„Felszabadítás a fasiszta megszállás alól”… értsd, románok alóli felszabadítás!

Az teljesen rendben van, Románia valakit lefasisztáz, mert annak oka van. Ha viszont véletlenül Romániát fasisztázza le valaki, az nagyon nincs rendben.
Hirdetés

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Az orosz propaganda struktúrájában semmi sem fontosabb a „nagy honvédő háborúban” aratott „nagy győzelemről” szóló narratívánál. Csak ez teszi lehetővé az oroszok számára, hogy többnek érezzék magukat az egymást váltó totalitárius és tekintélyelvű rezsimek rabszolgáinál.

A hivatalos orosz ideológia egy olyan országgal szembeni katonai felsőbbrendűség érzésére épül, melyet az orosz társadalmon belül évszázadok óta Oroszországnál minden tekintetben felsőbbrendűnek tekintenek. A Németországgal szembeni felsőbbrendűségi érzésnek ez a fajta gondozását gyógyírként használták és használják az olyan belpolitikai frusztrációk ellen, mint amilyen a lakosság alacsony életszínvonala, a növekedési és fejlődési távlatok hiánya, az alkoholizmus, a korrupció, a bűnözés és sok más.

A hatóságok bátorításával mániákusan ismételgetett „Mozsem povtority” (Megismételhetjük – a menetelést Berlinig),

a műegyenruhába öltöztetett, játék Kalasnyikovokkal masírozó kiskorúak és kisgyermekek felhasználása, az agresszív militarizmus feltámasztása, az ellenzékiség bármiféle formájának szétzúzása – mindezek sokkal inkább arra engednek következtetni, hogy – észrevétlenül – pontosan az a fajta politikai rezsim épül fel, amelyik ellen a szabad világ 1939 és 1945 között fellázadt.

Annak a győzelemnek a nagy pompával történő megünneplése, melyet Moszkva kizárólag a Vörös Hadsereg érdemének állít be (melyet az AEÁ a lend-lease programon keresztül több tízezer teherautóval, több ezer harci géppel, több millió konzervvel látott el), nemcsak május 9-én – a „győzelem” szimbolikus építményének központi eleme – zajlik, hanem a Szovjetunió által korábban megszállt területek „felszabadítása” szempontjából nevezetes más napokon is.

A moszkvai május 9-i, „győzelem napi” parádénak a szovjet szimbolisztika áll a középpontjában

A Moldovai Köztársaság esetében augusztus 24-éről van szó, az offenzívában lévő szovjet csapatok ezen a napon foglalták el Kisjenőt (Chişinău). 2019-ben a 75. évfordulója van annak a napnak, Igor Dodon elnök pedig bejelentett egy ünnepi programot, amelyre augusztus 23-án, 24-én és 25-én került sor és volt benne egy koncert a Nagy Nemzetgyűlés terén, de egy megemlékezési esemény is a şerpeni-i emlékhelyen, ugyanis a szovjet erők ennél a Dnyeszter partján lévő településnél hozták létre az első hídfőállásukat a „Jászvásár/Iaşi–Kisjenő” hadművelet során. Mind Dodon elnök, mind a Moldovai Köztársasági Szocialisták Pártján (PSRM) belüli többi társa úgy beszélnek a „fasiszta megszállás” alóli felszabadításról, mintha a szovjet csapatok Benito Mussolini olasz hadseregével harcoltak volna Besszarábiában. Valójában

a szovjetunióbeli közbeszédre jellemző „fasizmus/nácizmus” katyvasz már sok évtizede az oroszbarát viselkedés markere nemcsak a Moldovai Köztársaságban,

hanem a világon mindenhol. Ennek oka az, hogy a „fasizmus” kifejezést kezdték egyre gyakrabban a Moszkvának nem tetsző bármilyen politikai mozgalom vagy viselkedés megbélyegzésére használni.

Szovjet propagandaplakát a Téli Hadjárat idejéből, amikor a Szovjetunió 1939. november 30-án, a Hitler–Sztálin paktum aláírása nyomán megtámadta Finnországot. A támadás melletti fő érv: a szovjetek antifasiszta harca

Tanúi voltunk a grúziai és ukrajnai katonai agressziók alkalmával kirobbantott propagandahullámoknak, amikor a megszállókkal szembeni bármilyen grúz vagy ukrán ellenállást „fasizmusnak” minősítettek. Az orosz propagandának, anélkül, hogy ezt nyíltan kimondaná, az a célja, hogy a célországok kollektív tudatában a „Nyugat” fogalmát a „fasizmus” fogalmával kösse össze és egy Nyugat-Európával vagy az Egyesült Államokkal szembeni társadalmi fóbia létrehozására és serkentésére törekszik.

Hirdetés

A Moldovai Köztársaságban az augusztus 24-i úgynevezett „felszabadulás a fasizmus alól” annál is inkább hamis történelmi szempontból, hogy Besszarábia területe 1941. június 22-étől 1944 augusztusának végéig egyetlen pillanatig sem állt német katonai megszállás alatt, amikor teljes mértékben a szovjetek ellenőrzése alá került. Ebben az időszakban Besszarábia újra a Román Királyság része lett, ahonnan az 1940. június 28–július 3-i szovjet megszállással rabolták el. De mivel elnökként vagy magas rangú állami tisztviselőként ma már nem használható a szovjet történelem tankönyvekben bevezetett „román-fasiszta megszállás” kifejezést, ugyanazon okok miatt, amelyekért ugyanezek az emberek a románt nem „moldovai”, hanem „államnyelv”-nek nevezik,

a polgárokra egy tartalom nélküli formát, egy történelemhamisítást kényszerítenek rá.

Továbbra is használják a szovjet korszak propagandisztikus cseleit, hogy ezzel bizonyítsák a Moszkvával szembeni szolgalelkűséget, de azért is, hogy fenntartsanak egy folyamatosan éltetett közbeszédet, amelyhez a polgárok hozzászoktak, sokan a normalitás részének tartanak és igaznak fogadnak el. A Moldovai Köztársaság esetében az 1944. augusztus 24-i „felszabadítást a fasizmus alól”, melyet szovjet mintára ünnepelnek meg, azért tartják fenn és folytatják, mert tökéletes eufemizmus a „románok alóli felszabadításra”, a modern „moldovai államiság” alapító momentumára. A moldovai oroszpárti oldal képviselőinek minden év augusztus 24-én

lehetőségük van újra és újra beletörölni a lábukat Romániába és ezt egyetlen alkalommal sem szalasztják el.

A Maia Sandu által vezetett kormány „ellentámadásba” lendült ideológiai fronton, gyásznapokká nyilvánította augusztus 23-át és 24-ét az összes totalitárius és tekintélyelvű rezsim áldozatainak emlékére, ezzel igazodva az Európai Parlament egyik 2009-ben elfogadott határozatához. Ezáltal idén a több mint 7 évtizeddel ezelőtti történelmi eseményekről való megemlékezések dualitásával van dolgunk. A kormány által meghirdetett gyásznapok esetében a megemlékezés tárgyát képező esemény az 1939. augusztus 23-i német–szovjet megnemtámadási egyezmény, melyet Ribbentrop-Molotov paktum néven ismernek és mellyel a Szovjetunió és a náci Németország Közép- és Kelet-Európában felosztotta egymás között az érdekszférákat. Ezt a dualitást jelenleg a Szocialisták Pártja és az ACUM-tömbhöz tartozó pártok kormánykoalíción belüli nehéz együttélése szemszögéből is kell nézni.

A Moldova Köztársasági Szocialisták Pártja által május 9-én szervezett Hallhatatlan Ezred-menetelés, ahol újra felmelegítik és románellenes „moldovaista” ideológiával elegyítik a szovjet szimbolisztikát

Az augusztus 23–24-ei napokkal kapcsolatos két ellentétes perspektívát összevetve az Alkotmánybírósággal kapcsolatos legutóbbi eseményekkel (a kormánykoalíció pártjai között legitimitási vita keletkezett a bíróság szocialista elnökének megválasztásával kapcsolatosan – a szerk.), melyek a viszály almájává váltak a PSRM és az ACUM-tömb között, nem kizárt a két koalíciós partner közötti kommunikációs válság elmélyülése – kivéve, ha Maia Sandu enged az Alkotmánybíróság ügyében. De úgy tűnik, hogy az úgynevezett fasiszta megszállás alóli „felszabadítás” megünneplése ügyében a kormány, a Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) és a Demokráciát Otthon Párt (PPDA) vezetői sem ellene, sem mellette nem kívánnak állást foglalni, hogy elkerüljék a konfliktust Igor Dodonnal és a PSRM-vel.

Ennek megfelelően

a Moldovai Köztársaság magát Európa-pártinak nevező kormánya továbbra is megtűr bizonyos szovjet alapmítoszokat,

melyek célja fenntartani a volt metropolisz, Moszkva és hajdani gyarmatai közötti mentális kapcsolatot, mely gyarmatok közt a Moldovai Köztársaság is ott van.

Csak remélni tudjuk, hogy Maia Sandu miniszterelnök, tekintettel arra, hogy egy másik, az Európai Unióból eredeztethető narratívával kívánja felruházni augusztus 23-át és 24-ét, nem követi majd volt kormányon belüli főnöke, Vladimir Filat példáját, aki több augusztus 24-én is részt vett az „Örökkévalóság” Komplexumban tartott ceremóniákon, ahol az öt szovjet kőpuska mintha őrt állna, hogy mindenki számára világossá tegye, Besszarábia földje, tekintettel arra, hogy a Vörös Hadsereg „szabadította fel”, továbbra is a tulajdonát képezi, még szimbólumokon keresztül is.
A szerző a Politikatudományi Karon szerzett oklevelet és a SNSPA-n mesterfokozatot politikaelméletből és -elemzésből.

Hirdetés