Kulturális vitaindító: a kiváló tollú Radu Paraschivescu azt állítja, mocskos száj terén a románok simán verik a magyarokat! Nos, igaz ez?
Jelen szöveg a Newsweek oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A kárpáti pornóságban járatos szakértők azt állítják, a jó román büszkeségének van egy lexikális-frazeológiai leágazása. Másképp mondva, gazos beszéd terén kevesen képesek lekörözni minket.
Hozzánk képesek az olaszok holmi művirágok, a franciák pedig szégyenlősen kipirult katekéták. Testközelből vizsgálva a helyzetet az ember úgy érzi, senki sem gyalázkodik kegyetlenebből a románnál – érzelgősen vagy viharosan, csintalanul vagy apopleptikusan. Az orosz, a görög, a lengyel, a horvát és a török elismeri a vereséget.
A román gyalázkodás vihara reggeltől estig életbe lépteti a vörös kódot, évszaktól, kormányzattól vagy a bolygók állásától függetlenül. Amit a nyelvészek, antropológusok, mentalitás-szakértők és lélekbúvárok még nem mondtak el nekünk: az ok, amiért a román káromkodásnak általában véve két fétisszóra van szüksége, melyek egyben a bizalom kettős bástyáját is jelölik.
A származási helyre való küldés a kibocsátó kötelező arzenáljának része. Nincsen semmi sava-borsa annak a káromkodásnak, mely nem hordozza az ölében azt az ölet, amelyből az ember származott. És magától értetődik, hogy a sértegető nem gondol a következményekre. A gyalázkodás a lényeg, nem a kimondásával vagy leírásával járó kockázatok.
Így fajult odáig a helyzet, nagyjából öt évvel ezelőtt, hogy az egyik bukaresti stadion lelátóján a gúny és idegengyűlölet szelében ott loboghatott egy felirat, melyet magyar nyelven írtak a valamelyik európai kupában zajló mérkőzés lejátszására érkezett ellenfélnek:
Az UEFA ötvenezer eurós büntetéssel díjazta a szervező csapatot az ocsmányságért, de ez nem számított. Az Erdélyt tőlünk, mint mindig, elrabolni érkezett ellenség anyjára az intim pontján sikerült csapást mérni. A dolgok egyértelműek, amikor valakit visszaküldenek oda, ahonnan kijött: a szaporítószerv emlegetése egyszerre érinti a sértettet (közvetlenül), és az őt megszülőt (közvetve).
Nagyon gyakori eset, hogy maga a sértett vár el differenciált bánásmódot. „Engem nyugodtan gyalázhatsz, de anyámat ne bántsd, mert baj lesz.” Bárkibe beleköthetsz, kivéve a szülőt, a természet forrását, az élet kútját, a világra hozó lényt.
Ezért megbocsáthatatlan a vaginális sértés, míg származékai, melyekben a birtokos esetbe helyezett „anyát” más anatómiai meghatározások kísérik („anyád torka”, „anyád szája”) (románul: „gâtul mă-tii”, „gura mă-tii” – a szerk.), az előbbihez képest elfogadhatóvá válnak.
Az egyház felmérésről felmérésre a legnagyobb közbizalmi tőke birtokosa, melyet egy intézmény felhalmozhat. Következésképpen fő forrássá válik a román gyalázkodás barokkjában.
Ahogy családi téren nincs apás, anyósos, sógoros, násznagyos vagy vős káromkodás, az intézmények szintjén sincs a hadsereget, rendőrséget, elnöki hivatalt, parlamentet, szakszervezeteket, kormányt, tűzoltókat vagy a közbizalom nagyobb vagy kisebb központjait érintő gyalázkodás.
Az anya és az egyház a román érzékeny pontjai, ez pedig elsősorban a káromkodás szerkezetében érhető tetten, vagyis inkább az architektúrájában, mint a metafizikájában. Persze, kerek szintetizmusában az „anyád egyháza” (románul: „biserica mă-tii” – a szerk.) a tökéletes gyalázkodás, amellyel a sértegető mindkét magszót felhasználja.
De nem szabad megfeledkezni a gyalázkodások egész repertoárjáról, melyekben
Egy ájtatosságba ennyire jól beburkolózott nemzethez, egy olyan néphez képest, mely kész órákig sorba állni, hogy ereklyéket simogasson, csókolgasson, az a könnyedség, amellyel egyházias gyalázkodásokat gyárt, el kell ismernünk, gyanús.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.