Úgy tűnik, a magyar–román határ közelében, Szegeden született és felnőtt Novák Katalin más budapesti politikusoknál jobban érti, hogyan kéne építeni a két ország közti kapcsolatokat – írja Sabina Fati a romániai Deutsche Welle portálon. A román újságírónő ezt annak kapcsán jegyzi meg, hogy Magyarország új köztársasági elnöke részt vett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyulafehérvári szobrának avatásán, magyar és román politikusok, egyházi méltóságok társaságában. Kijelentését így indokolja:
„Bethlen gyulafehérvári ünneplése felszínre hozza a románokban és magyarokban rejlő tolerancia-potenciált. Egy magyar kálvinista fejedelem, aki, hogy fenntartsa hatalmát, jól zsonglőrködött a külügyi szövetségkötésekkel és a pénzzel, amit kis királyságának fejlesztésére fordított, Bethlen nemcsak nagy hadvezér volt, hanem művészetpártoló értelmiségi.”
Sabina Fati idézi Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, aki szerint „Mindez azt is jelzi, hogy a város többségi közössége befogadta egyik kisebbségének, nemzeti közösségének történelmi hősét. Különösen erős és méltánylandó gesztus számunkra az is, hogy a szobor a gyulafehérvári várban kap helyet, az önkormányzat nem dugta el a város valamely zugában.”
Azt is jelzésértékűnek tartja, hogy Novák Katalin elnök asszony és Kató Béla erdélyi református püspök mellett az eseményen jelen volt Gabriel Pleșa, Gyulafehérvér román nemzetiségű polgármestere is. Ritka pillanat volt ez, amikor úgy tűnt, hogy a közös történelem egyik mozzanata összeköti a két nemzeti közösséget, amelyet egyenlő mértékben igyekeznek kihasználni a bukaresti és budapesti politikusok saját politikai haszonszerzésük céljaira:
„Egy pillanatra mindkét oldal félretette a nacionalizmusát, hogy együtt ünnepelje Erdély történetének egy fényes korszakát, amikor Bethlen szinte minden erdélyi városban létrehozott valami maradandót.
Ennek a tartománynak a múltját mindkét ország történelemkönyveiben eltorzították, a román és magyar történészek pedig még nem ültek egy asztalhoz, hogy együtt írják meg közös történelmünket. A megbékélés nem történt meg eddig, de talán az elkövetkezendőkben több olyan mozzanatnak lehetünk tanúi, mint a gyulafehérvári volt, amikor egy román polgármester nem szégyell egy magyar uralkodó által vezetett erdélyi fejedelemség »virágkoráról« beszélni.”
Igaz ugyan, hogy Călin Matieș Fehér megyei PSD-s szenátor ünneprontó módon egy Avram Iancu-képpel zavarta meg a rendezvényt, követelve, hogy állítsanak szobrot a móc vezérnek, de ez csak a médiának szólt és a nacionalista érzelmek felkorbácsolását célozta, mert a politikusnak tudnia kell, hogy Avram Iancunak már van szobra a városban, alig fél kilométer távolságra a Bethlenétől.
Novák Katalin nyilatkozatai – mint arról beszámoltunk mi is – felháborították a román külügyet, és diplomáciai csörte alakult ki a két ország között, annak kapcsán, hogy képviselheti-e Magyarország a határon túl élő magyarok érdekeit.
A két ország közti viszonyok ugyan hűvösebbé váltak az elmúlt években, de ez nem jelenti azt, hogy Bukarest ne engedné meg Budapestnek, hogy befektessen Erdélyben és a befolyását kiterjessze erre a régióra. Ennek az engedékenységnek a szerző szerint az az oka, hogy Romániának nincs jogalapja megakadályozni a magyar kulturális, gazdasági és politikai térhódítást Erdélyben, amíg a román állam ugyanezt teszi a Moldovai Köztársaságban:
„Ugyanúgy, ahogyan a moldovai román állampolgárok szavaznak a romániai választásokon, az Erdélyben élő magyar állampolgárok is voksolhatnak a magyarországi választásokon. Ezek nem pusztán választási torzulások, hanem politikai következményeik lesznek a jövőben. Az erdélyi magyar közösségekben jelenleg Budapest diktál, egyfajta aszimmetrikus nacionalizmus ez, amelyet Magyarország a gazdasági lehetőségeinek függvényében tart fenn.”