Ez ám a tiltakozás: szemeteszsákokat húztak „konzerválás céljából” a katonatemetőben felállított 52 betonkeresztre és a nagyméretű ortodox keresztre az Úzvölgyi Civil Akciócsoport nevű szervezet képviselői, akik szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelükhöz egy szókimondó nyilatkozatot is csatoltak, melyet teljes egészében közlünk. A nyilatkozat később petíció formájában is elérhető lesz, írják a kezdeményezők.
A nyilatkozat teljes szövege:
„Mai akciónkkal kivontuk forgalomból a törvénytelenül felállított kereszteket, míg a jogi eljárások be nem fejeződnek. Üdvözöljük, hogy Dormánfalva elállt a május 17-i felszenteléstől.
Mi sem építünk Caracal legközepibe neogótikus katedrálist,
pláne közpénzen, hogy megmásítsuk az eredeti városképet és elraboljuk a város történetét. Fel kellene végre fogni, hogy Románia a romániai magyar kisebbségé is, ez a kisebbség őshonos itt, és abba kellene végre hagyni azt a többségi gyakorlatot, hogy idővel minden területet románként definiálunk újra, fittyet hányva jóérzésre, törvényekre, nemzetközi megállapodásokra és szakmaiságra.
Az úzvölgyi áldatlan helyzet figyelmeztetés kellene legyen nekünk, romániai magyaroknak is, hogy a hozzáállásunkon változtassunk végre, és figyeljünk oda a saját dolgainkra. Például
a nyergestetői emlékhelyből a sajátjaink csináltak giccserdőt,
és mi szó nélkül megengedtük nekik. Nagyon reméljük, hogy a dormánfalvi önkormányzat döntése nem egy olyan megállapodás az RMDSZ és a kormányon levő ALDE között, hogy „urak, csak a választásokig ne szenteljétek fel, utána azt csináltok, amit akartok, mert nekünk csak az erdélyi magyarok szavazatai számítanak, az erdélyi magyarokkal nem törődünk”. Ehelyett nagyon
szeretnénk bízni abban, hogy Egyeduralkodó Pártunk elöljárói május 26. után is ugyanígy, éjjel-nappal őrködni fognak a temetőben,
nem csak most, a kampányfinisben, és azt is nagyon reméljük, hogy a többi magyar párt most már magára talál, és alázatos munkával megmutatja, hogy merre az arra. De leginkább azt reméljük, és azt már ténylegesen, hogy a pártfüggetlen erdélyi magyarok figyelemmel követik az ügyet, és belekapcsolódnak ennek rendezésébe, és nem nézik nemtörődöm módjára ölbe tett kézzel, amint a politikum ismét elhasal.
Mert most már nagyon unjuk az erdélyi magyar vesztett ügyek sorozatát,
és nagyon nem szeretnénk, hogy az úzvölgyi gyalázat ennek egy újabb eleme legyen. Tekintve az előzményeket, és hogy az RMDSZ még egy „Községháza” feliratot is képtelen megvédeni, viszont még ezzel a fiaskóval is képes kampányolni, úgy érezzük, nagyon is jogos az aggodalmunk. Éppen ezért felhívjuk az erdélyi magyarok figyelmét, hogy az eljárások során a transzparencia mindig nagyon fontos, nem csak ebben az áldatlan helyzetben, ahová jutottunk, tehát
az erdélyi magyarok követeljenek folyamatos betekintést a folyó ügyekbe, és ne elégedjenek meg elöljáróink sikerdumájával,
amivel a polgári részvételt újra és újra, folyamatosan leszerelik, hogy továbbra is nyugodtan csinálhassák a nagy semmit, majd telipanaszkodják a félvilágot, hogy Romániában semmit se lehet. Felszólítjuk az elöljáróinkat a polgárokkal való együttműködésre, és például nem szeretnénk többé olyan szánalmas dumát látni megyei elnökünktől, hogy a civil kritika elbátortalanítja a hivatalnokokat attól, hogy tegyék a dolgukat.
ha ez mégsem lenne szánalmas duma, hanem a szomorú valóság, javasolnánk, hogy ezután ne párt- és haveri alapon kontraszelektálják a hivatalnokokat, hanem kompetencia- és szakmai alapon alkalmazzák őket.
Felszólítjuk továbbá az elöljáróinkat, hogy az eljárásokat ne csapják össze, és vonják be az érintett területek szakembereit, mert
ennyire egyértelmű ügyekben nem szabad veszíteni
egy, a romániai politikai rendszerbe ennyire mélyen beágyazódott szervezetnek. És azt se felejtsük el, hogy ez a szervezet Románia legstabilabb és legjobban finanszírozott parlamenti pártja, és az egyetlen, amelyik a szabályozásokkal monopolhelyzetet tudott kicsikarni magának.
Szeretnénk, ha ezt a helyzetet többé nem semmittevésre használná, és nem csak saját magának kapargatná a gesztenyét. Innen a helyszínről nézve a terület adminisztrációjának átengedése és a megyehatár módosítása sem tűnik tiszta ügynek.”