A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a gsp.ro oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Traian Ungureanu még látta a levegőben úszni Dumitrachét és evezni Ivan Patzaichint. Az európai parlamenti képviselőséget is megérte, ebben, plusz brit állampolgári minőségében a Brexit mellett szavazott. Mit akarnak ennél többet, hogy utálhassák?

Olvasson még:

Aláírásként a TRU-t használja, ezért egyesek azt hiszik, hogy Radunak is hívják. Ez valójában egy szójáték az utó-, a vezetékneve kezdőbetűivel és az angol „true” szóval. Igazság. A szakmáját tekintve újságíró, hivatását tekintve szobordöntögető, konjunkturálisan pedig politikus Traian Ungureanu nem ad interjúkat. Egy kicsit meg is lepődött, amikor azt javasoltam neki, hogy készítsünk egyet és ezúttal ő válaszol a kérdésekre ahelyett, hogy feltenné őket.

Habozás nélkül belement. Olyasmi sült ki belőle, ami egy sportlapnak adott interjú is, meg nem is. Hogyan is lehetne ez másképp, amikor a beszélgetőtárs a tabuk és a politikai korrektség megingathatatlan ellensége? Olyan beszélgetőtárs, aki nem kímél és olyan publicista, aki merőkanállal önti a kénsavat a neki nem tetsző személyekre.

Riporter: Traian Ungureanu, hogyan néz ki Európa az Európai Parlamentből? Mint egy ország? Mint egy föderáció, mint egy kontinens?

Traian Ungureanu: A felsőbbrendűség, a nárcizmus és más erkölcsi sportágak tárháza, melyek kiirtják a szerénységet és építik az egót. Európa, ahogy azt az Európai Parlamentben használják, egy kezes, előnyös és meghatározatlan fogyóeszköz. Senki sem tudja vagy nem meri felidézni magában, hogy Európa sokkal régebbi, mint az EU és azután is sokáig létezni fog.

És mi, európaiak? Hasonlítunk egymásra? Mi a közös a svédekben és a bolgárokban, mondjuk? És a románokban meg az írekben?

Mindenki a magáéval és mindnyájan német adórendszerrel. Aki úgy döntött, hogy a románok és az írek között szinte minden közös, az gyorsan meg fogja tudni, hogy pontosan ez különbözteti meg egymástól a svédeket és a bolgárokat is, akik között szinte minden közös. Az európaiak úgy vannak jól, ahogy a kereszténység megszülte őket. Aki ezt nem tudja, az semmit sem tanult vagy túl gyakran olvasgatta az EU-szerződést.

A Kötelező Ideológia Román Intézetének végzőse

Csak úgy tűnik nekem, vagy ön valóban inkább az, amit euroszkeptikusnak neveznek?

Utópiaellenes vagyok, a Liverpoolnak szurkolok és elutasítom a ManU-t. Tehát angloszkeptofil vagyok. Ráadásul 1958 és 1989 közötti mélyreható tanulmányokat követően sikeresen elvégeztem a Kötelező Ideológia Román Intézetének kurzusait. Az euroszkeptikus egy idióta kifejezés, melyet bárkire ráaggatnak, aki nem kürtöli világgá EU-filiáját.

Mégis…

Ha vannak igazi euroszkeptikusok, akkor őket az EU, egy múlékony szervezet apparátusában kell keresni, mely megpróbálja eltörölni azokat az értékeket, melyekből Európa született és egy magára maradt falu szabályaira redukálni egy civilizációt.

A légkondicionált levegő az oroszoktól érkezik!

Írja le a két mandátumnyi európai parlamenti tapasztalatát!

Ugyanaz, két példányban: a holmi dogmatikus szavalók képmutatása és militantizmusa által okozott csalódás. Az EU szakmai krémje számára Kelet nem létezik, csak különvélemény és nemzetek. Ezeknek a liberális fanatizmusban eltévelyedett embereknek a projektje egy francia-német közigazgatási birodalom, mezőgazdaságra és (arrafelé munkanélküliségnek nevezett) migrációra ítélt keleti és déli perifériákkal. De az EU-s összejövetelek nagyon kondicionált levegőjét biztosító hideg az Oroszországgal fenntartott szervilis kapcsolatból és főleg a hajdanán hippi, ma hivatalos Amerika-ellenességből érkezik.

Van ott olyan politikus, aki nagy benyomást tett önre? Egy nagy európai vezető?

Van és az Európai Parlament egyik épületszárnyának bejáratánál található, a Winston Churchill név áll rajta.

Mi sült ki az EU–Románia koprodukcióból?

Miért Európa hülyéi az egyik legújabb könyvének a címe? Én elolvastam, de talán nem ártana némi magyarázat azoknak, akik nem tették meg.

Mert Európa hülyéi és hülyítettei vagyunk. A könyvet a mínusz 4 milliós helyzetből írtam és a legsikeresebb Románia–EU koprodukcióval foglalkozik.

Röviden, milyen kép él Romániáról Brüsszelben és Strasbourgban? A hivatalos nyilatkozatokon túl?

Egy festői, távoli ország, jó kőművesekkel és szép lányokkal. Az Európai Unió túlbecsüli a kőműveseket.

Ahogy mondani szokták, büszke a románságára? Általában véve vagy egy bizonyos eseményen? Sport- vagy más természetűn.

Állandóan és zajtalanul. Nem tévesztem össze a nyelvet, a konyhát és a természetet az alkattal. Túl gyakran mondják románnak az összes olyan dolgot, melyeket nem tudunk kijavítani, a kiüvöltésükhöz viszont nagyon is értünk.

Voltak a Parlamentben vagy a világon máshol olyan pillanatai, amikor szégyellte, hogy román?

Nem. De voltak helyzetek, amikor szégyelltem, hogy egyes kollégák románok. A nyelvi, ruházati és erkölcsi tartásból kiindulva.

A PC-kultusz: kommunizmus és őrület között

Megpróbálkozik a politikai korrektség meghatározásával?

Egy bigottakat gyűjtögető szekta körüli kultusz. És újabb bizonyítéka annak, hogy az eszmék hozzák létre a tudatlanság által lerombolt világot. Ma PC-nek lenni ugyanaz, mint ha valaki kommunista volt 1947-ben, jakobinus 1791-ben és őrült állandóan.

Az Európai Parlamentben találkozott Gigi Becalival. Miket csinált Brüsszelben?

Jól érezte magát, ha a meghívottai jól érezték magukat az asztalnál. Nagyvonalú ember. A többi maradék.

Emlékszik arra, hogy valaha is felszólalt volna? Törvényjavaslattal állt volna elő?

Igen, mert hiába volt. A felszólalások nulla értékűek egy olyan Parlamentben, melyben nincsenek viták, csak az előre elkészített nyilatkozatok időmérés melletti felolvasása. Amit én elmondtam, az egyenlő volt azzal, amit nálam okosabbak is elmondtak. Összegezve: egyenlő nullával. Az embereket gondosan távol tartják attól a hírtől, hogy az Európai Parlamentnek nincs olyan törvényalkotási hatalma, mint a tényleges parlamenteknek.

A Brexit partizánja

De valójában mivel foglalkozik az Európai Parlament? Mert számunkra, kívülállók számára ez nem igazán világos.

Az Európai Parlament elfogadhatja az Európai Bizottság döntéseit és javaslatokat tehet, melyeket a Bizottság csak akkor vesz figyelembe, ha úgy akarja. Ezt azután fogtam fel, hogy összeállítottam egy törvényjavaslatot, melyet szavazással elfogadtak, három héten keresztül megvitattunk az Európai Bizottság egyik tisztviselőjével, majd elszállásolták az archívumba, a más parlamenti képviselők által összeállított több ezer hasonló testvérével együtt. Ne higgyenek azoknak az európai parlamenti képviselőknek, akik bejelentik, hogy ezt vagy azt csinálták és ennyi meg ennyi millió eurót hoztak Romániának. Hazudnak. Van rá bizonyítékuk, de hazudnak.

Ha nem tévedek, ön a Brexit szimpatizánsa. Európai parlamenti képviselőként is az volt. Magyarázza meg.

Brit állampolgárként hangsúlyosan a Brexitre szavaztam. Semmi kétségem, hogy Nagy-Britannia Európa része, és mentalitása, intézményei és hagyományai révén nem lehet része az EU adminisztratív rezsimjének. Nincs semmilyen ütközés a demokrácia és Nagy-Britannia azon joga között, hogy szabad és szuverén szavazat nyomán elhagyja az EU-t. Az EU reakciója bebizonyította, hogy az EU-nak és a hozzá kapcsolódó nemzeti eliteknek egyre kevésbé van ínyükre a demokrácia.

„Miért csak azokat engedik be, aki konténerekbe rejtőzve érkeznek?”

Mit jelent vagy jelentett Európa számára a migráció?

Pontosan ezt: migrációt. Vagyis egy lakosság-áttelepítést, melyet olyan EU-s vezetők bátorítanak, akik így akarnak szavazókat szerezni és lecserélni azokat a népességeket, melyek hűek Európa klasszikus értékeihez: család, nemzet, vallási erkölcs. Az igazi menekülteket a jobb élethez való csordajoggal váltották fel, amit bárkinek kötelesek vagyunk megadni.

Vannak olyanok, akik konfliktusövezetekből érkeznek, akik – ezt mondják – jogosan keresnek jobb életet…

Nem világos: ha van ilyenfajta kötelezettségünk, akkor miért csak azokat engedik be, akik a tengeren, teherautókba bújva vagy más eszközökkel csempészve jönnek? A korlátlan migráció hívei miért nem szerveznek rendszeres szállítást mindazok számára, akik Európába akarnak jönni? A nyugatiba, persze. Kelet nem felel meg a szabadságkeresők elvárásainak, mert nem biztosít szociális segélyt.

A nyugati civil papság gyűlöli Trumpot

Ön Donald Trumpot is támogatja. Miért? Miért gyűlölik őt annyian?

Mert kimondja, amit gondol és megteszi, amit mond. Trumpban megvan az az alapvető jóérzés, amit a PC-vallás kiiktatott. Vagyis segédkezet nyújt a korporatista vagy egyetemi oklevelesek és ultrakompetensek által a fedélzetről levetett ostobáknak. És van egy igazi nemzeti politikája, mely egy tabuk nélküli külpolitikát feltételez. Mindezek ugyanakkor azok az okok is, melyek miatt a nyugati baloldal és civil főpapság gyűlöli, rágalmazza őt és összeesküszik ellene. A demokrácia ebben az esetben is elviselhetetlen komplikáció a felsőbbrendű emberek számára.

A sport felmerült valaha azokon az üléseken, melyeken részt vett?

Ködösen, eljárási szempontból és unalmasan. Csak egy megveszekedett Schalke 04-es szurkoló német parlamenti képviselővel folytatott magánbeszélgetésre, egy Bernabeuban páholyt bérelő spanyol parlamenti képviselővel kötött megállapodásra és egy belga szocialistával folytatott tudáscserére emlékszem, aki elszalasztott egy sportkommentátori karriert és elkövette a hibát, hogy politikára adta a fejét.

„Végső soron a vallás az, amit az emberek csinálnak belőle.” – Traian Ungureanu

„Nem tudok én túl sokat, de azt igen, hogy hol születtem. Vagyis kelet-európai vagyok. Egy német humor- és francia becsületességi iskola legutóbbi elmélkedései szerint ez azt jelenti, hogy átnevelésre születtem.
Nehéz az Örömódát énekelni, amikor a teremben a közönség egy része csomagol, egy másik kebabra vált, egy harmadik pedig az üvöltözi, hogy több milliárd euróval verték át a belépéskor.” – Traian Ungureanu, Proştii Europei (Európa hülyéi – a szerk.)

„Egy generáció kezdi felfogni, hogy a történelem nem parfüm, hogy a világ nem síkmértan és a Gulag nem a Google elírása.” – Traian Ungureanu

Az EU FC egy középszerű csapat, mely a saját kapujába lődözi a gólokat…

… ezzel szemben nagyon jól mutat a képeken és a zászlócska-cseréknél, mondja még Traian Ungureanu az Európai Unió hipotetikus labdarúgócsapatáról. A volt parlamenti képviselő dicshimnuszokat zeng a sportbálványokról, de elítéli az Olimpiai Játékok propagandisztikus jellegét.

Dobrin heves és Donald Trump bevallott csodálójaként, a Brexit támogatójaként és a 70-es évekbeli brazil csapat és Cruyff (helyesen és a továbbiakban: Cruijff – a szerk.) Ajaxának gyógyíthatatlan nosztalgikusaként Traian Ungureanu azt próbálja nekünk elmondani, hogy együtt menthetjük meg magunkat a meggárgyulástól. Ezért olyan ember marad, aki lélegzik, izzad, eszik, iszik, alszik és a tévében a Liverpool–Man United-et nézi. Mert látni akarja, hogyan kap ki a United.

A sport és sportsajtó jóérzésnyomai

Önt mindig érdekelte a sport jelensége. Nem időpazarlás, ahogy azt elég sok értelmiségi gondolja?

De igen, de szintén értelmiségiként tudom, hogy az emberiség mindig is kötelességének érezte, hogy játékokat, háborúkat és szimbolikus győzelmeket kergessen. Újabb néhány ezer méterrel átestünk a ló túlsó oldalára és túl sokat adunk a sportnak. Nem a mentális épség jele az életedet adni egy Champions League döntőért, vagy hetente félmillió fontos béreknek tapsolni a Premier League-ban. Veszélyes sport lett a sport nevével való visszaélés.

Közel állt a sporthoz, a sport jelenségéhez. Folyamatosan írt a sportsajtóban. Mit talál itt, ebben a sajtóban, amit nem talál a többi részében?

A jóérzés nyomait. Érdekes, hogy a mai helyzet a kommunista sajtó körülményeit ismétli meg. A sportsajtó akkor is, elszigetelten, teret engedett a tehetségnek és a minőségnek. Azt hiszem, a sport minőségi embereket vonzhat és alakíthat ki, ugyanakkor megvédheti őket attól a zülléstől, amit az állítólagos politikai sajtó – ma is – magával hoz.

Olimpiai Játékok: a propagandisztikus ponyva által eltorzított fesztivál

Mi vonzza önt a sport történeteiben? Mi taszítja?

A mitológia vonz. A misztifikáció taszít. A sport alapvető értéke a versengés emberi és nem-kereskedelmi lényegében található. A hősi figurákban, a nagy csaták színházi újrajátszásában és az egyszerű emberek magasztos lobogók és jelképek iránti hűségében. A kereskedelmi jelleg azzal a veszéllyel fenyeget, hogy szétveri a kollektív mítoszt és az egyéni átéléseket összetartó szövetséget.

Amikor azt mondja, hogy a Liverpoolnak szurkol, akkor nem lép be ön is ebbe az elítélt játékba?

Ha a Liverpoolnak szurkolok, akkor kinek szurkolok? Újabban a tulajdonos pénzügyi képességének és más importeszközeinek. Alexander-Arnold az egyetlen helyi egy olyan csapatban, melyet – hajdanán – az Anfield környéki negyedekből szedtek össze.

Az Olimpiai Játékok egy verseny vagy a propaganda egyik formája?

Az azt övező propagandisztikus ponyva által eltorzított fesztivál. Az Olimpiai Játékok mára már túlságosan az időtartamukhoz és az eltúlzott jelentőségükhöz hasonlítanak. A politika, a pacifizmus és a jótékonyság nagy ipara elfedte a sporttartalmat.

Ön szerint doppingolnak vagy doppingoltak a nagy sportolók? A közönség miért nem akar tudni a doppingolásokról?

Mindig. De a szélsőséges teljesítmény és embertelen rekordok iránti szomjúság megadta a kegyelemdöfést. Csak akkor nyerheted meg a Tour de France-ot gyakrabban, mint a tömbház előtti kártyacsatát, ha egy toniknál valami erősebbet is beadtál magadnak. A doppingra épülő határtalan győzelem eszméje kiiktatta a jóérzést és olyan fikciót állított a helyébe, ami rosszat tesz a közönségnek. Az emberi korlátok megtiltása nem győzelem, hanem a hamis élethez, az állandó jack-pot robotikájához vezető út.

Az EU csapata jól mutat a csapatzászlócskák cseréjénél. Ennyi!

Képzelje azt, hogy Európa egy labdarúgócsapat. Miként jellemezné? Támadónak, védekezőnek, taktikusnak, túláradónak? Vagy milyennek?

Újra különbséget kell tennünk Európa és az EU között. Európa technikus, taktikailag intelligens és fizikailag kiváló csapatot adna. Ez a csapat képes lenne offenzív vagy defenzív módon diktálni. Az EU kiváló csapatot adna a fényképekhez és mérkőzések elején zajló csapatzászlócska-cserékhez. Az EU FC középszerűen játszana és – ideológiai okokból – folyamatosan a saját kapujába lődözni a gólokat. Mert a nagyobb játékerőt szégyennek, a végső győzelmet pedig az ellenfél diszkriminálásának tartaná.

Istenek között

Melyik román sportolóhoz kötődött a legjobban? Akit fenntartások nélkül szeretett.

A labdarúgásban: Nicolae Dobrint. A labdarúgáson kívül: Ivan Patzaichint. A filozófiában és a nemzetek felett: Johan Cruijffot.

Néhány szóban jellemezze a következő személyeket. Ilie Năstase, Ion Ţiriac, Ivan Patzaichin, Nicolae Dobrin, Nadia, Gheorghe Hagi, Björn Borg, Roger Federer, Johan Cruijff.

Năstase – antiszemély-szupratalentum, Ţiriac – takarékos, Patzaichin – emberfeletti, Dobrin – transz, Nadia – ugró, Hagi – labdás, Borg – áttörhetetlen, Federer – Federer, Cruijff – látnok.

Mi a véleménye Simona Halepról? Mi tetszik nála és mi nem?

Még annyira sem értek a teniszhez, amennyi piszok van azon ujj körme alatt, mely a CTP-nek (a tenisszel sokat, gyakran túlságosan érzelemfűtötten foglalkozó Cristian Tudor Popescu újságíró – a szerk.) fonákot küldő ütőt fogó kézhez tartozik. Azért tetszik Halep, mert emberi és nem tetszik, mert a dél-román mentalitás szabotálja. Amikor képes lesz kiszabadulni a nemzeti fatalizmus rabságából, Halep bekerül majd a csúcstenisz történelmébe.

Brazília vagy Argentína? Pelé vagy Maradona? A 2000-es évek Barcelonája vagy a 70-es évek Ajaxa?

Brazília, alkalmazott esztétikai okokból. Bár nem szabad megfeledkezni arról, hogy az öt legnagyobból (Di Stefano, Pelé, Maradona, Cruijff, Messi) három argentin. Aztán a 70-es évekbeli Ajax. Az eredeti romantikus, kalandos volt és olyan könnyedséget gyakorolt, melyből Hollandia két fenséges világbajnoki döntői kudarca született. A Barca ezt átvette, de annyira túlzásba vitte a tiki-taka-rendszert, hogy majdnem véget vetett a focinak.

„A védekezésből származtatott vetődés, egy szinte páratlan akrobatika volt az, amivel Dumitrache az élmezőny felé tolta a román labdarúgást.

Egy mágneses és ironikus átadás. Egy alig észrevehetően villantott és a mogorva és csodálkozó védők számára érthetetlen csel. (…) Egy virágos intoxikáció, a vegytiszta költészet intenzív illata. Ezért lehetetlen elmeséli Dobrin fegyvertényeit.” – Traian Ungureanu, „Olimpia száműzetésben”.

„A labdarúgást olyan komolyság fújta fel, mely éppen a könnyedséget gyalázza meg. A harcias labdarúgás, a tömeges megalázkodás, melyet bármilyen élő forma semmibevétele követett, ez változtatta a jelenlegi labdarúgást a szappanopera és a személyi kultusz fertőzött vértestvérévé.

A labdarúgást fenyegető fő hiba nem a technológia behatolásából következik, hanem csak és kizárólag a bírói aktus bürokratizálásából.” – Traian Ungureanu

T. R. U. – életrajz

* Traian Ungureanu 1958. március 1-én született Bukarestben és elvégezte a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsészkarát. A sajtóban az Amfiteatru és a Viaţa Studenţească folyóiratoknál kezdett, majd folyamatosan publikált vezércikkeket az Evenimentul zileiben, a Cotidianulban, az Idei în Dialogban, az Adevărulban és a 22 folyóiratban.

* 1988-ban, az úgynevezett Aranykorszak válságának kellős közepén Ungureanu elszökött az országból és Angliában telepedett le. Több évig a BBC rádiónak dolgozott, ahonnan 2003-ban kellett távoznia, amikor Tony Blair munkáspártja baráti kapcsolatokat ápolt az Adrian Năstase által vezetett kormánnyal.

* Esszéket, irodalmi és zenei krónikákat, sportcikkeket és politikai tartalmú vezércikkeket írt. 2000-től állandó rovata volt a ProSportban, 2003-tól pedig azzal a csapattal folytatta a munkát, mely ma is csinálja a Gazeta Sporturilort.

* Az utóbbi években Traian Ungureanunak politikai karrierje is volt, 2009 és 2014 között, két mandátum erejéig európai parlamenti képviselő lévén, előbb a Demokrata-Liberális Párt (PDL), majd a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben.