Jelen szöveg a covasnamedia.ro oldalon közölt cikk fordítása. A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
A Dăncilă-kormány – hála istennek, közben elment – arra utasította az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottságot (CNSP), hogy adjon 7 milliárd lejt a zömmel pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) megyék kiskirályainak. Jogilag az történt, hogy a Fejlesztési és Beruházási Alapnál (FDI) – hasznos eszköz a politikai klientúra kifizetésére – elkészült egy lista az Alapon keresztül történő kifizetésekre elfogadott projektekről. Megnéztem a listát, 469 tételt tartalmaz. Egy rakás falu, község és kisváros szerepel benne, melyeknek infrastruktúrára, rendelőkre, iskolákra, óvodákra és más kisebb nagyságrendű beruházásokra van szükségük. A kormányzati közpénzhez való hozzájutás terén élen járó megyék Moldvában és Munténiában vannak. Ezen kívül megjelenik némi Temes, Konstanca (Constanţa), Brassó, sok Máramaros (pészédés főhadiszállás) és egy kis Erdély.
Olvasson még:
Kovászna egyetlen helyen szerepel, a 186. tételnél, „Közvilágítás Dobollóban”, 509 912 lej értékben.
Felmerült bennem a kérdés: újra megfeledkeztek rólunk a kormányzati „hazafiak”?
A Megyei Tanács tisztviselői nem töltötték ki helyesen a pénzigénylési űrlapokat? Vagy talán nincs szükségünk a kormány néhány százmillió lejére? Nemc (Neamţ) megye több mint 500 millió lejt kapott utakra, azért haladtam a frissen aszfaltozott utakon, mint a „karikacsapás”, néhány hete, amikor hazalátogattam Bărcăneşti-re.
Számomra még nem világos: semmibe vettek, diszkrimináltak vagyunk, vagy… egyszerűen más pénzügyi (erő)forrásaink vannak? Nem hiába kérdezem: olyan cikk hever előttem, mely arról tájékoztat bennünket, hogy a román külügyminisztérium (MAE) tiltakozik amiatt, hogy a magyar kormány beavatkozik Erdély gazdaságába. Vagyis a hatékony és bátor külügyminisztériumunkat az aggasztja, hogy Orbán Viktor és kormánya a székelyföldi és nemcsak székelyföldi magyarok kisvállalkozásainak hajigálja a pénzt.
Tisztelt urak, miért ne lenne szabad a magyaroknak támogatniuk székelyföldi testvéreiket?
De igen, szabad nekik, de csak a román hatóságok tudomásával és beleegyezésével. Vagyis nem állhatsz neki te, Orbán Viktor, a saját belátásod szerint támogatni sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai labdarúgó-akadémiákat, majd utána ne engedd a magyar bajnokságban játszó román labdarúgókat Románia válogatottjaiban játszani. Nem szép és valószínűleg nem is egészséges… Ugyanez történik a székelységi, Maros megyei magyar kis- és közepes vállalkozásokkal, sőt, egyes PSD-s politikai vezetők kisvállalkozásaival is, akik azoknak az Orbán–Dragnea kétoldalú megállapodásoknak a haszonélvezői, melyek alapján a román hatóságok megkérdezése és engedélye nélkül áramolhatnak szabadon a pénzek Magyarországról Románia felé.
Orbán Viktor kormánya e téren nem hibázik,
a magyarok pénzügyileg támogatják a romániai testvéreiket. Teszik ezt politikai-választási megfontolásokból is, a székelységi magyar etnikumúak jólétéért is, de főleg azért, mert Románia kormánya csökönyösen semmibe veszi a Románia szívében lévő magyar többségű megyéket.
Térjünk vissza az infrastruktúrával kapcsolatos kisebb projektekhez, ahonnan elindultunk. A listán nem jelenik meg például a Nagypatak–Bodzaforduló út, amely felett a Megyei Tanács is, az Előrejelzési Bizottság is, Románia kormánya is „átugrott”. Kovászna megyének nincsenek civilizált útjai, a Brassó felé Kökösön keresztül vezető út is nyomorúságosan néz ki, hogy a megye többi közlekedési ütőeréről ne is beszéljek, de a bukaresti Előrejelzési Bizottság által elfogadott egyetlen projekt a valamivel több mint 500 000 lejes „dobollói közvilágítás”.
De a némiképpen szoft címet a széles tömegek számára érthetőbb nyelvezetre lefordítva: a bukaresti „kleptofiak” (az eredeti szövegben szereplő „patrihoţi” kifejezés a hazafiak jelentésű „patrioţi” és a tolvajok értelmű „hoţi” szavak összevonásával gyártott szóvicc – a szerk.) megfeledkeztek rólunk. Mi vagyunk idióták, vagy egyszerűen nincs szükségünk a román kormány pénzére, mert vannak más finanszírozási forrásaink a magyar „anyaországtól”? – hogy én is éljek a székely árva körüli vidám örökös osztozkodással kapcsolatos példával, amelyről Kató Béla püspök beszélt a sajtónak. Ebben a történetben
az „apa”, Románia folyamatosan azt mondja, hogy „nincs”, amikor a székelységi magyar „gyermek” kér valamit.
Megtehetjük, hogy ne adjunk neki igazat? Nem tehetjük meg, csakhogy „apánk” a román gyermeknek is ugyanezt a „nincs”-et mondja, sőt, azt is mondhatnám, hogy gyakrabban utasítja el a románokat, mint a magyarokat. Miközben az „anya”, Magyarország a támogatások 99 százalékát csak a magyaroknak adja, mivel a fent említett pészédés kivétel csak a szabályt erősíti.
Tehát nincs diszkrimináció. Megfeledkeztek volna rólunk, nem lenne már ránk szükségük, vagy nem küldtek „okos” kéréseket, a PSD-nek szóló örök hálás ígéretekkel beillatosítva és aláírva?! Reméljük, hogy legalább Kovászna Megye Tanácsának elnöke tud valamit a szóban forgó témáról.