Ha múlt pénteken részt vettek a Mandachi úr által kezdeményezett tüntetésen és 15 percre megálltak, így tiltakozva az autópályák és az infrastruktúra hiánya miatt, akkor van egy rossz hírem. Csak az idejüket vesztegették. Amíg a PSD/Dragnea kormányon lesz, Romániában nem építenek autópályákat, az infrastruktúra pedig tovább pusztul.
További gödrök keletkeznek az utakon, a hidak összeomlanak, a vasúti hálózat a mostaninál is gyatrább lesz, a vonatok pedig még gyakrabban siklanak majd ki.
Sűrűbben jelentkeznek meghibásodások az elektromos, gáz- és vízhálózatban. Helyi szinten a karbantartási pénzek hiányában gyorsan lepusztuló beruházások végtelen ciklusa vár ránk, ahol ezért újabb beruházásokra lesz szükség és így tovább. Ezek az egyetlen ember által vezetett párt tudatos politikájának elkerülhetetlen következményei.
Olvasson még:
Liviu Dragnea legnagyobb politikai alkotása a már a második szakaszánál tartó és meghosszabbítási lehetőségekkel rendelkező Országos Helyi Fejlesztési Program (PNDL). Ez nem eredeti ötlet. Dragnea 2013-ban, amikor regionális fejlesztési miniszter lett, átvette Elena Udrea falusi parkokról és más teljesen felesleges beruházásokról elhíresült programjának nagy részét és tökélyre fejlesztette azt, abban az értelemben, hogy még inkább kliensrendszerűvé, még átláthatatlanabbá, még korruptabbá tette, mint amilyen addig volt. A PNDL 1-en keresztül 2013-tól 2016-ig 8,2 milliárd lej értékben zajlottak le „beruházások” az állami költségvetésből, 2019-ig pedig további 10,6 milliárd lejnyi kötelezettségvállalási előirányzat van. Nem tudjuk pontosan, hogy ebből a pénzből mennyit költöttek el, mert a Fejlesztési Minisztérium nem biztosít sem egyértelmű, sem pedig helyes központosított adatokat, egyes civil szervezetek, mint amilyen az Expert Forum (EFOR) kísérletei pedig, hogy közvetlenül a helyi kedvezményezettektől szerezzék meg az adatokat, a hallgatás falába ütköztek. Azt, hogy a PNDL 1-ből történt kifizetések mennyire voltak törvényesek, hatékonyak és tisztességesek, a Számvevőszék egyik jelentéséből tudjuk, mely a 2013–2014-es időszakot elemezte és melyet, bár 2015 áprilisában készült,
további két évig titokban tartottak, annyira rosszak és kíméletlenek voltak a Dragnea minisztériumának korruptságára és nem hatékony jellegére vonatkozó következtetések.
Több ezer út- és hidacska-javításról, víz- és csatornahálózatokba, iskolákba és más hasonlókba történt beruházásokról van szó, melyeket községi szinten valósítottak meg miniszteri utasítással alig néhány, erős pártkapcsolatokkal rendelkező cégnek önkényesen, preferenciális módon odaítélt szerződések alapján. Az EFOR a politikai kliensrendszer eszközeként jellemezte a PNDL-t. A sajtó által nemrég leleplezett Altîn Tepe-i legendás több mint 2000 eurós utcai lámpaoszlopok jó példái a PNDL-t jellemző korrupciónak.
Tekintettel arra, hogy milyen jól mentek a dolgok a 2013–2016-os időszakban (Dragnea/Dâncu), 2017-ben meghirdették a PNDL 2-t és nem akárhogyan, hanem valósággal fáraói stílusban, 30 milliárd lej értékű kötelezettségvállalási előirányzattal a 2017–2020 időszakra. Ha hozzáadjuk a PNDL 1-ből maradt 10 milliárdot, akkor 2020 végéig 40 milliárd lejnyi beruházási költség körvonalazódik helyi szinten, ami csaknem ugyanannyi, amennyit az egész 2013–2016-os időszakban a teljes helyi közigazgatásra költöttek. A helyi közigazgatásra szánt országos alapokból történő beruházások értéke 2016-ban már meghaladta a központi közigazgatásra szánt összegeket. Másképpen mondva,
az államnak már 2016-tól nehezére esett pénzeket biztosítani olyan országos beruházásokra, mint amilyenek az autópályák.
2017 után ez lehetetlenné vált, tekintettel arra, hogy az országos beruházásokra szánt költségvetés évről évre csökkent, míg a helyi beruházásokra szánt költségvetés masszívan megnőtt. Az utolsó ilyen jellegű növekedést a Helyi Beruházási Alap (FIL) jelenti, amire idén 10 milliárd lejt szánnak.
A szociáldemokrata (PSD) kormány a PNDL 1-en és 2-n, valamint a Helyi Beruházási Alapon keresztül programszerűen fordít óriási összegeket a politikailag könnyen manipulálható és korrupció által könnyen kiaknázható kis helyi beruházásokra, az országos projektek rovására, melyeknek szigorúbb átláthatósági feltételeknek kell megfelelniük. Ez is az egyik oka annak, hogy a PSD és Dragnea elutasítják az európai pénzekből történő beruházásokat és köz-magán társulásokról (PPP) beszélnek szünet nélkül. Minden nagy infrastruktúrára költött bani, akár autópályákról, akár vasútról vagy kórházakról van szó, a párt több száz, sőt több ezer polgármesterétől elvett bani, akik ezektől a beruházásoktól függnek és akiktől a klientúra és a párt és – végül – a szavazógépezet függ.
Dragnea számára központi politikai gond a helyi beruházások vs országos beruházások szembenállás,
ezért is váltotta ki belőle a pénteki tüntetés a szélsőséges reakciót. Az autópályák sértést jelentenek a programjára nézve. De nem ez a valós gond. A helyi közigazgatás számára már 2013–2016 óta nagy nehézségeket okoz a PNDL-n keresztül végrehajtott beruházások karbantartási költségei fedezetének biztosítása, mert ehhez egyszerűen nem rendelkeztek a szükséges jövedelmekkel. Ami azt jelenti, hogy a szóban forgó beruházások nagy lepusztulási kockázatnak vannak kitéve. 2017 után, a helyi közigazgatásban történt óriási béremelések nyomán már nincs pénz karbantartási költségekre sem a helyi, sem az országos beruházások esetében, tekintettel arra, hogy az állami cégeknek szinte a teljes nyereségüket be kell fizetniük az állami költségvetésbe.
Ilyen körülmények között lehetetlenség olyan jelentős projekteket elindítani, mint amilyen az autópálya-építés lenne, és a karbantartási pénzek hiányában még az is lepusztulhat, ami nagy nehezen megvalósult.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.