Drámai fordulat! Liviu Dragnea villámgyorsan semmisítette meg a május 26-i választás eredményét a közigazgatási bíróságon. Az indok: hogy a PNL (Nemzeti Liberális Párt) és az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség) megsértette a választási törvényt, amikor a szavazás napján részvételre buzdított a Facebookon.

Ugyanerre hivatkozva az Alkotmánybíróság is villámülésen érvénytelenítette az igazságszolgáltatásról szóló népszavazást. A döntést a talárosok három perccel Liviu Dragnea panaszának iktatása után hozták meg.

Megfagyott önökben a vér, vagy azt hiszik, hogy megőrültem? Nem, ilyesmi nem történt meg Romániában, bár határozott meggyőződésem, hogy Liviu Dragnea pontosan ezt akarta, erre törekedett, de ez nem lehetséges egy EU- és NATO-országban.

Viszont pontosan ezt tette Moldova Köztársaságban Vlad Plahotniuc, 

aki egyfajta Dragnea a köbön. Plahotniuc foglyul ejtette az államot, ő ellenőriz minden intézményt, az Alkotmánybíróság a cselédjeiből áll, a választásokat akkor érvényesítik, ha ő úgy akarja, azt hagynak szabad lábon, akit ő akar, és akit nem tud megvásárolni, azt megzsarolja, vagy tönkreteszi.

Igen, tudom, a bukaresti kanapén, távirányítóval a kézben nehéz megérteni, Moldova számára Plahotniuc miért nagyobb rossz, mint Oroszország, amit a mi helyzetünkben, a mi történelmünkkel természetesen nehéz elfogadni. Nehéz megérteni, hogy az Oroszországgal űzött játék mégiscsak politikai, míg Plahotniuc felszámolt bármiféle politikai játékot, abszolút uralkodóvá vált.

De még a bukaresti kanapén is elvégezhetik az első bekezdésben javasolt elmegyakorlatot, hogy megértsék, mi történt Chişinăuban az Andrei Năstase ACUM-vezető (a Maia Sandu által vezetett Cselekvés és Szolidaritás Párt, a PAS és az Andrei Năstase által vezetett Méltóság és Igazság Platform, a PDS szövetsége) által megnyert helyhatósági választás után, és mit éltek át a moldovaiak, amikor 

a Moldovai Alkotmánybíróság három perc alatt a februárban megválasztott parlament feloszlatásáról döntött, mert Plahotniuc elvesztette benne a többséget. 

És ha részleteiben meg akarják érteni a helyzetet, akkor elolvashatják a volt szovjet térség valószínűleg legjobb romániai szakértője, Armand Goşu történész kiváló elemzését, aki elmagyarázza, hogy miért fogott össze az EU, az USA és Oroszország, hogy megszabaduljanak a minden intézményt behálózó rákos daganattól.

Önök megengedhetik maguknak, hogy ne értsék. A román külpolitika irányítói viszont nem, nekik tudniuk és érteniük kellett volna. Románia az EU része, sőt jelenleg az EU Tanács elnöke, különleges partnere Moldovának, így annak a közös euro-atlanti akciónak az első vonalában kellett volna lennie, amely a Moldvába akkreditált nagyköveteken keresztül már múlt szombaton azt célozta, hogy felszabadítsák Moldovát Plahotniuc uralma alól.

Ennek ellenére Románia nemcsak nem volt része ennek, de csaknem 4 napon keresztül különvéleménye volt. 

Öt európai ország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország és Svédország közös nyilatkozatban a parlament és a februári választás tiszteletben tartását kérte. Hasonlóan cselekedett a washingtoni külügyminisztérium is.

Ez egyrészről a parlament feloszlatásának elutasítását, másrészről pedig a parlament döntéseinek, vagyis ebből következően az új Sandu-kormány megszavazásának elfogadását is jelenti. Ez intézményi, elvi jellegű, nem pedig személyeknek, Sandunak vagy Dodonnak szóló elismerés.

Az EU külpolitikáért felelős Mogherini asszony explicit módon üdvözölte a Sandu-kormányt. Az Európa Tanács a Velencei Bizottsághoz fordult.

Mi lett volna elvárható Bukaresttől ebben a teljesen kivételes helyzetben?

Románia külpolitikáját Románia elnöke irányítja. Az lett volna normális, ha az elnök Cotroceni-be rendeli az összes érintett tényezőt a külügyminiszterrel kezdve (itt nem személyről, hanem intézményről beszélek), valamint a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat), a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) vezetőit, a moldovai nagykövetünket, a terület szakértőit és így tovább.

És az elemzés alapján határozott, világos és érvekkel alátámasztott döntést hozott volna Moldova Köztársaság és Románia érdekével összhangban. Normális esetben nem látom, hogy ez miként lehetett volna ellentétes az EU álláspontjával, de, ismétlem, az lett volna fontos, hogy így vagy úgy, de érvekkel alátámasztott döntés szülessen.

Az elnök viszont megelégedett egy lapos és kétértelmű nyilatkozattal, mely inkább Plahotniuc-nak kedvezett, hiszen az ő érvelését vette át. Teodor Meleşcanu külügyminiszter, a SIE volt vezetője egyértelműen Plahotniuc oldalára állt, üdvözölte az előrehozott választást. Miféle választást, amelyet aztán Plahotniuc érvényteleníttethet, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretné? Párbeszédet kivel? Plahotniuc-kal? Dragneával lehetséges volt a párbeszéd?

Miből fakad a fő bukaresti szereplőknek ez a Moldova érdekével ellentétes és az EU-éval ellentétes meglepő álláspontja?

Azt hiszem, ennek számos magyarázata van. Moldova jó ismerői különféle kompromittáló felvételekre utalnak, melyekkel állítólag Plahotniuc fontos bukaresti személyekről rendelkezik. Azt mondják, hogy ezek a személyek az idők folyamán meg-megkóstolták Plahotniuc HD-kamerákkal telepakolt szállodaszobáiban kínált „süteményeit”. És ha a feltételezett felvételek megjelennének, akkor abból nagyon nagy zűr lehet.

Sorin Ioniţă, az Expert Forum igazgatója rátapintott a lényegre az RFI-ben:

„Bukarest éveken keresztül támogatta ezt a rezsimet. Személyesen támogatta Plahotniuc-ot, akit a bukaresti struktúrák találtak ki. Nagy embernek találták ki Moldovában, amikor kinevezték a Petrom tanácsába, a Petromot képviselte 2001-ben, amikor a cég száz százalékban állami vállalat volt, a PSD-s Năstase-kormány idején, a Petrom privatizációja előtt.

Képzeljék el, hogy kit neveztek ki a Petrom képviselőjének egy szomszédos országba 2001-ben, amikor a céget még nem privatizálták az osztrákok, és honnan érkezett a beleegyezés, vagy hol történt a moldovai embereink ellenőrzése. A szolgálatok találták ki Vladimir Plahotniucot. Azt már nem tudjuk, hogy azután kiszabadult-e a kezeik közül. De azt hiszem, hogy egy rakás cinkosság van Bukaresten, a diplomáciában, a Külügyminisztériumban, Cotroceni-ben, a titkosszolgálatokban.

A PSD-ben nagyon is nyilvánvaló módon. Együtt kampányoltak, nem is egyszer.”

Ami Iohannis urat illeti, azt hiszem, ő személyesen egyáltalán nem ért ehhez a témához, amit a mandátuma alatt teljesen elhanyagolt, de cinikus számításról is szó lehet: „mennyibe kerül nekem választási szempontból, ha úgy tűnik, hogy összefogok Oroszországgal?”, vagy „az enyéim közül hányra mérne közvetlen csapást a felvételek botránya?”

Meleşcanu úr csak néhány nap után, a külföld és a sajtó egy kis részének nyomására váltott irányt egy bikkfanyelven megfogalmazott, de az EU irányvonalához közelebb álló közleménnyel. Az elnök nem tartotta fontosnak tisztázni a helyzetet. Iohannis úr csak a Ziare.com kérésére jelentette be szárazon, hogy csatlakozott a külügyminisztérium álláspontjához.

Tehát Románia elnöke, a külpolitika alkotmányos vezetője Meleşcanu nadrágja mögé bújik, akinek éppen a minap kérte a lemondását? Románia elnöke, a külpolitika alkotmányos vezetője átengedte az alkotmányos főhelyet? Lehet ennél valami nevetségesebb és szégyenletesebb?

Hol van a nagy államférfi, a nagy európai tisztségviselő, amikor igazi válság zajlik Románia határainál?

Emil Constantinescunak volt bátorsága igaz ügyért szembeszállni a románok érzékenységeivel, amikor arra szükség volt, itt Szerbia bombázásra utalok, amikor félre kellett állítani Milosevicset. És megfizette ennek a politikai árát. Klaus Iohannis Meleşcanu széke alá bújik, amikor Moldova forrong.

Lehangoló az a jelzés, melyet azoknak küldenek, akiket még mindig szeretünk „testvéreknek” nevezni. Az EU-nak küldött jelzés furcsa: utolsó tyúkként viselkedünk, amikor Moldovát kellene megmenteni. Ha még egy érzelmileg és földrajzilag ennyire közeli ügyben sem vagyunk képesek, ha nem is a főszerepet vállalni, de legalább elejétől fogva tisztességes álláspontra helyezkedni, akkor mit várhatnánk még el?

(Kiemelések tőlünk – szerk.)