A művészet örökíti át az utókornak mindazt, amit az egyre csak pusztuló Házsongárd jelent

Az idén nyolcvanéves László Miklós fotográfus nyugdíjazás óta, azaz több mint húsz éve fotózza rendületlenül a Házsongárdi temető művészi értékkel bíró alkotásait. Önkéntesen végzett, felbecsülhetetlen munkáját több itthoni és külföldi kiállításon is bemutatta már, ugyanakkor fotói rendszeresen megjelentek különböző kiadványokban is. A pusztuló síremlékek helyreállítására és gondozására 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány, személyesen Gergely Tőkés Erzsébet igazgató felkérésére szinte

heti rendszerességgel örökítette meg a sírokat, aminek eredményeképpen fotói a temetőben tapasztalt pusztítás dokumentálását is szolgálják.

Több általa megörökített szobornak, síremléknek, kőfaragványnak ma már nyoma sincs a temetőben, ennélfogva a nemrég megjelent HázsongArt című kötetet nem túlzás hiánypótlónak nevezni.

Az album száz házsongárdi művészeti alkotás fotóját mutatja be, Nagy Béla nyugalmazott mérnök, helytörténész szöveges magyarázata kíséretében. Nagy Béla szintén erős személyes kötődéssel viszonyul a temetőhöz, hiszen már gyermekként a sírok között játszott, így sok pusztításnak volt szemtanúja. A felkérést nehezen fogadta el, arra gondolva, hogy vannak erre alkalmasabb személyek is, de – amint a Korunk Stúdiógalériában tartott csütörtöki kötetbemutatón is elhangzott – sokan és sokat biztatták, ezért beadta a derekát. Komolyan vette a feladatot, és mérnöki akkurátussal járt utána minden elérhető információnak, régi lapokat böngészett át, felkutatta a hozzátartozókat, precíz térképet és függeléket készített, meghatározta a kötet struktúráját is.

A tartalom hitelességét és színvonalát gyermekkori barátja, Gaal György helytörténész lektorálása garantálja, aki úgy ismeri a Házsongárdot, mint a tenyerét, és akinek a Házsongárdról szóló írásai alapműveknek számítanak a téma iránt érdeklődők számára.

A HázsongArt című kötet tehát abban újszerű, hogy – ahogy a cím is mutatja – a művészet felől közelíti meg a sírkertet, hiszen a Házsongárd nemcsak évszázados múltja és az itt nyugvó híres személyiségek és egykori családtagok miatt áll közel a kolozsváriak szívéhez, hanem művészi alkotásai miatt is,

melyek Erdély legimpozánsabb szabadtéri tárlatát képezik.

Csakhogy ezek, a Házsongárd Alapítvány és a műemlékvédők óriási erőfeszítései ellenére, mind a mai napig folyamatosan pusztulnak.

A temetőt legalább hatvan éve járó Gaal György a kötetbemutatón visszaemlékezett: évtizedekig a senki földjének számított. Mesés kincsek reményében feltörték a kriptákat, a tolvajok vittek mindent, ami értéket képvisel, bronzszobor például már alig akad a sírkertben a fémtolvajok miatt. A főleg 19-20. századi szobrászati munkák egy részét sikerült időben restaurálni, de a szisztematikus pusztítás a mai napig folyamatos. Egész alakos szobrok tűnnek el egyik napról a másikra, a tettest (tetteseket) pedig nem sikerül elkapni.

A szomorú folyamat bemutatásán túlmenően abban is értékesnek számít a könyv, hogy összegzést nyújt a kevésbé ismert művészek és iparosok munkásságáról, ennek köszönhetően

nevük már biztosan nem merül a feledés homályába.

Amennyiben olvasóink kedvet kaptak a HázsongArt fellapozásához, 65 lejért megvásárolható a Korunknál, ugyanakkor pénteken 15 óra 30 perctől az Adventi Könyvvásár keretében, a Vallásszabadság Házában is bemutatják a nagyérdeműnek.

• A Házsongárdi temető művészete, művészszemmel (VIDEÓ)
• Megmenekült egy újabb talpalatnyi múlt: felújították a házsongárdi Bethlen-kriptát (FOTÓK)
• Mindenszentek, a mélyben, a magasban