Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Jelenleg nagyon kicsi az esélye, hogy átmegy a bizalmatlansági indítvány. Abban az ideális esetben sem lenne elég szavazat, ha a Nemzeti Liberális Pártból (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetségből (USR), az RMDSZ-ből, a Népi Mozgalom Pártból (PMP) és a Pro Romániából (PPR) mindenki megjelenne és szavazna is, a kisebbségi frakció képviselői pedig mind az indítvány mellett szavaznának.

Azért mondom, hogy ideális eset, mert a kisebbségek részéről csak egy írta alá és potenciálisan csak nyolcan támogatják a változást, az összes többi pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.), és eddig még sohasem láthattunk 100 százalékos mozgósítást. Reálisan nézve, még nagyjából 30 szavazat hiányzik. Ez akkor igaz, ha a PSD-nek nem sikerül – vannak ilyen pletykák – az utolsó pillanatban a maga oldalára állítani néhány PMP-st. Tehát az esély nem nulla, de nem is nagyon áll ettől távol.

Elméletileg két lehetséges végkifejlet van:

1. Elutasítják az indítványt.

Az ellenzéki vezetők úgy nyújtották be az indítványt, hogy még az összes ígért szavazattal sem rendelkeztek, ami olyan kalanddá változtatja az akciót, mely ajándékká változhat Viorica Dăncilă számára.

Ne áltassuk magunkat elméletekkel, az indítványnak egyetlen nyertese lehet. Az ellenzék – ha átmegy, a kormány – ha nem. Egy elbukott indítvány a hivatalban lévő kormány erődemonstrációjává válik, mely megerősödve és – gyakorlatilag – újraigazolva kerül ki belőle.

2. Elfogadják az indítványt.

Mint mondtam, ehhez még nagyjából 20 PSD-s és ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) képviselőnek is meg kell szavaznia. Legalábbis Viorica Dăncilă már bejelentette, hogy a PSD biztosítani fogja a határozatképességet, természetesen azért, hogy a téma lekerüljön a napirendről, de a padsorokban fogja tartani a képviselőit, vagy akár teljesen ki is vezetheti őket a teremből. Várhatóan az ALDE is hasonlóan fog cselekedni.

Tehát jelenleg úgy áll a helyzet, hogy egyetlen PSD-s vagy ALDE-s parlamenti képviselő sem tudja majd titokban megszavazni az indítványt. Ezek szerint fizikailag is el kell majd szakadnia társaitól és az orruk előtt kell majd elvonulnia az urnák felé. Hallottam, hogy egyesek a párton belüli harcban bíznak, tehát a Dăncilă-ellenes tábor azon vágyában, hogy eltávolítsa a párt éléről.

Igen, a PSD-ben van hatalmi harc, de az ember nem harcol úgy a PSD vezetéséért, hogy nyíltan, mindenki szeme láttára, vállaltan kivezeti a kormányzásból a pártját. Az ilyesmit a legeldugottabb tanya utolsó pészédése sem bocsátja meg. Azzal vége,

ez a gesztus egy pártból való kilépéssel lesz egyenértékű.

Tehát ilyesmit csak akkor csinál az ember, ha garanciája van arra, hogy valami nagyon fontosat kap érte cserébe. Aztán majd ne fintorogjunk és ne ájuldozzunk, ha azt fogjuk látni, hogy ezeket az embereket, akik az utolsó pillanatig kitartottak Dragnea mellett és az összes disznóságban benne voltak, „felszabadítókként” ültetik be mindenféle hatalmi pozícióba, sőt, még akár a választási listákra is.

Ha azt várja tőlük valaki, hogy megtegyék a végletes politikai gesztust, akkor a mentelmi jogukkal, feleségükkel, gyermekeikkel, unokatestvéreikkel, szeretőikkel, cégeikkel, mohóságukkal együtt kell elfogadni és vállalni őket, továbbá megadni, amit kérnek.

Ezt tette Victor Ponta a 2012-es indítvány elfogadásáért. És ha átveri őket az ember, a kormányzáshoz már nem lesz többsége.

Ez az ár, az árulók drágák.

De tegyük fel, hogy valaki fizet, hogy megszabaduljon a Dăncilă-kormánytól. Mi következik? Egy ellenzéki kormány, az összetétel már nem is számít, csak az a támogatás, melyet egy darabocskákból éppen csak összetákolt többségtől kell érkeznie, melyek mindegyike elengedhetetlennek érzi majd magát és – tudják mit? – tényleg azok is lesznek.

Persze, az is elképzelhető, hogy a többség tovább fog nőni. Vagyis a PNL ALDE-sekkal fújódik majd fel, alig várom, hogy Zamfirt vagy Gereát, vagy akár Anton Antont is az új PNL-ben lássam. A Pro Románia pedig egész koncokat hasít majd ki a PSD-ből, Victor Ponta már be is jelentette, hogy ez a szándéka, ő legalább nem szenveleg.

Tehát mit kapunk, ha vonalat húzunk?

Egy lehetetlen kormányzást, három olyan szavazás mellett, melyekben a többség alkotóelemei egymás riválisai lesznek. Szeretném hinni, hogy létezik olyan változat, mely mellett a Román Demokratikus Konvenció (CDR) nem fog a politikai harmónia édenkertjének tűnni.

Victor Ponta lesz a nagy győztes, aki megszerzi a PSD zömét. Persze az új, átfazonírozott PSD-ről van szó, mely a másfél év múlva sorra kerülő parlamenti választásra Dragnea passzívuma nélkül igazi ellenféllé változhat. Eközben a jelenlegi ellenzék vérben úszna a politikai adok-kapok, de a PSD által hátrahagyott számla miatt is, melyet utódainak kell majd állniuk.

Ha a PSD hagyni fogja, hogy képviselői megszavazzák az indítványt, akkor elképzelhető, hogy pontosan ez a márkanevüket elátkozottnak tudó pészédések mentőterve.

Klaus Iohannis az utolsó ellenfelét is elveszítené

a kampányra és részesévé válik majd a gazdasági számla kiegyenlítésének, de cserében megkapná a népszavazást az elnökválasztás első fordulójában és elmondhatná, hogy ami őt illeti, biztosította az előrevetített változást.

Ennek az indítványnak nincs semmilyen politikai logikája, mert a kezdeményezők akkor sem kerülnek ki jól belőle, ha elbukik és főleg akkor nem, ha sikerül. Ahogy Ştirbu úr megjelent, amikor felolvasta az indítványt, tényleg úgy tűnt, hogy megpróbálja viccesre venni a figurát.

De ezt a csapdát az ellenzék saját magának állította a választás előtt,

amikor azért hívta szavazni a polgárokat, hogy a PSD távozzon a kormányzatból. És az emberek elmentek szavazni. Most pedig legalább mímelnie kell, hogy megpróbálja megbuktatni a kormányt.

Az lett volna tisztességes, ha elmagyarázza, mi valósítható meg és mi a normális útvonal egy tényleges változásig, amelyre csak a 2020-as parlamenti választás után kerülhet sor. Addig csak a PSD által kitervelt rossz elé helyezett akadályokról lehet szó.