Jelen szöveg az Europa Liberă oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Még ha Amazónia tényleg apokaliptikusan ég is, ahogy az a hírekben áll, legalább egy dolog túl fogja élni, sőt, a tűz által táplálva virágozni fog: a világ átrendezése iránti vallásos szenvedély, a Nagy Eszmére való áttérés után.
Olvasson még:
A mi korunkban is, állandóan elfelejtett vagy figyelmen kívül hagyott mintát követve,
virágoznak a vallásos lázak, melyek dühöt és radikális eszméket hoztak mozgásba azokban a korszakokban,
melyeket – legalábbis ezt szeretjük hinni – a modernitás legyőzött. A bolygó szintű ökológia kultusza napjaink – valószínűleg – legfejlettebb és -militánsabb vallásos borzongása, Amazónia ügye pedig ennek az áramlatnak a tökéletes illusztrációja.
Az „ég Amazóniá”-t ismételgető hírek, képek és nyilatkozatok zuhataga elárasztott minden médiacsatornát és egyetemes sürgősséggé vált. Mindenkinek, akinek kötelessége (vagy annak érzi) a világ megmentése, volt valami súlyos mondanivalója, rendkívüli lépéseket követelt és elátkozta a Bolygót meggyilkoló Ember aljasságát.
Cristiano Ronaldotól, Madonnától és Leonardo DiCapriótól a nyugat-európai politikai vezetőkig és számtalan kisebb és kevésbé híres teremtményig egy fenséges kórus fedte el a horizontot drámai képekkel kísért utasításszerű nyilatkozatokkal. Emmanuel Macron elnök a legjobb francia hagyománynak megfelelő forradalmi retorikai hévvel rendelkező proklamációval reagált: „Ég a házunk! Szó szerint!”
Mindezek a globális polgáriság látszatát keltő megszólalások létrehozták a szokásos egyhangú frontot.
A valóságot néhány számra és ultimátumszerű, ellentmondást nem tűrő gondolatokra szűkítették. Ennek megfelelően az új konszenzus megállapított egy érzelmi-tudományos paktumot, melyben 1) Amazónia lángol, 2) a tüzek a klímaváltozás következményei és 3) Amazónia a „bolygó tüdeje” és az általunk belélegzett 20 százalékát szolgáltatja.
A „klíma-szükségállapot” képét már felidézték korábban különféle részleges érvekkel, de ezúttal az amazóniai katasztrofális állapot lehengerlő és tagadhatatlan bizonyítékot nyújtott. Vagy talán mégsem.
Az amazóniai tüzek valóságosak. Ám számuk és természetük nehezen érthető kérdést jelentenek azoknak az aktivistáknak, akiknek ájtatosan hinniük kell az emberi cselekedetek által okozott klímadegenerálódásban. Először is, az akkora visszhangot okozva nyilvánosságra hozott képek nem azok, aminek tűnnek. A keresztes hadjárathoz vezető pánikot kirobbantó riadókeltés alapjául a NASA által közzétett műholdképek szolgáltak.
Igaz, a NASA-felvételeket magyarázat is kísérte, mely szerint a tüzek nem abnormális dolgok Amazóniában és számuk a szokásos átlag alatt van. De habozás nélkül túlléptek az ilyenfajta figyelmeztetéseken.
A riadórendszeri feladatra hajlandó egyik szakértő minden fenntartás nélkül úgy döntött, hogy „az utóbbi 20 000 év legsúlyosabb tüzeiről” van szó. A vérfagyasztó képek pedig a pillanatnyi csúcscelebek segítségével elszaporodtak és elterjedtek.
Az első komolyabb ellenőrzésre mindig hamisnak, vagy az általuk illusztrált tüzekkel semmilyen kapcsolatban nem állóknak bizonyultak.
A Cristiano Ronaldo által használt kép, például, egy 2013-as felvétel. A Madonna, DiCaprio és Macron által használt képek kora 20 és 30 év közötti. Egy részük Brazílián kívüli tüzeket ábrázol.
A képarchivisták és oknyomozó újságírók által közzétett helyesbítések hatástalanok maradtak. A képzeletet tömegszinten táplálta a dezinformálás. Ennek megfelelően Ronaldo üzenetét 7 millióan tekintették meg. Egyre csalókébb és már nem tényeken alapul az a terep, melyen az igazságnak ma meg kell élnie. A benyomásnak, az illúziónak és a meggyőződéseknek már nincs szükségük a valóság kritériumaira.
Ezt ismételten bizonyítják az Amazónia-ügy további komolytalan vagy csalárd részletei. Ennek megfelelően maga az a felvetés, hogy Amazónia ég, egyik végétől a másikig, nem kevésbé kiterjedt hamisítás. A tüzek elszigeteltek és szinte minden évben kialakulnak. Legtöbbször nem a klímaváltozás okozza őket. A tüzek többségét farmerek okozzák, akik így óvják meg a kivágott erdők után maradt területet a járványoktól és a káros rovaroktól.
A plasztikus és patetikus általánosításnak ugyanezt a súlyosbító szabályát követve, további két klisé kapaszkodott fel az információáramlatokra.
Mindkettő hamis. Nem lehet tudni, honnan halászták elő a Macron elnök által használt drámai számot, de Amazónia a bolygó oxigénjének nem 20, hanem kevesebb mint 6 százalékát szolgáltatja. Sőt, a tüdő-Amazónia szép hasonlat ugyan, de nem egyéb, mint egy tudományos alap nélküli iskolás próbálkozás.
Macron elnöknek és tanácsadóinak tudniuk kellett volna, vagy ki kellett volna deríteniük, hogy a tüdők nem termelnek oxigént. Ráadásul nem függünk Amazóniától. A tüzek, nyilvánvalóan, nem jelentenek áldást, de a Bolygó oxigénjének mennyisége akkor sem változna, ha egész Amazónia hamuvá égne. Összegezve, az Amazónia ügye miatt újra felszított klíma-keresztes hadjárat néhány valós, de szokványos adaton (évente megismétlődő tüzek) és egy rakás túlzáson, torzításon és hamisításon alapul.
A naivitás és a jót cselekvés vágya egy adott pontig mentségül szolgálhat ezekre a csalárd trükkökre. Csakhogy a klímapszichózis egy előre kitervelt politikai szubsztrátumot rejt el, amelyre már nincs mentség.
A szerző véleményei nem – feltétlenül – esnek egybe a Szabad Európa Rádió álláspontjával.