Áldatlan állapotok uralkodnak a főposta mögötti parkban, ahová még pár „kecske” is beköltözött.
Körbefotóztuk egy átlagos kedd reggel a főposta mögött található, hivatalos nevén Caragiale parkot – melyet gyakran Postakertnek is hívnak, egyébként tévesen –, hogy megmutassuk az arra nem járó Olvasóinknak, miféle áldatlan állapotok uralkodnak az ultramodern Kolozsváron. Abban a városban, ahol az országban elsőként helyeztek üzembe okoskukákat.
Még mielőtt azt hinnénk, hogy nem mindennapos ez az állapot, szólunk: de. A „fesztiválhangulat” állandó jelleggel tart, és bár a nyilvános piálást elviekben büntetik, mintha Kolozsvár Bermuda-háromszögében más szabályok lennének érvényesek. Elég csak egy pillantást a kukák tartalmára vetni.
.jpg)
Sörösüveg, pizzásdoboz és egyéb palackok tanúsítják, hogy miféle tevékenység folyik a parkban.
Nem kímélik a holokauszt-emlékművet sem. Láttunk mi már zombidrogtól kába fiatalokat is itt.
A Press One újságírói kampányt indítottak az irigység leküzdésére. Így kerültek ezek a kecskeszobrok a felborított szemeteskukák ölelésébe.
Szinte alig találni épségben maradt kukákat...
De ami van, az is csordultig tele
Nem nagyon tudunk mást hozzátenni, mint a címben megfogalmazott kérdést. Minek nekünk okoskukákkal meg okospadokkal kérkedni, amikor a parkokat és a műemlékeket sem vagyunk képesek tisztán tartani?
Egyébként elviekben áprilisban Kolozsvár önkormányzata elfogadta a város 2019-es költségvetését, melyben szerepel a Caragiale park felújítása is. De nem lehetne addig is a kincses városhoz méltó körülményeket teremteni a környéken?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
A csíkszeredai bevásárlópark felvásárlásával belép a román piacra a cseh Star Capital Finance – írja a profit.ro a vállalat közleménye alapján.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.