Fotók: Mészáros Tímea
yolozsvár
MTímea
2019. június 25. kedd, 13:29
Áldatlan állapotok uralkodnak a főposta mögötti parkban, ahová még pár „kecske” is beköltözött.

Körbefotóztuk egy átlagos kedd reggel a főposta mögött található, hivatalos nevén Caragiale parkot – melyet gyakran Postakertnek is hívnak, egyébként tévesen –, hogy megmutassuk az arra nem járó Olvasóinknak, miféle áldatlan állapotok uralkodnak az ultramodern Kolozsváron. Abban a városban, ahol az országban elsőként helyeztek üzembe okoskukákat

Még mielőtt azt hinnénk, hogy nem mindennapos ez az állapot, szólunk: de. A „fesztiválhangulat” állandó jelleggel tart, és bár a nyilvános piálást elviekben büntetik, mintha Kolozsvár Bermuda-háromszögében más szabályok lennének érvényesek. Elég csak egy pillantást a kukák tartalmára vetni.  

Sörösüveg, pizzásdoboz és egyéb palackok tanúsítják, hogy miféle tevékenység folyik a parkban.

Nem kímélik a holokauszt-emlékművet sem. Láttunk mi már zombidrogtól kába fiatalokat is itt. 
 

A Press One újságírói kampányt indítottak az irigység leküzdésére. Így kerültek ezek a kecskeszobrok a felborított szemeteskukák ölelésébe. 

Szinte alig találni épségben maradt kukákat...

De ami van, az is csordultig tele

Nem nagyon tudunk mást hozzátenni, mint a címben megfogalmazott kérdést. Minek nekünk okoskukákkal meg okospadokkal kérkedni, amikor a parkokat és a műemlékeket sem vagyunk képesek tisztán tartani?

Egyébként elviekben áprilisban Kolozsvár önkormányzata elfogadta a város 2019-es költségvetését, melyben szerepel a Caragiale park felújítása is. De nem lehetne addig is a kincses városhoz méltó körülményeket teremteni a környéken?

comments powered by Disqus
Hatalmas a különbség Románia megyéi között a lakosság pénzköltése szempontjából. Az európai átlagtól olyan messze vagyunk, mint ide Svájc.
Csak van egy „apróság”, mely továbbra is akadályozza az óceánokon átívelő járatok bevezetését: a Kis-Szamos.
Most döntse el mindenki, érdemes volt-e ebben a formában megbuktatni a Dăncilă-kabinetet.
És nem minden román érti meg azt sem, hogy nem annyira a dákkorszak, mint a kommunista korszak szülöttje. Interjú Lucian Boia történésszel.
Az elszigetelt falvak lakóinak sokrétű szolgáltatást igyekeznek nyújtani civil kezdeményezésből.
Ki ez? Egy pincér? Nem! Dragnea? Neem! Akkor ki? A nevem Államelnök! Román Államelnök!
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A rettenet színháza mögött ott a gyógyítás, az átok mellett az áldás. A téma azért is aktuális, mert az ördögűzésnek napjainkban igazi reneszánsza van.
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.