Románia Európa nyomortanyája. Itt nagyra értékelik a káromkodást, a vulgarizmust, a pletykát, az átverést, a plagizálást, a megbundázott ügyeket, a hamis okleveleket, a megvesztegetést, a hazugságot, a lustaságot, a locsogást és a nepotizmust.

A közéletben nyomortanyához illően zajlik a vita. Nincs párbeszéd.

Minden szitokszót bevetnek, hogy értsék az ostobák, hogy értse a nép. A vitapartnert megalázni, nyakára hágni, leteremteni kell. Csak az számít, hogy beolvass neki, hogy lekörözd. A „párbeszéd” züllése folytatódni fog, még nem értünk a zsák aljára, semmi remény nincs a gyógyulásra. A fiatalokat (a tisztességes jövő reménységeit) már a nyomortanya szellemében nevelték. Az iskolát szétzúzták, nincs ereje újjászületni, megreformálódni, a nyomortanya perifériája felé taszítják, hogy ott is maradjon, a legtöbben ezt szeretnék. A tévék nem hajlandók kilépni a nyomortanya sikeres show-műsorából, mert nézettséget veszítenek. A meghívottak locsogók, bunkók, rejtett napirendet követő papagájok, a műsorvezetők felkészületlenek, tulajdonosok és az érdekeik képviseletéért fizetők által meghatározott témákkal jelentkeznek. A külföldről hozott szórakoztató tévéműsorokat csillámba csomagolják és képmutató módon a nyomortanyának ajándékozzák. A tájékoztató sajtó hiányzik. Így csak a pártos és a bulvársajtó marad. A nyomortanya meséket akar, a bulvársajtó bebotoxozott nyomortanya-dámákról szóló meséket kínál. A nyomortanya segge a nap vezetőhíre. A politikusok a nyomortanya sarában birkóznak. Erre sohasem lesz aszfaltos út.

Az oktatásnak és a kultúrának nincs helye a politikában.

Itt nincs csapvíz a vécéhasználat utáni kézmosáshoz, nincs rá igény. A lajhárokat bátorítják és előléptetik.

Romániában hamarosan bűncselekmény lesz megmondani egy bunkónak, hogy bunkó. Nagy kockázat kiröhögni a nyomortanya főnökét, mert verésre számíthatsz a szolgáitól. A nyomortanya elleni lázadást szembeköpéssel, arcodba fröccsentett undormányokkal büntetik. Őrült vagy, ha kikezdesz a nyomortanyával. A nyomortanya győzött, a jóérzésnek, a tisztességnek, a szakmaiságnak vége, a szabályokat a nyomortanya szabja meg, a nyomortanyások szeszélyei szerint kell élni, ilyen az élet a nyomortanyán! Ha nem tetszik, akkor kifelé!

Valószínűleg ez a menekvés. Az egyéni.

Ha nem tetszik Románia, Európa nyomortanyája, akkor távozz Európába, vagy amerre csak látsz.

Mindenki boldoguljon, ahogy tud. A nyomortanya önző fenevadakkal van tele. A vérszomjas individualizmus az a tulajdonság, amelyet ápolni kell, hogy valaki a nyomortanya hírességévé váljon. Ami a tied, az a tied, a többi nem a te dolgod! A nyomortanyán képmutatás a nagylelkűség. Azért adsz, hogy kapjál valamit cserébe, nem azért adsz, hogy a megajándékozottal együtt örvendezz.

Semmilyen csoda nem hozza vissza Európa nyomortanyájára az Európába távozott románokat. Miért térnének vissza? Szüleiket eltemetni? Sírhelyet venni maguknak? Pihenni? A nyomortanyán soha nincs nyugalom. A hisztéria és a cirkusz azt a benyomást kelti, hogy a nyomortanya festői, élénkszínű, az élet szép! Hamis benyomás. A szellem meghalt, beletörődve túlélünk.