A számok nem mindig tűnnek absztrakt és élettelen adatoknak. Fontos megjegyezni, hogy emberek gyűjtik össze, használják és töltik meg élettel az adatokat. Emberek döntenek arról, mit számoljanak és miként használják fel az eredményeket, utóbbi aspektus pedig még fontosabb akkor, amikor egy nyilvános rendezvény résztvevőinek számára vonatkozó adatokról van szó.

A becsmérlők megpróbálják szándékos számítási hibákkal minimalizálni ezt a számot,

a támogatók pedig mesterséges módon megnövelni azt. A lényeg, hogy mind az egyik, mind a másik oldal is manipulálhatja önöket.

Egy tüntetés résztvevőinek számát a legtöbbször a sajtó és/vagy a csendőrség becsüli meg. A résztvevők teljes száma néha egyszerűen téves lehet és – a legtöbbször – az a legcélravezetőbb, ha megpróbáljuk kideríteni, hogy a hangoztatott szám legalább hihető-e.

Ne elégedjenek meg a résztvevői szám elfogadásával, elemezzék az adatokat.

Az Orbán-kormány által ellenőrzött magyar hírügynökség, az MTI hálózatához tartozó kétnyelvű Hirado.hu honlap arról tájékoztatott augusztus 26-án, hogy az úzvölgyi csata évfordulóján tartott megemlékezésen

„több mint 5000 fő vett részt, jóval többen, mint az előző években”.

Ugyanazon a napon a „nagyjából 5.000 résztvevőről” szóló hírt átvette a G4Media, a HotNews, az Adevărul és a Realitatea is.

Ezek közül egyik hírnél sem közöltek helyszínen készült fényképeket, ami azonnal riadókészültségbe helyezett.

Összeállítás a román sajtóban az úzvölgyi temetőben (Bákó megye) (a LARICS stratégája annyit azért tudhatna, hogy Úzvölgye nem Bákó megyében található – a szerk.) tartott ökumenikus ceremóniáról megjelent hírekből.

A téma azért is igazán érdekes, mert két hónappal ezelőtt, június 6-án, a hősök napján az úzvölgyi temető a román nacionalisták és a térségbeli magyar etnikumúak közötti harcmezővé változott.

Az esemény közel állt ahhoz, hogy diplomáciai botrányt robbantson ki,

a Kreml-párti források pedig nem szalasztották el az alkalmat, hogy kihasználják a feszültségeket (a szerző – mivel a LARICS által képviselt narratívával ellentétes – elhallgatja, hogy a hivatkozott Szputnyik portál a „szélsőséges magyarokat” móresre tanító „hazafi románokról” cikkezett – a szerk.).

A katonákról megemlékező rendezvényt ezúttal Csíkszentmárton (Hargita megye) polgármesteri hivatala kezdeményezte Hargita Megye Tanácsával együttműködésben, mert azokról a fiatal székely katonákról emlékeztek meg, akik a románok szövetségesek oldalára történt átállása után három nappal indított szovjet támadás során estek el.

A szovjet hadsereg 1944. augusztus 26-án törte át a frontvonalat az Úzvölgyében és miután Románia átállt a szövetségesek oldalára, megkezdődött a magyar védvonal támadása. Tekintettel arra, hogy az első vonalban volt, az első vereséget a 17 és 18 éves fiatalokból álló székely határőregység szenvedte el.

Látni akartam, hány résztvevő volt valójában az úzvölgyi nemzetközi temetőben tartott ökumenikus istentiszteleten,

így rátaláltam néhány fotóriportra a maszol.ro, Székelyhon és uz-volgye.ro magyar nyelvű honlapokon.

Fentről készült felvétel hiányában a benépesített terület rekonstruálásának módszeréhez folyamodtam.

Először is kijelöltem néhány viszonyítási pontot a képekről, hogy azokat összevessem a kataszteri elrendezési tervben feltüntetettekkel.

A fényképeken és a kataszteri elrendezési tervben azonosított viszonyítási pontok.

Az azonosított viszonyítási pontok alapján a temetőről készült egyik magaslati képen bejelöltem a benépesített területet.

Majd a mapchecking.com alkalmazással, a benépesített terület kijelölésével nagyjából megbecsültem az esemény résztvevőinek a számát:

Ha elfogadjuk, hogy a beazonosított mintegy 780 m2-nyi területen 1 fő/m2 van, akkor azt tapasztaljuk, hogy

az eseményen nem lehetett sem „5000 magyar etnikumú román állampolgár”, sem „néhány ezer”, hanem csak néhány száz (600-800 fő).

De még akkor is, ha 2 fő/m2-re növeljük a számítási alapot, összesen nagyjából 1500 résztvevőt kapunk, semmiképpen sem „néhány ezret”.

Ennek ellenére, ha látni akarjuk, hogy miként nézne ki az ökumenikus istentisztelet az úzvölgyi nemzetközi temetőben, a benépesített területet 5.000 m2-re növelhetjük, ami a temető teljes területének (nagyjából 8000 m2) 62,5 százalékát jelentené.

Ezáltal megállapíthatjuk, hogy 5000 résztvevő esetében a fényképésznek valamilyen magaslatra kellett volna felmásznia, hogy összképeket készítsen, ami augusztus 26-án nem történt meg. A Mapchecking sokkal nagyobb területet jelölt ki arra az esetre, ha „nagyjából 5.000 résztvevő” vett részt a szabadtéri istentiszteleten.

Visszatérünk néhány összképhez, hogy felbecsüljük a temető „telítettségi” mértékét:

Az úzvölgyi temetőben tartott ökumenikus istentisztelet résztvevői által képviselt „foglaltsági” mértéket mutató összképek.

Láthatjuk, hogy a benépesített terület nem lép túl a bejárati kaputól balra elhelyezkedő fa és emlékmű vonalán. Ugyanakkor a fényképek a teljes terület inkább 10-15 százalékos, mint 3/5-ös foglaltságát mutatják.

Quod erat demonstrandum.

Az itteni sajtó egyszerűen átvette az MTI ügynökség által közölt információt, nem ellenőrizve azt más forrásokból, a magyar forrás pedig az Orbán-rezsim szócsöve, mely az igazság eltorzításával (a résztvevők számának eltúlozásával) és

az úzvölgyi eset felhasználásával akarja mesterségesen fenntartani a térségbeli etnikai és kulturális törésvonalakat,

hogy kiemeljen bizonyos „gondokat”, melyekkel a romániai magyarok szembesülnek.

A szerző a LARICS Szakértői Tanácsának tagja. (A LARICS az Információs Hadviselést Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium román nevéből alkotott betűszó – a szerk.)