Első látásra vicces. Másodikra már kicsit ijesztő. Hátha harmadszorra már nem kell ilyesmire rálátni.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
1989 decemberében a románok, ahogy azt akkoriban a filozófus Gabriel Liiceanu helyesen megfogalmazta, többek között a pfujolásra is jogot szereztek maguknak.
Pfujolni a nekik csalódást okozó, őket megalázó, a demokratikus együttélés szabályait semmibe vevő, az ígéreteiket ismételten megszegő vagy teljesítésüket csak gyatrán mímelő vezetőket. Akik megsértik azt, amit „társadalmi szerződésnek” nevezünk.
Ahogy ahogy uralkodása utolsó napjaiban még Nicolae Ceauşescu sem. Az intenzíven vitatott Ion Iliescutól, aki sokkal inkább a törvénysértéseivel vonult be a történelembe – a forradalom elrablása, az országra kényszerített stagnálás, a bányászjárások, de az a minősíthetetlen „te állat!” is – Emil Constantinescuig. És amikor ezeket írom, nemcsak azt az elítélendő momentumot tartom szem előtt, amikor egy felelőtlen alak egy üveg tintát vágott Románia akkori elnökéhez. Traian Băsescut is bőségesen pfujolták és Klaus Iohannis úrnak is kapott, őszintéket is, nemcsak a Szociáldemokrata Párt (PSD) pénzekből fizetetteket, amikor Táncos Florica játszotta a special guest star szerepet, mert ez a román állítólagos szociáldemokraták mai szintje.
Elég heves nyílt színi helytelenítéseket más román tisztségviselők sem úsztak meg, Petre Romantól és Emil Boctól az elképesztő Viorica Dănciláig. Aki a történelem iszonyatos tréfája révén kormányfő, PSD-elnök és újabban román elnökjelöltté is lett.
Nem érti, hogy zuhatagokban elkövetett baklövései miatt minimális tiszteletben sem részesül a lakosság részéről. Azt, hogy szó sem lehet arról, hogy szeressék, imádják, feltételek nélkül megtapsolják, ahogy azt több mint biztosan szeretné, hogy mindazok a megnyilvánulások, melyek keretében sóval és kenyérrel fogadják, csak a vidéki PSD-s aktivisták által iszonyatosan rosszul megszervezett jelenetek. Amilyeneket Elena és Nicolae Ceauşescu idejében szerveztek. Szó se róla, a szóban forgó aktivisták sem nagyon törik magukat Dăncilă asszonyért. De egyelőre nála van a kenyér és a kés, a pénzek, a tisztségek, a kiváltságok. Dăncilă asszonynak pedig jó kereskedői vénája van, amit az a könnyedség is bizonyít, amellyel megvásárolta magának az örök csapatváltó Teodor Meleşcanut.
Rendkívül feldühödve azon, hogy Konstancán kifütyölték, Viorica Vasilica Dăncilă asszony bebizonyítja, hogy semmi különbség sincs közte és elődje, Liviu Nicolae Dragnea között. Ezért aztán azon gondolkodik, hogy előveszi a naftalinból az úgynevezett rágalmazási törvényt. Ezzel is azt bizonyítva, hogy
Viorica Vasilica Dăncilă asszony azt hiszi, hogy meg lehet vásárolni a lakosság érzéseit, imádatát és felháborodást mutat, mert pont azon a napon kell tüntetésekkel szembesülnie, melyen – nocsak! – a még általa vezetett kormány dobott a népnek még egy koncot. Megemelte a nyugdíjukat.
A történelem iszonyatos tévedéséből, de a románok jelentés részének hibás szavazásából is kifolyólag kormányfővé lett Viorica Vasilica Dăncilă asszony 30 évvel a forradalom után úgy viselkedik, mint Elena és Nicolae Ceauşescu 1989. december 21-én a Központi Bizottság erkélyén. Választási alamizsnákkal dobálózik és csodálkozik, hogy mégis pfujolják.
Ki mondta, hogy a történelem nem ismétli önmagát?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Egy kemping közelében történt az a medvetámadás, amelynek nyomán életét vesztette egy férfi szombaton Szeben megyében. A település polgármestere és egy liberális parlamenti képviselő a medvepopuláció szabályozását sürgeti a tragédia nyomán.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Súlyos közúti balesethez riasztották a mentőegységeket vasárnap délután a Kolozs megyei Méra közelébe, miután egy motoros ütközött egy személyautóval.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Évekbe telt, de sikerült egy ezer lejt meghaladó gyorshajtási bírságot érvénytelenítenie egy sofőrnek. Kulcsfontosságú volt a kitartása.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.