A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

A román politikusok felelőtlensége, a nép és polgárok iránti lenéző attitűdje azon tisztségek és méltóságok magasságával egyenes arányban nő, melyek felé egyesek törekednek és ahova mások el is jutottak! Ugyanez történik az érdemtelenül, erkölcstelenül és sokszor törvénytelenül nagyon jelentős állásokba juttatott állami tisztviselők esetében is. Ugyanez a helyzet azok közül is sokakkal, akik a társadalom olyan létfontosságú rendszereibe kerültek be, mint az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, a közpénzügyek, az igazságszolgáltatás, a rendfenntartás, a védelem és a nemzetbiztonság.

Lényegében ezek a totális szolgalelkűség, a sötét érdekek, a rejtett célok, az alkalmatlanság és a teljes szakszerűtlenség következményei.

Azonnali és egyes esetekben hosszú távú negatív hatásokkal bírnak, melyeket az idő múlásával már nehéz helyrehozni és melyek nemcsak a fejlődést, a haladást, a demokráciát akadályozzák, hanem ennél súlyosabb hatásuk van, hiszen – néha helyrehozhatatlanul – romboló következményeik vannak egy egész nép és egy egész ország fejlődésére nézve. Sőt, a következmények sokszor túlterjednek a határokon, a külföldön élő románokra is kedvezőtlenül hatnak, és katasztrofális képet alakítanak ki Romániáról!

Olvasson még:

Nem állítom, hogy másoknál, különféle – egyes esetekben nagy demokratikus hagyományokkal és elismert demokratikus értékekkel rendelkező – országokban ne történnének hasonló dolgok, de nálunk, Romániában ezek egyre gyakoribbak, egyesek állandóan ismétlődnek, másokra először kerül sor és veszélyes precedenseket jelentenek! És az a fő, hogy nem tapasztalunk semmiféle grimaszt, aggodalmat, az önmaguk visszafogására, felelősebbé válásra és a hibák kijavítására irányuló semmilyen kísérletet.

Ha a politikusok, bármilyen színezetűek, a tapasztaltak, de főleg a fiatalok, akik nagy lelkesedéssel léptek be a politika – mocskos, hazug, csalóka, csábító – világába, jobban odafigyelnének, hogy mit nyilatkoznak, mit beszélnek, mit engednek ki a szájukon; ha felelősségteljesebbek lennének és gondolnának arra, hogy közszereplők és ezért nyilatkozataikat, interjúikat, véleményeiket, álláspontjaikat sokan hallják, hallgatják, ítélik meg és következményekkel járnak, akkor politikájuk tisztább és pozitívabb lenne a köz hasznára. De

a politikusok nálunk csak arra gondolnak, hogy miként tűnhetnek ki, kapaszkodhatnak fel és nyerhetnek meg választásokat,

bármilyen eszközzel. A román politikusoknál krónikus és állandóan megnyilvánuló a felelősségtudat és a felelősségvállalás hiánya. Ezért bírálják őket annyira durván a politikai ellenfelek, de főleg a közvélemény. A választók kevésbé!

Amikor a felelőtlenül nyilatkozó és cselekvő román politikusok – akik úgy viselkednek a közéletben, mintha a saját uradalmukon lennének – kemény bírálatokat kapnak a saját ostobaságaik miatt, teljesen hibásan reagálnak. Ahelyett, hogy elemeznék és lehetőség szerint kijavítanák a hibáikat, felelősebbé válva a jövőben és nem követve el újabbakat, inkább felfortyannak, hogy támadják őket, vadásznak rájuk, ők nagy értéket képviselnek az életben és közben az emberek támadják őket. Sajnos ugyanezek a hibák és reakciók tapasztalhatók mind a hatalmon lévő, mint az úgynevezett ellenzéki, valamint a polgárok szavazataira pályázó szervezeteknél. Hallani sem akarnak felelősségvállalásról, sem a pártok, sem a politikusok.

A végsőkig kitartanak a baklövések mellett, egyáltalán nem félnek attól, hogy a vétkeseknek fizetniük kellene a hibáikért.

Milyen jobb negatív példát akarnak annál, amire a legutóbb került sor az ország Parlamentjében? A 2019. március 13-án ismételten elkövetett hibáról van szó, amikor komoly vitát kellett volna tartani a Románia elnöke, Klaus Iohannis által újbóli megvizsgálásra és elfogadásra visszaküldött költségvetési törvényről. Azon kívül, hogy nagy felelőtlenséggel kezelték a témát, ugyanis a már kész forgatókönyvvel érkezett hatalom nem tartott komoly vitát róla, a pénzügyek nagy minisztere, Eugen Orlando Teodorovici az ellenzék vádjaival szembeni érvek helyett bunkósága és ostobasága kimutatását tartotta megfelelőnek. Nyilvánosan, ismételten és alpári, nem pedig parlamentbe illő módon ragasszon címkéket Florin Câţu (helyesen: Cîţu – a szerk.) liberális szenátorra: „Ostoba és ronda vagy, te Câţu! Hallottad, te Câţu, ostoba és ronda vagy!”

Egy egész ország hallotta, látta és újra látta a felelőtlen tisztségviselőt, aki az ország teljes költségvetését tartja a kezében, mely költségvetéstől több millió ember és sok más létfontosságú dolog függ. A nagy pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) tisztségviselő gyalázkodásainál, sértegetéseinél és idióta viselkedésénél sokkal súlyosabb az, hogy egy olyan létfontosságú dolgot, mint a költségvetés kapkodva raktak össze, egy olyan gazdaság alapján, mely csak egyesek fülében és érdekében dübörög, melyet így küldtek el az Elnöki Hivatalnak, ahol elutasították és visszakerült a Parlamentben, ahol aztán a lehető legnagyobb nyugalommal újra elfogadta a nemzet választottainak többsége, a hatalom.

Így aztán az elégedett, de felelőtlen politikusok úgy vélik, hogy „jól megmutatták” Klausnak, „mert megtehetik”, módosítás nélkül visszaküldték neki a dokumentumot, melyet Románia hivatalban lévő elnöke tudomásul fog venni és mivel újra nem utasíthatja el, alá fog írni. Az ország elnökeként, ugyanúgy, ahogy Vasilica Viorica Dăncilă kinevezését is aláírta a cinkosai és a hatalmon lévő pártok kormányának élére, „újabb kormányzati esélyt adva a Pészédének!” Most

a hatalmon lévő politikusok és Románia elnöke, Klaus Iohannis felelőtlen politikai hibáit több millió román és egy egész ország fogja megszenvedni.

A román politikusok számára még nem találták fel a súlyos, krónikus, gyógyíthatatlan betegségeik kezelését. De ha legalább a javulást megcéloznák – úgyis a húsvéti böjt időszakában vagyunk és mi, románok nagyra vagyunk a kereszténységünkkel –, akkor azt javasolnám a politikusoknak a sohasem késő és a bűnök bevallásának szellemében, hogy rajzoljanak maguknak a falra – a pártnál, az irodában, a parlamentben, a minisztériumokban, a kormányban, az elnöki hivatalban – egy pontot, amibe beleverhetik a fejüket. A legkeményebb falra! És minden elkövetett hiba után fejeljék le a falat, talán megjön az eszük és többé nem tesznek, nem mondanak, nem követnek el újabb súlyos hibákat!

Ez fontos jelzés lenne a többi politikus, köztisztviselő számára is a baklövések elismerésére és a javulás megkísérlésére. Minél láthatóbbak lennének az emberi „kos” nyomai a lefejelési ponton, annál inkább lennének a lelkiismeret-furdalás, a vétkesség, a jövőbeni felelősebbé válás jelei. Ahelyett, hogy a jobbító szándékkal bírálók torkának ugranának, inkább meg kellene nekik köszönniük az ostobaság elítélését és – ez a legfontosabb! – meg kellene próbálniuk felelősebbé válniuk, mind a politikai, nyilvános nyilatkozataikban, mind tetteikben és viselkedésükben! Ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen!

És Orlando, te nagy pénzügyminiszter, ha adót vetnél ki az ostobaságra is, akkor rogyásig tele lenne pénzzel az állam perselye! Akár a saját ostobaságaiddal is elkezdhetnéd! Próba szerencse!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.