Semmibe vesznek, diszkriminálnak vagy… nincs rá igényünk?!

Amikor a székelyföldi román is elismeri, hogy a román kormány magasról tesz a Székelyföldre, ha pénzt kell osztani, a magyar kormány viszont odafigyel.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a covasnamedia.ro oldalon közölt cikk fordítása. A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.

A Dăncilă-kormány – hála istennek, közben elment – arra utasította az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottságot (CNSP), hogy adjon 7 milliárd lejt a zömmel pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) megyék kiskirályainak. Jogilag az történt, hogy a Fejlesztési és Beruházási Alapnál (FDI) – hasznos eszköz a politikai klientúra kifizetésére – elkészült egy lista az Alapon keresztül történő kifizetésekre elfogadott projektekről. Megnéztem a listát, 469 tételt tartalmaz. Egy rakás falu, község és kisváros szerepel benne, melyeknek infrastruktúrára, rendelőkre, iskolákra, óvodákra és más kisebb nagyságrendű beruházásokra van szükségük. A kormányzati közpénzhez való hozzájutás terén élen járó megyék Moldvában és Munténiában vannak. Ezen kívül megjelenik némi Temes, Konstanca (Constanţa), Brassó, sok Máramaros (pészédés főhadiszállás) és egy kis Erdély.

Kovászna egyetlen helyen szerepel, a 186. tételnél, „Közvilágítás Dobollóban”, 509 912 lej értékben.

Felmerült bennem a kérdés: újra megfeledkeztek rólunk a kormányzati „hazafiak”?

A Megyei Tanács tisztviselői nem töltötték ki helyesen a pénzigénylési űrlapokat? Vagy talán nincs szükségünk a kormány néhány százmillió lejére? Nemc (Neamţ) megye több mint 500 millió lejt kapott utakra, azért haladtam a frissen aszfaltozott utakon, mint a „karikacsapás”, néhány hete, amikor hazalátogattam Bărcăneşti-re.

Számomra még nem világos: semmibe vettek, diszkrimináltak vagyunk, vagy… egyszerűen más pénzügyi (erő)forrásaink vannak? Nem hiába kérdezem: olyan cikk hever előttem, mely arról tájékoztat bennünket, hogy a román külügyminisztérium (MAE) tiltakozik amiatt, hogy a magyar kormány beavatkozik Erdély gazdaságába. Vagyis a hatékony és bátor külügyminisztériumunkat az aggasztja, hogy Orbán Viktor és kormánya a székelyföldi és nemcsak székelyföldi magyarok kisvállalkozásainak hajigálja a pénzt.

Tisztelt urak, miért ne lenne szabad a magyaroknak támogatniuk székelyföldi testvéreiket?

De igen, szabad nekik, de csak a román hatóságok tudomásával és beleegyezésével. Vagyis nem állhatsz neki te, Orbán Viktor, a saját belátásod szerint támogatni sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai labdarúgó-akadémiákat, majd utána ne engedd a magyar bajnokságban játszó román labdarúgókat Románia válogatottjaiban játszani. Nem szép és valószínűleg nem is egészséges… Ugyanez történik a székelységi, Maros megyei magyar kis- és közepes vállalkozásokkal, sőt, egyes PSD-s politikai vezetők kisvállalkozásaival is, akik azoknak az Orbán–Dragnea kétoldalú megállapodásoknak a haszonélvezői, melyek alapján a román hatóságok megkérdezése és engedélye nélkül áramolhatnak szabadon a pénzek Magyarországról Románia felé.

Orbán Viktor kormánya e téren nem hibázik,

Hirdetés

a magyarok pénzügyileg támogatják a romániai testvéreiket. Teszik ezt politikai-választási megfontolásokból is, a székelységi magyar etnikumúak jólétéért is, de főleg azért, mert Románia kormánya csökönyösen semmibe veszi a Románia szívében lévő magyar többségű megyéket.

Térjünk vissza az infrastruktúrával kapcsolatos kisebb projektekhez, ahonnan elindultunk. A listán nem jelenik meg például a Nagypatak–Bodzaforduló út, amely felett a Megyei Tanács is, az Előrejelzési Bizottság is, Románia kormánya is „átugrott”. Kovászna megyének nincsenek civilizált útjai, a Brassó felé Kökösön keresztül vezető út is nyomorúságosan néz ki, hogy a megye többi közlekedési ütőeréről ne is beszéljek, de a bukaresti Előrejelzési Bizottság által elfogadott egyetlen projekt a valamivel több mint 500 000 lejes „dobollói közvilágítás”.

De a némiképpen szoft címet a széles tömegek számára érthetőbb nyelvezetre lefordítva: a bukaresti „kleptofiak” (az eredeti szövegben szereplő „patrihoţi” kifejezés a hazafiak jelentésű „patrioţi” és a tolvajok értelmű „hoţi” szavak összevonásával gyártott szóvicc – a szerk.) megfeledkeztek rólunk. Mi vagyunk idióták, vagy egyszerűen nincs szükségünk a román kormány pénzére, mert vannak más finanszírozási forrásaink a magyar „anyaországtól”? – hogy én is éljek a székely árva körüli vidám örökös osztozkodással kapcsolatos példával, amelyről Kató Béla püspök beszélt a sajtónak. Ebben a történetben

az „apa”, Románia folyamatosan azt mondja, hogy „nincs”, amikor a székelységi magyar „gyermek” kér valamit.

Megtehetjük, hogy ne adjunk neki igazat? Nem tehetjük meg, csakhogy „apánk” a román gyermeknek is ugyanezt a „nincs”-et mondja, sőt, azt is mondhatnám, hogy gyakrabban utasítja el a románokat, mint a magyarokat. Miközben az „anya”, Magyarország a támogatások 99 százalékát csak a magyaroknak adja, mivel a fent említett pészédés kivétel csak a szabályt erősíti.

Tehát nincs diszkrimináció. Megfeledkeztek volna rólunk, nem lenne már ránk szükségük, vagy nem küldtek „okos” kéréseket, a PSD-nek szóló örök hálás ígéretekkel beillatosítva és aláírva?! Reméljük, hogy legalább Kovászna Megye Tanácsának elnöke tud valamit a szóban forgó témáról.

Hirdetés