Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a fizikai aktivitás egyre inkább kiszorul az életünkből, sokan képernyő(k) előtt töltünk passzív órákat, irodai asztalok fölötti görnyedünk napról napra, s közben egyre kevésbé figyelünk a rendszeres étkezésre és arra, hogy egyáltalán fogyasztunk-e olyasmit, amire a szervezetünknek szüksége van, nem beszélve a szükséges energiamennyiség beviteléről, a tápanyagok mennyiségéről és arányairól. A csíkszeredai Hăineală Renáta fitneszedzővel, dietetikussal többek közt ezekről a problémákról beszéltünk és kértünk egy-két tanácsot azok nevében is, akik most készülnek megismerkedni az edzőtermek világával.

A sport, a mozgás már gyerekkorodtól kezdve az életed részévé vált vagy felnőttként tudatosan építetted be az életedbe? Hogyan kerültél a fitnesz világába?

Én óvodás korom óta sportolok, tehát bátran kimondhatom: mindig is az életem része volt a sport, és az általam kiválasztott sportágakat többnyire versenyszerűen űztem. A fitnesszel 17 évesen kezdtem foglalkozni hobbi szinten, heti háromszor eljártam én is edzőterembe, mint bárki más, aki ebbe bele akar kóstolni. Aztán 2015-től pultosként dolgoztam egy edzőteremben. Akkor még edzésekkel nem foglalkoztam, de volt a munkahelyemen egy íratlan szabály, hogy az alapdolgokat mindenkinek el kell sajátítani: ha a kliens a segítséged kéri, akkor el kell tudnod igazítani még akkor is, ha mondjuk egy gép beállítása felől érdeklődik. Akkor kezdtem el alaposan foglalkozni ezzel a sportággal, elsajátítottam az alapismereteket, az edzéssel kapcsolatos alapgyakorlatokat, de sokat olvastam a táplálék-kiegészítőkről is. Ekkor döntöttem el, hogy én edzőként szeretném folytatni. Később beindítottam a saját edzőtermem is, ahol nem csoportos edzéseket tartok, hanem egyénileg foglalkozom a kliensekkel.

Sokakban fogalmazódik meg a vágy, hogy javítsanak a fizikumukon, de csak kevesen tudják, hogyan kezdjenek neki. Te mit ajánlanál azoknak, akik most tapogatóznak a témában?

Mindenképp azt ajánlanám azoknak, akiknek semmilyen kapcsolódási pontjuk nem volt korábban a fitnesz világával, vagy más sportággal, hogy keressenek fel egy személyi edzőt egy alapos konzultációért. Nagyon fontos az első lépésekben a szakember véleménye, aki el tudja magyarázni az edzéstervek felépítését, ezeknek a lényegét, hasznát, hogy például a saját testsúlyos feladatoknál a helyes technikával végezzük el a gyakorlatokat.

A legfontosabb az, hogy kiderüljön, mi a célja a jelentkezőnek, a személyi edző pedig ebben irányt tud mutatni, pontos tájékoztatást tud nyújtani arról, hogy ehhez milyen gyakorlatok elvégzésére van szükség, milyen programra, milyen tempóra, mennyi időre.

Ugyanígy gondolom a korábbi sérüléseit is fel kell térképezni a kliensnek, ha voltak ilyenek, és a táplálkozási szokásairól is beszélni kell mindjárt az elején.

Az első hónap az edzőteremben mindig arról szól, hogy megismerkedünk a saját testsúlyos feladatok helyes elvégzésével. Utána kerülhetnek be a programba a bordásfallal, kisebb súlyokkal, medicinlabdákkal végzett gyakorlatok. A másik vetülete ennek a kezdeti szakasznak az, hogy beszélgessünk a táplálkozásról. Mert például ha valaki minden nap edzésre jár, a helyes táplálkozásra nem figyel oda, de túlerőlteti magát – túledzi az izmait –, akkor eredményre nem számíthat.

És igen, rendkívül fontos beszélni a korábbi sérülésekről is adott esetben, mert ha valakinek korábban volt például egy bokasérülése, ezt figyelembe kell venni a gyakorlatok összeállításában.

Szerinted melyik a legideálisabb napszak az edzéshez? Milyen gyakran érdemes egy héten gyakorlatokat végezni?

Ha olyan érdeklődő fordul hozzám, akinek nincsen semmilyen sportmúltja – hobbi szinten sem foglalkozott ilyesmivel –, akkor heti két alkalmat szoktam ajánlani kezdetnek, hogy az izomzattal is „ismertessük fel”, hogy ezentúl más mozgásformát fogunk követni. A test ilyenkor a komfortzónán kívül kerül. Ha az érdeklődőnek van sportmúltja – akár focizik vagy kosarazik, úszni jár vagy jógázik –, de volt egy kihagyása, akkor első hónapban szintén heti két edzést ajánlunk ahhoz, hogy izommemória visszatérjen, a második hónaptól viszont már áttérhet heti három irányított edzésre is.

Apropó napszakok. Én meg szoktam kérdezni a klienseimtől, hogy melyik napszakban aktívabb. Mert vannak úgymond az éjszakai baglyok, vannak a korán kelők, de olyan is van, aki azt mondja, hogy ő délben ébred, és azt követően lesz nagyon aktív – szóval ezt kell figyelembe venni. Aki mondjuk este tud felpörögni, hiába hívom be reggel 7 órára, mert csak fizikailag lesz itt, fejben biztosan nem. Nem szabad ez pszichésen megterhelővé váljon, mert így hosszú távon sem fog működni az edzésfolyamat. A cél az, hogy a mozgás jól essen, mert a psziché, a lélek és a test együtt kell rezonáljon, ezt a hármast nem szabad felbontani, mert akkor a lelkesedés elszáll.

Előfordul, hogy a klienseid konkrét problémával keresnek meg, vagy ez rendszerint így van? Ha igen, melyek a leggyakrabban előforduló problémák a klienskörben?

Az a tapasztalatom, hogy a leggyakoribbak a hátproblémák, a gerincproblémák – ezek első sorban az ülőmunkából adódnak. De legalább ennyire gyakoriak a derék- illetve a csípőproblémák is. Sajnos általános probléma lett, hogy már gyerekkorban kialakul egy gerincferdülés a rossz testtartás miatt, ez pedig a növekedéssel csak rosszabb és rosszabb lesz. Ugyanakkor a fitnesz iránt érdeklődők legalább 90 százaléka fogyni szeretne, még akkor is, ha csak 2-3 kilóról van szó, 50 százalékuk viszont túlsúlyos – szakmai szempontból úgy is fogalmazhatnék, hogy kötelező módon fogyniuk kellene az egészségük érdekében.

A személyi edző felügyelete nélkül, otthon is lehet edzeni?

Korábban is említettem, kezdőknek mindenképp azt ajánlom, hogy első körben menjenek el személyi edzőhöz, hogy tanulják meg helyesen elvégezni az alapgyakorlatokat. Tele van egyébként az internet ilyen videókkal, sőt, olyanokat is lehet találni, melyekben el is magyarázzák ezeket a gyakorlatokat – ez még a jobbik eset, de sajnos az utóbbi kategóriára kevesebben keresnek rá. Képzeljük el, hogy nézne ki az, ha bejönne hozzám egy kliens, én elmagyaráznám szóban, hogy milyen gyakorlatot hogyan kell elvégezni, aztán hátat fordítanék neki. Nem sok eredménye lenne. Szóval ezért tartom fontosnak a kezdeti lépésekben a kontrollált edzésfolyamatot. Szakértőként az a véleményem, hogy legalább hat hónapra van szükség ahhoz, hogy elsajátítsuk az alapokat – akkor tudnám nyugodt lelkiismerettel azt mondani a kliensemnek, hogy otthon, egyedül is folytathatja az edzéseket.

Fura időszakon vagyunk túl, sok mindent átrendezett az életünkben a járványhelyzet, az ezzel járó stressz, a bezártság. Tapasztalataid alapján mostanság nyitottabbak az emberek a változásra, hogy egészségesebben éljenek?

Úgy tűnik, hogy ilyen szempontból volt némi haszna ennek az időszaknak. Az emberek sokkal nyitottabbá váltak. A bezártság idején – amikor nagyon sokan a képernyők elé ragadtak – gyakran fordult elő, hogy akár unaloműzésből is rákerestek az emberek fitnesz-videókra vagy jógaoktatók videóira. Ebből kifolyólag sokan kerestek fel személyi edzőket, fitnesztermeket, mert mondjuk megtetszett a videókon látott mozgásforma. De – mint korábban említettem –, elterjedt lett az is, hogy sokan azóta az online térben vadásszák ezeket a fitneszvideókat. De egy kezdő hiába próbál megtartani egy videón látott pozíciót – akár tíz ismétlés alapján is –, mert valószínű, hogy olyan pontokat fog terhelni, melyeknek semmi köze az izommunkához. Szóval én ilyen szempontból nem igazán vagyok online-barát, nem szoktam ezt ajánlani.

A megfelelő táplálkozás hogyan tudja az eredményes edzésmunkát befolyásolni?

Induljunk ki onnan, hogy a táplálkozásból nyerünk energiát, márpedig az aktív életmódhoz erre van szükség. Azt mindenki érzi, hogy ha mondjuk van egy beállított ritmusa napi három étkezéssel, akkor rendelkezik kellő energiával ahhoz, hogy pörögjön. A rendszeres étkezés segít az energiabevitel szabályozásában. Amelyik pillanatban nincs meg a kellő vízfogyasztás, vagy a táplálkozás hiányos, akkor beáll egy állandó fáradtság, tompultság, koncentrációhiány. És persze az álmosság – ezt hiába fogjuk az időjárásra.

Egyre divatosabb manapság a vegetarianizmus. Te milyen párti vagy ilyen szempontból?

Ha csak valamilyen egészségügyi probléma miatt nem kényszerülnék rá, magamtól nem lennék vegetáriánus, én inkább húspárti vagyok, de persze egyáltalán nem tartom rossznak, problémásnak az előbbit. A baj inkább a túlzott ételfogyasztással van, gyakran eszünk teljesen fölöslegesen. Periodikusan egyébként érdemes – mondjuk akár egy hónapig – mellőzni azt a táplálékot, amiről úgy érzem, hogy a fogyasztását néha túlzásba viszem. Ez lehet hús is, lehet bármilyen tejtermék, de sorolhatnám. Nagyon sok fajta ételérzékenység azért alakul ki, mert valamiből túl sokat fogyasztunk, ezáltal az emésztés nem működik rendesen, és a test jelezni kezd.

De visszatérve a kérdésre: a vegetariánizmus semmilyen formában nem rossz dolog, de megfelelő háttértudással nem ajánlott az átállás. Oké, mellőzöd a húst, de mit hozol be helyette? Ha valamit elveszel a szervezettől, az energiaforrásból, akkor helyettesítened kell valamivel, máskülönben mínuszban vagy. Nagyon sok kliensem mondja azt, hogy „elhagytam a kenyeret”, vagy „elhagytam a cukrot”, működik a fogyókúra, viszont nincs annyi energiája sem, mint korábban. Persze, hogy az energiaszint megváltozik, mert ha valamit megvonsz a szervezettől, adni kell helyette valamit. Szóval érdemes ebben az esetben is szakemberhez fordulni.

Nem csupán az aktív életmódot folytatók nevében kérdem: miből áll össze szerinted egy napi mintaétrend?

Szerintem minimum három, négy étkezés férjen bele a napba, attól függően, hogy kinek mikor indul a napja. A reggelit úgy állítsuk össze, hogy abban kellő mennyiségű fehérje és rost legyen, szénhidráttal ne emeljük meg a cukorszintet, ami reggel a legmagasabb. A kávét éhgyomorra semmiképp nem ajánlom kezdésnek. Ebédre persze jöhet egy szénhidrátban, fehérjében, rostokban dús fogás. Ha például valaki fogyni akar, akkor inkább a szénhidrátszegényebb vacsorát ajánlom, ha már nem fejtünk ki olyan fizikai tevékenységet, amely révén a bevitt kalóriát el tudjuk égetni.

Felsorolni is nehéz, hányféle divatdiétát követnek az emberek. Közben minden irányból bombáznak minket vitaminkészítményekről, táplálék-kiegészítőkről szóló reklámokkal. Mit ajánlasz azoknak, akik szeretnének eligazodni ebben az információáradatban?

Én egyáltalán nem vagyok diétapárti. A klienseimnek is azt szoktam mondani az első konzultáció alkalmával, hogy szigorú – menüvel ellátott, kiszámolt kalóriás – diétát csak abban az esetben állítanék össze, ha ezt a kliens egészségügyi állapota megköveteli. A diéta korlátozásról szól, ezt valamennyi ideig bárki be tudja tartani, utána viszont hajlamosak vagyunk visszatérni a régi étkezési szokásainkhoz, így gyakorlatilag lenullázzuk a befektetett munkát. Nem beszélve arról, hogy nem lesz meg az energiabevitel, és a pihenési arányra is negatív hatással tud lenni. A tisztítókúrák is csak akkor működnek, ha az ember tisztában van azzal, hogy erre miért van szüksége, mivel okozza a szervezetében azt a szennyezettséget, amitől meg akar szabadulni. Ha nem tudunk leszokni a rossz étkezési szokásainkról, akkor nem sok értelme van ezt periodikusan elvégezni.

És a vitaminkészítményekről, a táplálék-kiegészítőkről mi a véleményed?

A termékek között tudni kell válogatni, s ha ehhez nincs kellő tudásunk, kérjük ki egy szakértő véleményét. Úgy gondolom, ahogyan most élünk táplálkozás szempontjából, a vitaminkészítményekre szükségünk van, mert nagyon sok táplálékot mesterségesen állítanak elő, és ezek nem tartalmazzák azt a vitaminmennyiséget, melyre a szervezetnek szüksége van. Mindenképp azt tudom ajánlani, hogy figyeljünk oda arra, hogy mire, mekkora mennyiségre van egészen pontosan szükségünk, és aszerint válasszunk a termékek közül. És persze az sem igaz, hogy a legdrágább termék a legjobb.

Van egy edzésfilozófiád, melyet meg szoktál osztani azokkal, akik hozzád fordulnak?

Ismerd meg a tested, és tanulj meg együtt élni a testeddel. Mert sajnos nagyon sokan nem tudnak, úgy gondolnak rá, mint egy alapértelmezett valamire, amiről nem kell gondoskodni, hanem épp fordítva: a testnek kell gondoskodnia rólunk. Márpedig ez egy közös munka, melybe te is bele kell tedd a magad 50 százalékát. Ha olyan munkát végzel, ami jót tesz a testednek, akkor ezt a tested meg fogja hálálni. Nagyon sokan nem ismerik a testüket, és azonnal kijelentik, hogy „hát én erre meg arra a mozgásformára nem vagyok képes”. Ez nem igaz! Az, hogy te nem akarod megismerni a tested és nem akarod őt szabadjára engedni a mozgás világában, inkább kényelemből lekorlátozod mozgásszegény életmódra, még nem jelenti azt, hogy a tested nem képes többre. Emlékeztetni szoktam erre mindenkit: ez egy közös munka, és te felelős vagy a magad részéért.