nettó gettó
Szerző: Petre Barbu
2019. október 7. hétfő, 17:55
Az ország, ahol bűncselekmény megmondani a bunkónak, hogy bunkó.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Románia Európa nyomortanyája. Itt nagyra értékelik a káromkodást, a vulgarizmust, a pletykát, az átverést, a plagizálást, a megbundázott ügyeket, a hamis okleveleket, a megvesztegetést, a hazugságot, a lustaságot, a locsogást és a nepotizmust.

A közéletben nyomortanyához illően zajlik a vita. Nincs párbeszéd.

Minden szitokszót bevetnek, hogy értsék az ostobák, hogy értse a nép. A vitapartnert megalázni, nyakára hágni, leteremteni kell. Csak az számít, hogy beolvass neki, hogy lekörözd. A „párbeszéd” züllése folytatódni fog, még nem értünk a zsák aljára, semmi remény nincs a gyógyulásra. A fiatalokat (a tisztességes jövő reménységeit) már a nyomortanya szellemében nevelték. Az iskolát szétzúzták, nincs ereje újjászületni, megreformálódni, a nyomortanya perifériája felé taszítják, hogy ott is maradjon, a legtöbben ezt szeretnék. A tévék nem hajlandók kilépni a nyomortanya sikeres show-műsorából, mert nézettséget veszítenek. A meghívottak locsogók, bunkók, rejtett napirendet követő papagájok, a műsorvezetők felkészületlenek, tulajdonosok és az érdekeik képviseletéért fizetők által meghatározott témákkal jelentkeznek. A külföldről hozott szórakoztató tévéműsorokat csillámba csomagolják és képmutató módon a nyomortanyának ajándékozzák. A tájékoztató sajtó hiányzik. Így csak a pártos és a bulvársajtó marad. A nyomortanya meséket akar, a bulvársajtó bebotoxozott nyomortanya-dámákról szóló meséket kínál. A nyomortanya segge a nap vezetőhíre. A politikusok a nyomortanya sarában birkóznak. Erre sohasem lesz aszfaltos út.

Az oktatásnak és a kultúrának nincs helye a politikában.

Itt nincs csapvíz a vécéhasználat utáni kézmosáshoz, nincs rá igény. A lajhárokat bátorítják és előléptetik.

Romániában hamarosan bűncselekmény lesz megmondani egy bunkónak, hogy bunkó. Nagy kockázat kiröhögni a nyomortanya főnökét, mert verésre számíthatsz a szolgáitól. A nyomortanya elleni lázadást szembeköpéssel, arcodba fröccsentett undormányokkal büntetik. Őrült vagy, ha kikezdesz a nyomortanyával. A nyomortanya győzött, a jóérzésnek, a tisztességnek, a szakmaiságnak vége, a szabályokat a nyomortanya szabja meg, a nyomortanyások szeszélyei szerint kell élni, ilyen az élet a nyomortanyán! Ha nem tetszik, akkor kifelé!

Valószínűleg ez a menekvés. Az egyéni.

Ha nem tetszik Románia, Európa nyomortanyája, akkor távozz Európába, vagy amerre csak látsz.

Mindenki boldoguljon, ahogy tud. A nyomortanya önző fenevadakkal van tele. A vérszomjas individualizmus az a tulajdonság, amelyet ápolni kell, hogy valaki a nyomortanya hírességévé váljon. Ami a tied, az a tied, a többi nem a te dolgod! A nyomortanyán képmutatás a nagylelkűség. Azért adsz, hogy kapjál valamit cserébe, nem azért adsz, hogy a megajándékozottal együtt örvendezz.

Semmilyen csoda nem hozza vissza Európa nyomortanyájára az Európába távozott románokat. Miért térnének vissza? Szüleiket eltemetni? Sírhelyet venni maguknak? Pihenni? A nyomortanyán soha nincs nyugalom. A hisztéria és a cirkusz azt a benyomást kelti, hogy a nyomortanya festői, élénkszínű, az élet szép! Hamis benyomás. A szellem meghalt, beletörődve túlélünk.

comments powered by Disqus
Az elszigetelt falvak lakóinak sokrétű szolgáltatást igyekeznek nyújtani civil kezdeményezésből.
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A rettenet színháza mögött ott a gyógyítás, az átok mellett az áldás. A téma azért is aktuális, mert az ördögűzésnek napjainkban igazi reneszánsza van.
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.