Jelen szöveg a Revista 22 oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Már senki előtt sem titok, hogy a különleges nyugdíjak megszüntetéséről szóló törvénytervezet előterjesztői tudják, hogy „művük” az alkotmányossági ellenőrzésen kudarcot vall majd.

Ezt nyíltan elismeri a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője, Marcel Ciolacu és Raluca Turcan (azóta megbuktatott – a szerk.) kormányfő-helyettes (PNL), fél szájjal Ludovic Orban is (PNL), nyíltan kimondja Dan Barna (USR) és az egész sajtó is bebizonyította. A tervezet nagy hibája, hogy

egy tömbben kezeli az összes különleges nyugdíjat,

a fegyveres erőkhöz tartozók által felvettek kivételével, egy kalapba dobja a bírók és ügyészek nyugdíjait a parlamenti képviselőkével, a rendőrökével, a csendőrökével, a pilótákéval, a diplomatákéval és más hasonlókéval, holott mindenki tudja, hogy az Alkotmánybíróság (CCR) 20/2000. és 873/2010. számú döntései érinthetetlenné teszik a bírók és ügyészek nyugdíjakat. Mivel ez utóbbiak megszüntetése alkotmánysértő, az egész tervezet is alkotmánysértővé válik és – ebből következően – az összes különleges nyugdíj ugyanúgy érvényben marad, mint az övéké. Tehát több mint nyilvánvaló a politikusok rosszhiszeműsége.

Nem tudunk eleget beszélni a politikusok képmutatásáról,

(a PNL-seket is beleértve), akik inkább az imázslépéseket kedvelik a tartalmi reformok helyett, melyekre soha nincs idejük. A PNL most is ugyanazt tette, mint a múltban, attól félve, hogy a PSD – mely ezt az átverést kezdeményezte, nagyon jól tudva, hogy mit csinál – nehogy népszerűségre tegyen szert a választási évben. Következésképpen Ludovic Orban (azóta megbuktatott és Iohannis elnök által újra kijelölt – a szerk.) kormányfő átvette a pészédések populista diskurzusát olyan szolgálati nyugdíjak haszonélvezőiről, melyeket egy liberális igazságügy-miniszter, Valeriu Stoica vezetett be 1997-ben. Húsz éven keresztül nem zavarta ez a dolog és akkor sem háborodott fel, amikor a volt PNL-s kormányfő, Călin Popescu Tăriceanu sürgősségi kormányrendelettel nyitotta meg az utat a jelenlegi – igaz, tűrhetetlen –, egyáltalán nem új helyzetet okozó visszaélések előtt. A kormány e nyugdíjakhoz való hozzájárulásának a kiszámítási módjáról van szó, mely eléri az utolsó bruttó jövedelem 80 százalékát. A bírók és ügyészek éveken keresztül halogatták a pótlékaikat és egyéb juttatásaikat egészen a munkában eltöltött utolsó hónapig, hogy a bruttó csillagászati értékre nőjön és ezáltal a 80 százalékos arány nagyobb legyen egy aktív bíró vagy ügyész fizetésénél. A PNL különben máris arra készül, hogy

a különleges nyugdíjban részesülő hat alkotmánybírára hárítsa a felelősséget

a nemrég elfogadott törvény valószínű elutasításáért. Valóban, a legalább hármójuk által felvett összeg rendkívül nagy egy olyan országhoz képest, ahol a társadalombiztosítási költségvetésnek krónikus hiánya van, amit hitelekből fedez, de ez nem indokolja a PNL és a PSD képmutatását. Ha valóban a „pofátlan nyugdíjak” megszüntetése lett volna a célja, a PNL-s kormánynak külön kellett volna kezelnie a bírók és ügyészek érinthetetlen nyugdíját és fel kellett volna számolnia a számítási módszer kiskapuit, melyeken keresztül a visszaélések beszivárogtak, hogy a nyugdíj mértéke ne lehessen nagyobb egy aktív bíró vagy ügyész fizetésénél. Ezzel szemben Orban azt nyilatkozta derűsen a ziare.com-nak adott interjújában, hogy a felek majd csak ezután ülnek le tárgyalni és a nemrég elfogadott tervezet nem is foglalkozik a már folyósított nyugdíjakkal, mértéküktől függetlenül. Orban úr valószínűleg azt reméli, hogy a választók majd elhiszik neki, hogy „igazságot” akar tenni a különleges nyugdíjak ügyében és felmentik a kezdeményes valószínű alkotmánybírósági kudarcának felelőssége alól. Valóban nagy gond, hogy a CCR-nek gyalázatos képe van azok után, hogy elfogadta Dragnea törvényhozási szeszélyeit, mint ahogy az egész bírói és ügyészi testületnek is gondja, hogy nem részesül az általa elvárt tiszteletben. De hogyan is lehet tisztelni egy olyan szakmát, mely egy Livia Savonea típusú többséget küld a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsba (CSM), vagy amelyiknek a tagjai korrupt politikusokat, a volt Securitate pribékjeit, erőszaktevőket és gyilkosokat enged szabadon?

A feddhetetlen, minden tiszteletet megérdemlő bírók és ügyészek nem kritikus tömeget alkotnak,

csak egy kisebbségi mozgalmat egy átpolitizált és – legalábbis részben – korrupt tömegben. Úgy tűnik, Ludovic Orban pontosan ebben a percepcióban bízik, hogy a saját népszerűségét növelje és talán – ki tudja? – azért is, hogy nehéz helyzetbe hozza Klaus Iohannis elnököt, akinek ezt a rosszul összerakott törvényt kell kihirdetnie. Érdekes lesz látni, miként keveredik majd ki ebből a csapdából az elnök.

A politikai színpadot a szolgálati nyugdíjak témájában uraló populista diskurzusban elvész a harminc évnyi posztkommunizmus által létrehozott kiváltságokból álló rendszer szélesebb perspektívája, mely az állam költségvetését fojtogatja különféle szakmai kategóriák hasznára, a rendőröktől és csendőröktől a parlamenti képviselőkig, továbbá a bírókig és ügyészekig. Mivel ezt a közpénzt leszívó rendszert politikai döntéssel hozták létre és tartották fenn, nem hihetünk az éppen ennek létrehozásában cinkos politikusoknak, amikor azt ígérik, hogy fel fogják számolni. Sőt,

a rendszer annyira szilárd,

a haszonélvező kategóriák pedig annyira befolyásosak és rugalmatlanok (nézzék csak meg a bírók és ügyészek tüntetéseit), hogy egyetlen politikus sem kockáztatja meg, hogy maga ellen fordítsa őket. Aki pedig mégis merészelni fogja, a CCR-s kiváltságosok fészkébe fog ütközni.

A rendszer valódi reformja csak egy számbelileg döntő méretű, szakmailag alkalmas, politikailag bátor és erkölcsileg feddhetetlen parlamenti többséggel, valamint egy jól szervezett és aktív civil társadalommal valósítható meg. Sajnos, messze még a vége; továbbra is ki vagyunk téve a bábosok kényének-kedvének.