Határozottan csalódást érezni ki Sógor Csaba soraiból, amelyekkel tudomásul vette, hogy az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa 12 év után nem őt sorolta befutó helyre az európai parlamenti jelöltek listáján.

Két és fél EP-mandátum után nemcsak Winkler Gyula és  Vincze Loránt előzte meg, akiket az első két helyre szavazott a 37 fős testület, hanem mindenki, aki az RMDSZ-ből be akart jutni az Európai Parlamentbe, a MIÉRT-elnök Oltean Csongor is.

Az idei volt az első olyan belső verseny az RMDSZ-ben a biztos EP-helyekért, amelyről érezni lehetett, hogy nincs lefutva. Mind az öt jelölt intenzíven kampányolt, és most először szerveztek számukra nyilvános vitát, még ha nem is szedték szét egymást a kongresszusi színpadon.

Azt, hogy nem ő kapta meg a két legjobban fizető állás egyikét, amelyet RMDSZ-politikusként el lehet érni, Sógor Csaba úgy éli meg, hogy az RMDSZ megvonta tőle a bizalmat. Ez a kifejezés határozottan drámai a hazai belpolitikában, annak ellenére, hogy itt azért nagyon-nagyot senki se szokott bukni, főként nem véglegesen.

De az is tény, hogy RMDSZ-politikus még nem váltott ki akkora shitstormot, mint amikor Sógornak szándékosan meggyűlt a baja Judith Sargentini nevével.

A két évvel korábbi kongresszuson Sógor Csaba így védte Erdélyt Bukaresttől, amikor ez volt a szlogen: