Március 15-e a magyar nemzet ünnepe, melyet minden magyar megünnepel, azokat is beleértve, akik Románia állampolgárai. Mi, románok, tiszteletben tartjuk polgártársaink ünnepeit és „Boldog ünnepet!”-et kívánunk nekik. Különösen Kelemen Hunor úrnak, aki az esemény kapcsán ismét befeketítette a románokat és Romániát, miközben Magyarország külügyminisztere állt – tartópillérként – a jobbján. De tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígért, ha autonómiát kapnak!

A nemzeti ünnepek… ünnepek, vagyis az öröm forrásai, legalábbis elméletileg. Az ünneplőknek meg kellene hívniuk a szomszédaikat, hogy együtt ünnepeljenek: egy teára, egy táncra vagy – miért ne?! – egy jó pálinkára. Az ünneplésnek a közösség tagjai közötti megértésre, párbeszédre és megbékélésre kellene alkalmat adnia.

Magyar polgártársaink, sajnos, nemzetük ünnepét románok gyalázásává változtatták.

A mintát 1990 márciusában alakították ki, amikor a magyar szélsőségesek kiprovokálták. Emlékeznek még a Marosvásárhelyen, az utcán megvert emberre, akit a külföldi televíziók tudatosan magyarként mutattak be, holott a román Mihăilă Cofariu volt? Hiába tisztázódott, hogy ki volt az áldozat, a sajtó már továbbította a magyar uszítók által óhajtott üzenetet: a románok elnyomják a magyarokat (a szóban forgó eseményről részletesebben itt és itt lehet olvasni, videók itt és itt nézhetők meg – a szerk.). A magyarok és románok közötti kapcsolatok feszültté tétele azóta a magyar vezetők diskurzusának fő üzenetévé vált. Még mindig várjuk az RMDSZ bocsánatkérését annak a románnak a szenvedése miatt!

Az év folyamán három alkalommal beszélnek rendszeresen magyarokról Romániában: március közepén a magyar nemzeti nap alkalmával, júliusban, amikor a magyarok a Tusnádfürdői Nyári Egyetemet szervezik, illetve december 1-én, Románia nemzeti ünnepén.

A romániai sajtó miért csak akkor figyel oda a magyar kisebbségre?

Két fő ok van.

(1) A magyar vezetők arra használják fel e három eseményt, hogy a románokat sértegessék, mert tudják, hogy a román sajtó figyelmes és ezzel elérhetik a románok érzékeny pontjait. Így aztán megmutathatják a világnak: nézzétek, mennyire elnyomottak a romániai magyarok. Azt sohasem mondják el, hogy ők, a magyarok provokálják a románokat. A külföldiek pedig, mivel nem ismerik a kérdés lényegét, csak a magyar propaganda által óhajtott üzenetet érzékelik.

(2) A romániai médiában nincsenek magyarokra szakosodott újságírók (valójában egyesek szinte kizárólag csak ebből élnek, mint például a szerző, aki az Adevărulban 2017. június 30-a óta megjelentetett 30 cikkéből 25 magyarokkal foglalkozik, a jelen szöveg stílusában – a szerk.), akik ismernék őket és akik máskor is írnának róluk, nem csak e három esemény alkalmával. Így aztán a román újságírók inkább a hírügynökségek híreit veszik át, melyeket – néha – felszínesen és nacionalista hangvétellel kommentálnak, vagyis pontosan úgy, ahogy a magyar propagandisták akarják. Ebből is következik a valódi vita és a románok által a magyar kisebbség ügyeiről kifejtett vélemények hiánya.

Néhány tanács a magyaroknak, ha azt akarják, hogy a románok tiszteljék az ünnepnapjukat

A magyarok hagyják, hogy a politikai vezetők manipulálják őket, így ők a budapesti kormány felügyeletével zajló propagandisztikus játék valódi áldozatai. Ha változtatnának a viselkedésükön, akkor hozzájárulhatnának a románok és magyarok közötti jobb egyetértéshez. Mert – a mindkét fél nacionalista diskurzusai által feszültté tett momentumok kivételével – a románok és a magyarok többsége amúgy jól megérti egymást mind az iskolában, mind a munkahelyen vagy az utcán.

(1) Jó érzésű gesztus lenne, amely szimpatikusabbá tenné a románok szemében a magyarokat, ha a magyarok jelképei mellett kitűznék Románia zászlóját azoknak a romániai településeknek az utcáira, ahol a magyarok megünneplik a napjukat. Csíkszereda és Szatmárnémeti, például, Romániában van, nem Magyarországon. Vagyis kedves magyar polgártárs, ha azt akarod, hogy tiszteljem a nemzeti napodat, akkor

ne provokálj engem olyan jelképekkel, melyekkel merényletet követsz el Románia szuverenitása ellen.

(2) Az olyan tüntetések helyett, ahol tönkremegy a hangotok, amennyit üvöltöztök Románia ellen, inkább próbáljatok néhány vásárt szervezni Románia városainak központjában, az erdélyi magyarok hagyományos termékeivel, magyar folklórműsorokkal, sőt, még akár magyar rockzenekarokkal is. Persze, nem a szélsőségesekkel, melyek repertoárjában a hallgatóság növelése kedvéért erős ultranacionalista és idegengyűlölő üzenetű dalok vannak. Egyenesebben mondva, próbáljatok ünnepi, nem pedig gyűlölködő hangulatot kelteni! Meggyőződésem, hogy akadnak majd román vagy más kisebbségi folklóregyüttesek is, melyek ezeken a műsorokon táncokkal és énekekkel szeretnének majd megünnepelni a magyarok napját!

(3) Szívesen látjuk Romániában a magyarországi politikusokat mindaddig, amíg tisztességes diskurzusuk van és nem uszítanak románok és magyarok közötti feszültségekre. Óriásit nőnének a magyarok a románok szemében, ha ők maguk utasítanák rendre a románokat gyalázó budapesti politikusokat. Ha nyíltan megmondanák nekik, hogy ne szítsátok a kedélyeket, mert mi, magyarok egyetértésben akarunk lenni a románokkal, mert együtt élünk Romániában.

(4) Miért nem a romániai magyarok valódi gondjaira összpontosítanak a románellenes diskurzusú aktivisták?

Ezek többsége azonos a románok gondjaival: az infrastruktúra hiánya, túlzott bürokrácia, korrupció és így tovább. A polgármestereknek és a helyi tanácsoknak a helyi infrastruktúrával kellene foglalkozniuk. De a magyar polgármesterek inkább szobrokat emelnek ahelyett, hogy utakat építenének. A magyar települések helyi intézményei tele vannak politikai kritériumok alapján kinevezett tisztviselőkkel, akik ugyanannyira nem hatékonyak, mint a bukarestiek. A korrupció pedig a magyar politikusok és tisztviselők körében is virágzik. De ha az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) meg meri őket érinteni, azonnal ugrik a budapesti kormány, hogy a románok elnyomják a magyarokat. Így aztán a magyar aktivisták nyugodtan folytathatják a budapesti kormány által adott pénzek tisztára mosását. Apropó, emlékeznek még, hogy az RMDSZ vezetői néhány éve mennyire nem értették meg egymást a Fidesszel? De nagyon jó barátok lettek azután, hogy a budapesti kormány belement abba, hogy az RMDSZ emberei kezeljék azokat a programokat, melyeket a romániai magyarok számára finanszíroz.

Itt kérdezem meg Jaáos-tól (feltehetőleg János – a szerk.), Ildikótól, az összes romániai magyartól: láttatok bármi konkrétumot a Budapest által az RMDSZ alapítványaiba pumpált eurómilliókból? Biztosíthatlak benneteket, hogy az RMDSZ vezetői és a házi cégeik igen!

(5) Kedves magyar polgártársak, ne legyetek naivak, az autonómia nem hozza el a tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

A helyi közigazgatás a magyar politikusok kezében van azokban a falvakban és városokban, ahol többségben vagytok. Ugyanolyan alkalmatlanok és korruptak, mint a román települések románjai. Azt hiszitek, hogy autonómia esetén hatékonyabbá válnak majd? Ők igazgatják a helyi költségvetéseket. Az autonómiával nem nőnek meg ezek a költségvetések, mert a gazdaság nem fejlődik, és akkor nem nőnek a költségvetési bevételek. Még a budapesti kormány sem akarja, hogy a székelyek jobban éljenek. Végiggondoltátok, hogy az egyetlen Magyarország által finanszírozott gazdasági program mezőgazdasági? Mert azt akarja, hogy egyszerű parasztok maradjatok, gazdasági forrásokhoz való hozzáférés nélkül, hogy manipulálhasson benneteket.

(6) Persze mi, románok, elvárjuk, hogy tiszteljétek Románia nemzeti ünnepét. Ez elsősorban jóérzés kérdése. Tudom, hogy a magyarok képesek jóérzést tanúsítani. De a december 1-én viselt fekete karszalagok és románellenes diskurzusok azt mutatják, hogy az elemi nevelésnek híján lévők hangosabbak. Bár, ha az RMDSZ diskurzusait nézem 1990-től mostanáig, azt tapasztalom, hogy 2005 környékéig a magyar vezetők felköszöntötték a románokat december 1-én. Akkor a budapesti politikusokkal egybehangzóan „hirtelen” gyalázkodni kezdtek december 1-e alkalmából. Tudjátok meg, hogy számunkra, erdélyi románok számára

március 15-e és a magyar forradalom nem örömöt jelentett, hanem egy jobb élet reménye helyett kivégzéseket

és gyilkosságokat hozott (magyar szemszögből ez az állítás a következőképpen néz ki – a szerk.). 1918. december 1-e viszont nem hozott kivégzéseket és gyilkosságokat, ahogy azt 1848. március 15-e tette (magyar szemszögből ez az állítás a következőképpen néz ki – a szerk.).

Sok mondanivaló lenne még, melyeket meg lehetne vitatni, ha lenne valódi óhaj a párbeszédre a magyar fél részéről.
Apropó, tudják, mi a különbség az 1000 évnyi erdélyi magyar uralom és a 100 évnyi román adminisztráció között? A románokat 1918-ig letartóztatták, sőt ki is végezték a román megnyilvánulások miatt, a román zászló kitűzését is beleértve. A romániai magyarok ma románellenes megnyilvánulásokat tarthatnak és kitűzhetik Magyarország zászlóját anélkül, hogy bárkit is letartóztatnának és elítélnének, vagyis egyszerűbben mondva,

Románia ma demokratikus állam, míg Magyarország 1918-ig kisebbségeket elnyomó állam volt, melyeket erőszakos programokkal akart asszimilálni.

Más. 1000 évnyi magyar uralom után a román lakosság többsége sokkal szegényebb volt a magyar lakosság többségénél. Ma, 100 évnyi román kormányzás után a gazdag, illetve szegény emberek aránya ugyanakkora az erdélyi románoknál és magyaroknál. Mert a romániai földreformnak az erdélyi magyarok is haszonélvezői voltak, nemcsak a románok (a román földreformokról árnyaltabban itt lehet olvasni – a szerk.). Persze, azért is, mert a kommunista rezsim elsimította a társadalmi különbségeket, igen, az a kommunizmus, melyet a magyarok már 1919-ben be akartak hozni. Még szerencse, hogy a román hadsereg 1919. augusztus 4-én megszállta Budapestet.

Meggyőződésem, hogy a magyar etnikumú román állampolgárok más értékeket vallanak, mint amelyeket a revizionisták és az autonomisták terjesztenek. Meggyőződésem, hogy a magyar etnikumú román állampolgárok ugyanolyan európai értékeket vallanak, mint a román lakosság többi része és ráébrednek, hogy mennyire káros a „székely” nacionalizmus a jólétükre nézve. És konstruktív és igazán európai vezetők új nemzedékére mindnyájunknak szükségünk van, a romániai magyarokat is beleértve.

Boldog ünnepet!

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.