az átláthatóság biztosítására és a lakosság meghallgatására összpontosítson, bevonva a polgárokat az ország gondjainak tett erőfeszítésekbe.

Még mindig egy dániai látogatás hatása alatt állok, ahol a – bármilyen kicsi – vállalkozásba kezdeni akarók támogatást kapnak a kormánytól, a tisztviselők lépésről lépésre egyengetik az útjukat, adókedvezményekben részesülnek, amíg a vállalkozás talpra áll.

Idehaza előfordul, hogy egymást érő ellenőrzésekkel szembesülnek,

amíg az érintett személy fel nem köti magát (utalás egy temesvári vállalkozó minapi esetére, aki a sorozatos, a vállalkozás működését ellehetetlenítő ellenőrzések miatt lett öngyilkos – a szerk.).

Ezeknek az üzeneteknek el kell jutniuk az egész lakossághoz, nem annyira a médián, mint inkább párbeszéden és közvetlen kommunikáláson keresztül. Ma a pártok félnek a választóktól, nincsenek mindenki előtt nyitott konferenciák és találkozók a lakossággal, melyekben a megoldásokat mutatnák be és vitatnák meg.

Az utóbbi 30 évben egyetlen kormányfőre sem nehezedett akkora teher, mint amekkorát Ludovic Orban vállalt.

Miniszterelnöknek lenni megtiszteltetés, még akkor is, ha ezt a tisztséget olyan emberek is betöltötték már, akik nem tudtak ahhoz felemelkedni.

Ludovic Orban neve bekerülhet a történelemkönyvekbe, de nem annyira Románia egyik kormányfőjeként, mint főleg a PNL utolsó elnökeként, aki lekapcsolta a villanyt. Ezért azt remélem, hogy ez az „all in” szerencsés kézzel történt, egy kockázatos, de kiszámított játékként, mely sakk- vagy bridzsjátékosokat hoz felszínre, nem szerencsétlen pókerezőket! Egy fénysugárban reménykedem, hogy miután már annyit kellett a szégyenkeznünk a vezetőink miatt, a most következő 90 napnyi kormányzás azzá a pozitív viszonyítási ponttá válik, amelyhez ezentúl igazodni fogunk! A csillagok kedvező felsorakozásában reménykedem, nem annyira a PNL, mint inkább a románok javára, akik már több mint 30 éve mintha ennél többet érdemelnének!

Hirdetés