Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Kormányválság kellős közepén állunk, ami nem az intenzitásában példátlan. E szemszögből nézve a válság, főszereplőinek megfelelően, operett-jellegű. A biztos és a potenciális hatásai révén példátlan. Románia kormánya első alkalommal bénult meg. Nem képes működni.
Ez a helyzet politikailag Iohannis úrnak és Dăncilă asszonynak is kedvező,
ezt már mondtam. Kettejük harca elfoglalja az egész színpadot, kibékíthetetlen ellenfelekként igazolják kölcsönösen egymást, ami mozgósítja a választóikat, Dăncilă asszony pedig ezzel a hivatalban lévő elnök fő ellenfeleként, vagyis a döntőbe jutásra esélyesként jelenhet meg.
Amíg a válság szerepel a címlapokon (és biztosan ott lesz), egy másik jelölt számára nehéz lesz az első oldalra kerülni, annál is inkább, mert valószínűleg a legunalmasabb elnökjelölti garnitúrával van dolgunk.
A dolgok jogi szempontból nagyon világosak, mert az alkotmány 85. cikkelyének 3. bekezdése nem hagy helyet a kételyeknek: „Ha a kormányátalakítási javaslattal megváltozik a kormány struktúrája vagy politikai összetétele, Románia elnöke csak a Parlamentnek a miniszterelnök javaslatára megadott beleegyezése alapján gyakorolja a (2) bekezdésben szereplő hatáskörét”.
Tehát megfigyelhetjük, hogy a 85. cikkely két külön helyzetre vonatkozik, melyekben az elnöknek csak a Parlament beleegyezése után van joga aláírni miniszterek kinevezéséről szóló rendeleteket.
1. számú eset: a kormány átszervezése.
Vagyis a kormányfő úgy ítéli meg, hogy csökkentenie vagy növelnie kell a minisztériumok számát. Most nem ez a helyzet, még akkor sem, ha tudatosan hozták létre ezt a zavaros helyzetet, mert az átszervezés elutasítása esetén vita támadhat abból, hogy a kormánynak távoznia kell vagy csak megmarad a beiktatásakor már megszavazott, átalakítás előtti formájában.
2. számú eset: a kormány politikai összetételének megváltozása.
Vagyis az egyik párt távozik (ahogy azt a ALDE [Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.] most teszi vagy tette a PSD [Szociáldemokrata Párt – a szerk.] 2009-ben) vagy kirúgják (mint a PD-t [Demokrata Párt – a szerk.] 2007-ben) a kormányból. Most ebben a helyzetben vagyunk.
Ha pedig a kormány ebben a 2. esetben nem kapja meg a Parlament támogatását, akkor nem maradhat hivatalban, mert csak akkor térhetne vissza a korábbi állapothoz, ha valahogyan visszahozza a távozott pártot. Különben egy szavazattal nem érvényesített politikai összetételben marad.
Egyesek azt kérdezik, mi van, ha az ALDE-s miniszterek visszatérnek a kormányba, ha visszavonják a lemondásukat. Ezt nem tehetik meg, tekintettel arra, hogy az elnök a lemondásuk alapján aláírta a hivatalból való visszahívásra vonatkozó rendeleteket, ezek pedig megjelentek a Hivatalos Közlönyben.
Az egyetlen változat az lehetne, hogy az ALDE belemegy a visszatérésbe, a kormányfő új ALDE-s minisztereket javasol a távozottak helyébe (vagy ugyanazokat) és az elnök elfogadja őket. Halovány lehetőség, hiszen Teodor Meleşcanu kivételével nem látok túl sok jelentkezőt a Dăncilă-kormányba.
Tehát jelen pillanatban
a kormány koalícióból egyszínűvé vált, megváltozott összetétellel és alkotmányos szempontból így nem működhet tovább.
Véleményem szerint az elnöknek nem volt joga az ideiglenesekre vonatkozó rendeletek aláírásával 45 napra meghosszabbítani ezt a helyzetet. Az alkotmány ideiglenes miniszterekre vonatkozó 107. cikkelyét egy érvényes kormányra lehet alkalmazni és nem használható fel olyan alkotmánysértő helyzet meghosszabbítására, amilyenben most vagyunk. Egy alkotmányos normát nem lehet egy alkotmánysértő helyzet generálására vagy meghosszabbítására használni.
Igen, igaz, hogy 2009-ben, a PSD kormányból történt kilépése után a Boc-kormány ideiglenes miniszterekkel maradt. De maga a kormány is ideiglenes volt, mert a PSD rögtön a kilépés után bizalmatlansági indítványt nyújtott be. Miért ne tenné az ellenzék most ugyanezt?
Mert nem rendelkezik azzal a többséggel, mellyel a PSD a PNL-vel (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) és az RMDSZ-szel együtt akkor igen. Tehát az indítvány erődemonstráció volt, amivel pont a választás előtt akarta jelezni Băsescu elnök hatalmának a végét. Ezután az a végül kudarcba fulladt terv következett, melynek értelmében Klaus Iohannis kormányfőnek jelölésével akarták kényszerhelyzetbe hozni az elnököt.
Az ellenzék most gyenge, megosztott és legalább két pártnak semmi érdeke sincs csatlakozni az indítványhoz.
A Pro Románia azért, mert Victor Ponta átvenni akarja a PSD-t, nem maga ellen fordítani azzal, hogy kiszorítja a kormányzásból. Az ALDE azért, mert nem fogadhat el olyan indítványt, mely azt a kormányzatot támadja, amelyiknek tegnapig még tagja volt.
Mivel megtagadja az alkotmány alkalmazását, Viorica Dăncilă megbénította a kormányt. Könnyű lenne a helyzet feloldása: gyorsan a Parlament elé viszi az új felállást és szavazatot kér róla.
Azért nem teszi meg, hogy ne váljon láthatóvá, hogy már nincs többsége és mert a kormány bukása után, bár továbbra is ő lenne az ideiglenes kormányfő egy új kormány beiktatásáig, kikerülne a központi politikai játékból, amely már nem Dănciláról és Iohannisról szólna, mint most, hanem Iohannisról és a következő kormányfőről, arról, hogy kit javasol vagy nem javasol, az előrehozott választásokról és így tovább. Márpedig Dăncilă asszony a játék sűrűjében akar maradni, hogy megőrizhesse esélyét a II. fordulóra.
És Iohannis elnöknek is kimondottan az az érdeke, hogy ott tartsa. Valószínűleg ezért korlátozódott az ideiglenesek elutasítására vonatkozó helyes akcióra, az ehhez tartozó politikai támadással, de bármiféle nyomásgyakorlási akció nélkül, még azzal sem fenyegetőzve, hogy az Alkotmánybírósághoz (CCR) fordul, mert a kormány semmibe veszi a Parlamentet.
Annak az egyszerű ténynek, hogy a Dăncilă-kormány már semmit sem tud tenni, nem kellene bármiféle veszteséget jelentenie,
ellenkezőleg, néhány szerencsétlenséggel kevesebb. De ezen túlmenően nagyon súlyos dolog, hogy az ország jelenleg nem rendelkezik működőképes kormánnyal.
Meglehet, hogy szerencsénk lesz, nem történik semmi rendkívüli és a dolgok a tehetetlenségi erő által hajtva haladnak a válság megoldásáig, de bármikor kialakulhat valamilyen válsághelyzet, bármikor szükség lehet egy elengedhetetlen cselekvésre. Felfoghatatlannak kellene lennie egy kormány nélküli ország gondolatának, de íme, valóság abban az országban, ahol Viorica Dăncilából kormányfő lehetett, mert az elnök adott még egy esélyt a PSD-nek.