Ha kedd, akkor Belgium, ha pedig nyár, akkor szabadság. Hatalmas dugók. Fesztiváltumultus. Zajártalom. Pokoli hőség. Idegesítő eső. Vagy mind együtt. Persze az is lehet, hogy épp ellenkezőleg, maga a földi paradicsom. De akárhogy is van, bármelyik (jó vagy rossz) pillanatban előkaphatunk egy könyvet, feltehetünk valami zenét vagy megnézhetünk egy filmet. Szerkesztőségünk igyekszik az Ön segítségére sietni ebben az ügyben (is), kedves Olvasó! A nyári könyvajánlónkat itt olvashatták, a zenést emitt, most pedig a filmes következik. Parancsoljon:
1. Danny Boyle: Yesterday (2019)
Mindig is szeretett volna találkozni John Lennonnal? Nos, ha ezt a filmet megnézi, a találkozás elkerülhetetlen. És az is kiderül, hogy John Lennon tulajdonképpen nem halt meg. Sőt, nem is zenész. Sőt, a Beatles nevű zenekar sose létezett. Sőt… hogy micsoda? Tessék megnézni Danny Boyle legújabb filmjét. Régóta nem szórakoztunk ilyen jól, ilyen felhőtlenül. Ja, és kiváló Beatles-feldolgozásokat is lehet látni-hallgatni a filmben. Ja, és Ed Sheeran is játszik benne. Nem John Lennont, annyit elárulunk.
2. Alexandre Aja: Crawl (2019)
Figyelem! Horror- és aligátorveszély! Aki nem kedveli a műfajt vagy az aligátorokat, görgessen bátortalanul tovább!
Tehát: emlékeznek még Sam Raimira, aki (többek között) a Gonosz halott-trilógiát összerakta? Ha valaki, hát ő nagyon kedveli a horrorműfajt. Olyannyira, hogy beszállt az Alexandre Aja (ő is nagy horror-rajongó) által rendezett Crawl (Másznak, bár magyarul is pont olyan bután hangzik, mint az eredeti) című film készítésébe. És bár semmilyen nagy újítás nincs a filmben, egy biztos: nagyon, de nagyon lehet izgulni, jó párszor el lehet takarni a szemeket és igen, a pattogatott kukoricát ne tessék ölben tartani! Garantáltan kiborul!
3. Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs (2019)
A hagyomány (és Bram Stoker) szerint Drakula gróf a mi kutyánk kölyke, pontosabban székely! Ehhez képest elég kevés magyar Drakula-feldolgozás forog közkézen. De ami nincs, azt pótolni lehet, és tessék, jött Bodzsár Márk és előállt egy… szatirikus vígjátékkal. Amely ráadásul a egyenesen a Kádár-korszakba röpíti a mitikus vérszopót. A filmet sajnos még nem lehet teljes egészében megnézni, szeptemberben érkezik a mozikba, de mindenképpen nagyon ajánljuk, a tréler alapján. Tessék csak nézni:
4. Pawel Pawlikowski: Hidegháború (2018)
Egy esős nyári vasárnap délutánra ajánljuk Pawlikowski agyondíjazott drámáját, amely egy kiégett néprajzkutató-bárzongorista és egy vidéki femme fatale lehetetlen románcát mutatja be a második világháború utáni Lengyelország nyomasztó valóságában. Kettejük élethosszig tartó viszonyát, hányódását követi a film egy évtizeden keresztül. A két főhős egyszerűen képtelen együtt funkcionálni, ezért még szurkolni sem tudunk nekik, de az a bizonyos nagybetűs sorsrontó vonzalom állandóan összerántja őket, emiatt ostobábbnál ostobább döntéseket hoznak, így sétálnak a végzetük felé. A legszebb se veled, se nélküled történet, amit az elmúlt években láttunk.
5. Murdoch nyomozó rejtélyei (2005–2019)
Hogy a sorozatok rajongói se maradjanak kínálat nélkül. A fenti című kanadai sorozat 2005-ben bukkant fel a világ tévéképernyőin, és azóta rendületlenül gyűjti híveit. William Murdoch nyomozó talpig úriember, mélyen vallásos, rendkívüli elme, munkája során gyakran jövőbeli szerkentyűk prototípusaival rukkol elő (szonár, térfigyelő kamera, bitmap kép stb.) és természetesen a múlt századvégi Toronto legbonyolultabb bűnügyeit is megoldja a rendelkezésre álló 50 perc alatt. Csak a szerelemben nincs szerencséje, legalábbis az eddig bemutatott 13 (!) évad alatt. Apró érdekesség, politikai ínyenceknek: aki jól figyel, például Kanada akkori miniszterelnökét is felfedezheti az egyik epizódban.
6. Ruggero Deodato: Cannibal Holocaust (1980)
Figyelem! Bár nyári filmnek indul, távoli, egzotikus helyekkel, csak és kizárólag acélsodrony-idegzetűeknek ajánljuk!
Szóval: amolyan nyári kirándulós filmként ezúttal nem az Apokalipszis most szörfözésre csábító partjait ajánljuk, hanem Ruggero Deodato „talált film” műfajt teremtő klasszikusát, a Cannibal Holocaustot. Talán kevesen tudják, hogy a saját műfajában ugyancsak korszakalkotó Debbie Does Dallas egyik „csillaga”, Roger Kerman játssza a főszerepet. Kerman úr évekig szerepelt olasz filmekben, míg rájöttek, hogy igazából egy már akkor legendás pornószínészről van szó. Azóta a filmek készítői tagadják, hogy tudták volna, miért is annyira híres a proto-Jason Statham kinézetű színész, de azért alaposan felhasználták filmjeikben természetfeletti alhasi adottságait. Egy szó mint száz, aki nem akar állat- és emberkínzást nézni, az ne nézze meg, mindenki más pedig igen!
7. Jean-Luc Godard: Megvetés (1963)
Mi mást lehet itt elmondani Jean-Luc Godard klasszikus filmjéről, mint hogy a legszebb nyári utazásra kalauzol el bennünket az unalmas Rómából. Meg azt, hogy Brigitte Bardot ebben a filmben vetkőzött le először, amin mellesleg nem csodálkozunk, ugyanis a halhatatlan Jack Palance és Michel Piccoli kedvéért tette. És hogy miért ajánljuk éppen ezt a Godard-filmet? Azért, mert a nyár elmúlik, de a szerelem örök!
8. Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő (2018)
Sokan azt mondták, amikor tavaly a mozikba került a szlovéniai születésű rendező animációs nagyjátékfilmje – és bizony, igazuk volt –, hogy íme, itt az újabb magyar rajzfilmes remekmű, amilyen a Macskafogó óta várat magára. Elképesztően szép, elképesztően izgalmas, elképesztően szórakoztató… és persze, megint utazhatunk a képernyő előtt, keresztül-kasul a kerek világon, mégpedig egy festményrabló banda nyomában.
9. Jeff Tremaine: The Dirt (2019)
Ez a film a válasz arra a kérdésre, hogy a hajdani rocksztárok többsége – már aki életben maradt – miért néz ki hatvan évesen úgy, mintha átment volna rajta egy kamion. Mivel az irdatlan mennyiségű tömény szesz és kábítószer, a folyamatos bulizás és úgy összességében az elképesztően züllött életmód akkor is meglátszik az emberen, ha már évtizedekkel ezelőtt leállt vele (már aki). A Mötley Crüe tagjai esetében – mert róluk szól ez a film – már az csoda, hogy egyáltalán életben vannak. Hogyan tudtak a zűrös családi környezetből érkező, főállásban önpusztítással foglalkozó balhés srácok észveszejtő sebességgel világsztárokká válni? Hogyan sikerült a tonnányi hajlakkot és sminket magára kenő, részeges, drogos, bosszantó négy hülyegyereknek mégis olyan zenét alkotnia az 1980-as években, amely ma is feladja a leckét a keménykedő ifjú rockzenekaroknak? Vagy a zenéjük – amit hajmetálnak vagy pinametálnak szokás nevezni sznob körökben – tényleg csak ürügy volt a csajozáshoz és a bulizáshoz? Valóban csak a mocsokról szólt az egész vagy valami többről? Mi volt a levegőben az 1980-as évek Los Angelesében, a Sunset Stripen, amitől megvesztek a fiatalok, és nem csak ott, hanem szinte az egész világon? Ezt a The Dirt (magyarul Mocsok) megnézése után sem tudjuk egészen pontosan meghatározni, de éppen ez a varázsa a filmnek. A rettenetes Queen-opusz után a The Dirt – bár korántsem tökéletes alkotás, de a hibáit hadd ne itt soroljuk – kiváló szórakozás nem csak a rockrajongóknak, hanem mindazoknak, akik képesek szemforgatás, sziszegés és (ál)megbotránkozás nélkül végignézni egy igazi rakenroll-filmet.
10. Ali Abbasi: Border (2019)
Ezt a svéd filmet azoknak ajánljuk, akik szeretnek meghökkenni. Például azon, hogy a szomszédról kiderül, hogy földönkívüli. A kedves bolti eladóról pedig, hogy (nem kerti) törpe. A fura arcú rendőrlányról pedig, hogy… troll. És igazából férfi. Csak a trolloknál ez másképp van. Ali Abbasi filmje tényleg, de tényleg össze tudja zavarni a nézőt. Közben pedig egy gyermekpornó-hálózat felgöngyölítése zajlik a felszínen. Na, ezt adják össze! Vagy ne, inkább csak nézzék meg a filmet.