Mit adott nekünk az EU és a NATO?

Jelen szöveg a pressone.ro oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Minél távolabbra kerül időben Románia csatlakozása az EU-hoz (2007), a NATO-hoz (2004), vagy egy másik fontos időpont, a kommunizmus bukása (1989), annál ködösebbé válik a róluk bennünk élő kép. Az emberi emlékezet nem tárgyilagos.

Természetes dolog a múlt idealizálásának késztetése. A pszichológusok alaposan kitanulmányozták.

A jelennel szembeni elégedetlenség összefonódik a nosztalgiával.

Az emlékek olyan kirakós képeket szerkesztenek újra a múltról, amilyenek sohasem voltak a valóságban. Ezen kívül a múlt egyik momentumához való viszonyulás – bármilyen szubjektum esetében – a saját fiatal énjével való összehasonlítás csapdáját feltételezi. Az én elhomályosítja a képet.

A román kommunizmust vagy a kezdeti posztkommunizmust ritkán szokták e szemüvegen keresztül felülvizsgálni. Természetesen olyan politikai szereplők is léteznek, akik kihasználják a feltételezett paradicsomi múlthoz való viszonyulási tendenciát. Ők a legtöbbször Románia utóbbi két és fél évtizeden belül végrehajtott stratégiai választásait akarják megkérdőjelezni az eredmények leértékelésével. Összefoglalva, a következő kérdést szokták feltenni: mit adott nekünk az EU és a NATO?

A bírálók azzal érvelnek, hogy elhibázott volt a két döntés, mert Románia ma (a polgárain keresztül) – tetszőleges sorrendben – állítólag: szegényebb; egyenlőségmentesebb; korruptabb; kockázatoknak kitettebb; gyarmat vagy egyszerű felvevőpiac; az emigrálás következtében elnéptelenedett.

Röviden, sehol sem olyan rossz, mint nálunk.

A logikában a szalmabábérvelésként ismeretes ez a diskurzusbeli stratégia: a vitapartner érvét eltorzítják, hogy aztán megcáfolják és ezáltal bizonyítsák, hogy az illetőnek nincs igaza.

Itt nem áll szándékomban elemezni a rendszerellenes diskurzus összes fentebbi posztulátumát. Ezeket gyakran az a kényszeres törekvés is táplálja, hogy „olyan legyen az ország, mint a külföld”. Az utóbbi két évszázad modern Romániája a nyugati civilizációval való szinkronizálási vágyból (negyvennyolcasok, Eugen Lovinescu szinkronizmusa) kiindulva épült fel. Ez egy gyakran felületes, (eddig) sohasem teljesen végigvitt modernizálást eredményezett. A románoknak az EU-n belüli más országok felé történő masszív gazdasági migrációja elősegítette, hogy ez a viszonyulás Németországhoz, Nagy-Britanniához, Franciaországhoz, Olaszországhoz, Spanyolországhoz, újabban Svédországhoz vagy Dániához történjen.

Bogdan Murgescu történész 2010-es referenciamunkájában, a România şi Europa. Acumularea decalajelor economice (1500-2010) (Románia és Európa. A gazdasági lemaradások halmozódása (1500-2010) – a szerk.) című könyvében áttekintette Románia egy főre eső GDP-jének az utóbbi öt évszázadon belüli alakulását, nem a nagyhatalmakkal, hanem más perifériás országgal összehasonlítva, melyek 1500-ban nagyjából ugyanolyan gazdasági fejlettségi szinten voltak, mint a román fejedelemségek: Dánia, Írország, Szerbia.

Románia sohasem volt egyenlő szinten Németországgal vagy Franciaországgal, még a túlidealizált világháborúk közötti időszakban sem.

Sőt, a kommunizmus vége Dániától vagy Írországtól jóval lemaradva érte. Még a szintén kommunista Szerbiával (akkoriban Jugoszlávia részét képező szövetségi köztársaság) szemben is komoly lemaradásban volt.

Bár nem hallgatja el a korlátait, Murgescu az egy főre eső GDP-t használja egy állam fejlettségének értékelési kritériumaként. Mivel nem találtam jobb összefoglaló mutatót, ugyanezt a gyakorlatot fogom használni, de megváltoztatom az összehasonlítási alapokat. A posztkommunista Románia, hatévnyi iránytű nélküli bolyongás után, az összes politikai erő snagovi konszenzusával (1995) a (biztonsági forrás) NATO- és a (jólétet szavatoló) EU-csatlakozásra összpontosította a fejlődési stratégiáját. Eredményességének megítéléséhez más hasonló volt kommunista államok – a Moldovai Köztársaság és Ukrajna – eltérő opcióit kell mérlegre tenni.

A Moldovai Köztársaság és Ukrajna, Románia szomszédai, 1991 augusztusában, a Szovjetunió felbomlásával jelentek meg független államokként. 1991-ben a három ország egy főre eső GDP-je összemérhető (és a régióhoz képest nagyon alacsony volt): 1490 dollár (USD) – Ukrajna, 1249 USD – Románia (ez csak a fele volt az 1989-esnek), 832 USD – Moldova (15 százalékos csökkenés 1990-hez képest). Románia tehát elmaradt Ukrajnától (de nem sokkal) és nagyjából 50 százalékkal előzte meg a Moldovai Köztársaságot. 2018-ban a következőképpen nézett ki a három állam egy főre eső GDP-jének csökkenő sorrendje: Románia – 12.285 USD, Moldova – 3188 USD, Ukrajna – 3104 USD. Tehát Románia 27 év után négyszer nagyobb egy főre eső GDP-vel rendelkezik, mint a nem NATO- és EU-tag keleti szomszédai. Bár az adatok eredete itt más, nevezetesen a Világbank, ez a következőképpen néz ki grafikonon:

Ma csak Bukarest GDP-je akkora, mint az óriási, több mint 40 millió lakosú, de azért mégiscsak háború sújtotta Ukrajna GDP-jének a fele.

De lehet, hogy a különbség nem Románia EU-csatlakozásából adódik, mint inkább az addigi jobb gazdasági eredményeinek? Akkor vegyük a 2007-es adatokat, amikor Románia (és Bulgária) csatlakozott az EU-hoz. Ezek az eredmények: Románia – 8262 USD, Ukrajna – 3101 USD, Moldova (mely Vladimir Voronin alatt már hat éve tesztelte a kommunista restauráció jótéteményeit) – 1478 USD. Romániának már csaknem hatszor nagyobb egy főre eső GDP-je volt, mint a Moldovai Köztársaságnak és két és félszer több, mint Ukrajnának. Csakhogy 2003-ban, a NATO-csatlakozás előtti évben Románia egy főre eső GDP-je csak 2768 USD volt (Ukrajna – 1056 USD, Moldovai Köztársaság – 659 USD). Négy év alatt ez megnégyszereződött (akárcsak az akkor Európa-párti pályán haladó Ukrajna esetében), míg a Moldovai Köztársaságban csak megkétszereződött. Tehát Románia 27 év alatt tízszer nagyobb GDP-re tett szert, mint amekkora 1991-ben volt, a Moldovai Köztársaság négyszer nagyobbra, Ukrajna csak kétszer nagyobbra. A Moldovai Köztársaság esetében az utóbbi tíz év alatti növekedést a masszív, elsősorban európai támogatás lendítette előre.

2008 után Romániában már nem volt annyira gyors a GDP-növekedés.

Ennek a globális gazdasági válság volt a fő oka. De mindenképpen elég magas szintre jutott, ahol már nem lehetségesek a rövid idő alatti nagy ugrások. A Románia, illetve a Moldovai Köztársaság és Ukrajna közötti különbségek egyetlen nemzedék alatt – bár mindhárom ország nagyjából egy szinten jutott ki a kommunizmusból – a Németország (47 501 USD-s GDP 2018-ban) és Románia közötti szintig mélyült. Vagyis a 4 az 1-hez arányig.

A korrupció csökkentése és az ezáltal elősegített külföldi befektetések szintén az euro-atlanti integrációval együtt érkeztek. Persze, más mutatókat is figyelembe lehet venni, mint például a megélhetési költségeket. Mégis, ha netán újra azt hallják majd valakitől, hogy felteszi a költői kérdést: „mit adott nekünk a NATO és az EU?”, egyszerű a válasz: mi lettünk a nálunk kevésbé szerencsések Németországa.