Ha igen, megteheti. A román vérnackók szeretettel várnak mindenkit.
Pontosabban, szeretettel várnak minden románt augusztus negyedikén Bukarestbe, a Diadalív alá, hogy onnan meneteljenek egy jót a jeles évfordulón. És tudjuk, hogy a teljes mioritikus sajtó „románokról” szokott beszélni, amikor Románia lakosságára gondol, tehát elvileg logikus, hogy a magyarokra is gondolnak a kedves szervezők.
Ha már ajánló, akkor idézünk a Facebook-esemény szövegéből, amelynek lényege, hogy a Calea Neamului (A Nemzet Útja) névre hallgató bájos nackószervezet (ismerjük őket, szoktak néha ilyen lélekemelő dolgokat csinálni) pár másikkal együtt megünnepli a kettős győzelmet: egyrészt, ugye, a román hadsereg felszabadította Magyarországot a bolsevik uralom alól, másrészt viszont a magyar főváros megszállásával nyomatékosította a Nagy Egyesülés formájában 1918. december elsején kinyilvánított népakaratot.
Na és akkor tessék, pár igazán szaftos mondat a beharangozóból:
„… a szemünkkel láthatjuk és a szívünkkel érezhetjük nagyapáink és dédnagyapáink áldozatát azért, hogy az Úristen által a Román Nemzetnek adott Föld olyan maradjon, amilyen Volt.”
Továbbá:
„Hívjuk az Egyházat, a Hadsereget és a Népet, hogy megvédjék a Nemzet Örökségét.”.
Aztán:
„A történelmet vérrel írták: nekünk, ezen idők Nemzedékének Kötelességünk nem feledni, mert ha elfeledjük, azt is elfeledjük, hogy románok vagyunk.”
És végül:
„… a Román Hadsereg megálljt parancsolt a Szovjetunió által Közép-Európában terjesztett kommunizmusnak, ugyanakkor megerősítette az 1918-as Nagy Egyesülés Aktusát, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia eltűnését követő magyarországi rezsimek nem ismertek el.”
Mit is mondjunk: izgalmas nyári szabadidős programnak ígérkezik ez a centenáriumi mars.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Még a nyáron átadhatják az észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti, 12 kilométeres szakaszát Szilágy megyében – közölte a közlekedési tárca illetékese.
… egy PNL-s főembert elvitt a DNA, az USR elnökére lesújtott Justitia kardja, az RMDSZ-re a botránytévék hányják a gyűlöletet… és tíz román állampolgár egymillió eurónyi drótot lopott Németországban.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt elnöke, Elena Lasconi szombaton felszólította Nicușor Dan államfőt, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, és ismerje el a romániaiak előtt, hogy hibázott.
A képességfelmérő vizsga első napját technikai hibák árnyékolták be: a dolgozatfeltöltő platform többször összeomlott, tanárok ezrei rekedtek órákra az iskolákban. A szakszervezetek szerint a minisztérium alkalmatlansága okozta a káoszt.
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.