Románia kastélyai Filip asszonyra várnak

Romániának 1990 után először állnak rendelkezésére jelentős összegek arra, hogy megmentse romos állapotban lévő kastélyait, de azokat a több száz éves templomait is, melyek néha még a nagyvárosok közepén is összeomlanak. Az Európai Bizottságtól 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan érkeztek a jó hírek a 2014–2020-as Regionális Operatív Program (ROP) 5.1. sz. elsődleges befektetési tengely keretében benyújtott projektek számára.

A Románia számára a „természetes és kulturális örökség konzerválására, védelmére, népszerűsítésére és fejlesztésére” elfogadott összeg 1 228 891 125 lej.

Ez több mint 260 millió eurót jelent – vissza nem térítendő finanszírozásként.
Tehát az országban, elméletileg, mindenfelé restaurálásokkal kellene találkoznunk, de az építőcégek nem tolonganak a pályázatokon: vagy túl sok szerződésük van, vagy nincs elég tanúsítvánnyal rendelkező szakértőjük.

És ennek az az oka, hogy a történelmű műemlékekkel kapcsolatos szakértőket hitelesítő – a Művelődési Minisztériumnak alárendelt – bizottság már két éve nem ülésezett. A bizottságot egy bizonyos Filip nevű hölgy vezeti. Fekete humor: most van pénz, de nincsenek emberek. Ez a tehetetlenség és alkalmatlanság made in Ro ördögi köre.

Induljunk ki egy konkrét esetből: egy, a Kolozs Megyei Tanács tulajdonába tartozó kastély restaurálására vonatkozó csaknem 20 millió lej értékű szerződésből.

A kastély a kommunista rezsim alatt és a 90-es években kisegítő iskola székhelye volt. Az Electric Castle zenefesztiválnak is helyet adó híres községhez, Bonchidához tartozó Válaszút faluban van. A válaszúti kastély amúgy a bonchidai párja. Mindkettő a Bánffy-család tulajdona volt és egy Szamos-híd kötöttek őket össze, mert egy parkokból és sétányokból álló óriási uradalom szélein álltak őrt.

A válaszúti ingatlant, meglepő módon, nem követelték vissza, így Kolozs megye 2010-ben a vagyontárgyai közé vette.

A Kolozs Megyei Tanács európai finanszírozást szerzett a kastély restaurálására, az önerő pedig csak 2 százalékos. Eddig a műszaki tanulmányt fizette ki: 710 000 lej + ÁFA.

A pályázatok benyújtásának 2018. november 29-e volt a határideje. Négy cég tekintette meg a pályázati kiírást, de egyik sem indult a pályázaton. Ennek következtében a tanács új határidőt hirdetett: 2019. március 13. De meglehet, hogy az épített örökség restaurálására és konzerválására szakosodott cégek elégtelen száma hosszú várólistára helyezi majd a válaszúti kastélyt.

A válaszúti szerződés iránt érdeklődést mutató egyik cég a szatmárnémeti Euras. Tulajdonosa, Mircea Leţiu azt mondja, nagyon rövid volt a kiírás és a határidő közötti időszak, így nem tudott elindulni a pályázaton. De az Euras már bebiztosított magának néhány szerződést, melyeket a ROP-ból fognak finanszírozni. Ilyen például a nagyszebeni evangélikus templom, az ország egyik legfontosabb gótikus műemlékének felújítása.

A szerződés értéke 21,91 millió lej, amiből 438 000 lej a haszonélvező, a Nagyszebeni Evangélikus Egyházközség által biztosított önerő.

Ez volt Romániában az első, a 2014–2020-as ROP keretében aláírt finanszírozási projekt.

Az Euras foglalkozik még a nagyváradi Szabadkőműves Múzeummal (5,5 millió lej, amiből 3,9 millió származik az EU-tól), a máramarosszigeti Püspöki Palotával (21 millió lej) és a Beszterce-Naszód megyei Paszmos faluban lévő Teleki-kastéllyal (21,7 millió lej).

Az Eurasnak „80-90 munkása” van, akikről Mircea Leţiu azt állítja, hogy műemlékekre szakosodtak. De egyetért azzal az állítással, hogy Romániában „válság van a szakképzett munkaerő terén”. Ezen a piacon az Euras az egyik fő játékos az Északnyugat régióban. A szatmárnémeti cég újította fel, csak Kolozsváron, például, a Városháza tornyát, a Néprajzi Park fatemplomait, valamint II. (Vitéz) Mihály (Mihai Viteazul) szobrát.

Ahhoz, hogy egy cég elindulhasson az ilyen munkákra kiírt pályázatokon, rendelkeznie kell olyan mérnökkel, aki restaurátori továbbképzéseken vett részt, vagy aki legalább 7 évet dolgozott ezen a területen. De a Művelődési Minisztérium az utóbbi években már nem adott ki hitelesítéseket ilyen szakemberek számára.

Annak megértéséhez, hogy miért, Hegedüs Csillához, volt művelődési minisztériumi államtitkárhoz fordultunk. Ő mindkét oldalról – állami és magánszféra – ismeri a kérdést, hiszen a bonchidai Bánffy-kastély restaurálásával foglalkozó Transilvania Trust Alapítvány elnöke is.

Hála Istennek van pénz restaurálásokra – mondja –, de fennáll annak a veszélye, hogy olyan projekteket fosztanak meg a jövőtől, melyek évekig vártak erre, mert a minisztériumi illetékesekben nem tudatosul két fontos dolog.

„Az első gond az, hogy a Művelődési Miniszter nem hitelesít szakértőket a történelmi műemlékek területén.

A minisztériumi szakbizottság nem működik, ami azt jelenti, hogy a területen már legalább 7 éve dolgozó szakembereket nem lehet hitelesíteni. Következésképpen sok olyan cég nem vehet részt pályázatokon, melyek elindulhatnának, mert nem rendelkeznek a szükséges szakértőkkel.

A Művelődési Minisztériumnak újra meg kellene kezdenie a szakértők hitelesítését. Van elég ember, akik elvégezték a továbbképzéseket és aki segíthetnének ezen a gondon. Ezen kívül ez azt is jelentené, hogy már nem kellene külföldre menniük, hanem Romániában maradnának, ahol jól megfizetett munkahelyük lenne.

A másik gond az, hogy – mint tudjuk – a kormány megemelte a minimálbért. Amikor ezeket a projekteket az Európai Bizottságnak benyújtották, teljesen más összegű volt a minimálbér. Ez nagyjából két éve történt. Elég sokáig elhúzódik az elbírálási szakasz, majd ezt követi a tervezési időszak, mert a BMED-del, vagyis a «beavatkozási munkálatok engedélyeztetésének dokumentációjá»-val (a román betűszó: DALI – a szerk.) kell részt venni. Ezt a műszaki tervezés követi, ami egy évig tart. Az árak ezalatt folyamatosan nőttek”, magyarázta Hegedüs Csilla a PressOnenak.
Az nagyon jó, hogy nőttek a bérek, szögezi le, mert „nem tarthatunk harmadik világi bérszinten embereket, akik mégiscsak az EU-ban dolgoznak”.

De ez azt jelenti, hogy

a kormánynak kellene kiegészíteni a már meglévő forrásokat, hogy lefedjék az új piaci helyzetet.

„Nagyon sok esetben már nem elég a projektben rendelkezésre álló összeg. Konkrét eseteket is ismerek, ahol ez a helyzet. Mondjuk, hogy a gazdagabb helyi, megyei tanácsok azt mondják majd, hogy «Rendben, besorolom ezt a megpályázhatatlan költségek közé és kiegészítem az EU-tól kapott összeget».

De más esetekben, ha a projekteket egyházak nyújtották be, akkor azoknak nem lesz miből. Ezek számára még az a 2 százalékos önrész is nagyon nagy összeg volt. Gondoljon egy kis, B kategóriás templomra egy kis faluban, ahol – mondjuk – 500 több mint 60 éves hívő él. Nekik nincs honnan előkeríteniük ezt az összeget. Tudok esetekről, mint amilyen a válaszúti is, ahova vagy azért nem jönnek az építőcégek, mert nagyon sok munkájuk van, vagy azért, mert nincsenek hitelesített szakértőik. Ez nem megy, nem korlátozhatjuk a hitelesített szakértők számát. Ez monopolhelyzet!”, mondja még Hegedüs Csilla.

Felhívtuk a Művelődési Minisztériumnak alárendelt Országos Kulturális Kutatási és Képzési Intézethez (INCFC) tartozó Történelmi Műemlékek Területén Hitelesítő Bizottságot (CADMI). A honlapon e bizottság koordinátorának mobilszáma szerepel, akit Anca Filipnek hívnak.

A telefon ki volt kapcsolva. Ezután az intézet titkárságát hívtuk fel.

„Nekünk sem sikerült már nagyon régóta Filip asszony nyomára bukkanni”,

mondta nekünk az egyik ottani alkalmazott. Aztán megígérte, hogy vissza fog hívni és további részleteket oszt majd meg velünk arról, hogy miként lehet megszerezni a restaurálási szakértői hitelesítést.
Még mindig várjuk a hívását.

A romániai restaurálásának módjával kapcsolatos jogos aggodalmat fogalmazott meg a Pro Patrimonio Alapítvány, egy Bukarestben, Nagy-Britanniában és Franciaországban fiókszervezetekkel rendelkező civil szervezet, melyet 2000-ban alapított az építész Şerban Cantacuzino. Az alapítvány létesítményei között van a George Enescu-ház és 60 erdélyi és olténiai fatemplom.

Raluca Munteanu építész, a Pro Patrimonio projektkoordinátora azt magyarázta a PressOnenak, hogy egyre kevesebb a szakember ezen a területen, a megmaradtak közül egyesek a projekteket véleményező bizottságoknak is tagjai.
„Az első nehézséget a minőségi projektek jelenti, mert nagy hiány van építészekből is és a műszaki dokumentációkat elkészíteni tudó szakemberekből is. Jelenleg nagyon nehezen megy a szakértők hitelesítése és a fiatalokat elriasztják ettől. A Művelődési Minisztérium hitelesítése sokkal inkább egy szükséges bürokratikus lépés (egy pecsét egy projekten), mint a minőség garanciája, ugyanis nincs semmi szűrő a hivatásosok ellenőrzésére és folyamatos képzésre való késztetésére.”

Raluca Munteanu szerint

a Művelődési Minisztérium bevonása nélkül helyileg koordinált munkatelepek fő veszélyei:

* az eredeti tartalom elvesztése (a hagyományos anyagok és technikák lecserélése),

* a hitelesség sérülése (műszaki és történelmi szempontból vitatható feltárásokat és rekonstruálásokat helyeznek előtérbe),

* az architektúra meghamisítása (oda nem illő részletek vagy értelmezések).

Elmondása szerint a vissza nem térítendő finanszírozások másik gondját a végrehajtási útmutatók jelentik, melyek az örökségvédelmi beavatkozásokat ugyanúgy kezelik, mint az új építményeket, ami alapvetően elhibázott megközelítés.

Sőt: „Nem vezethet minőséghez az épített örökség konzerválásában az a gyakorlat, hogy egy csomagban pályáztatják meg a végrehajtást a tervezéssel, amiben elhanyagolható összeget biztosítanak a tervezésre. Jelenleg az épített örökség konzerválásában elsősorban a magánbeavatkozások esetében lehet jó gyakorlatokkal találkozni, melyeket gyakran non-profit szervezetek kezelnek, nagyon kis költségvetés mellett, azokhoz képest, amelyeket közpénzből, vagy vissza nem térítendő összegekből valósítanak meg.”

Ahhoz, hogy képet alkossanak az országos szintű „javítások” a méretéről, íme, néhány, a 2014–2020-as ROP keretében megvalósuló vissza nem térítendő finanszírozású projekt közül.

Restaurálási munkatelepek

Nagyvárad: főjavítások és a Körösvidéki Múzeum kialakítása – 21,6 millió lej;

Beszterce: az evangélikus templom restaurálása – 15 millió lej;

Paszmos (Beszterce-Naszód): a Teleki-kastély felújítása és restaurálása – 21,7 millió lej;

Szamosújvár (Kolozs): a ferencesek templomának és kolostora klastromának felújítása – 19,9 millió lej;

Gyalu (Kolozs): a kastély restaurálása és külső építkezések – 21,8 millió lej;

Kolozsvár: Szent Mihály római katolikus templom felújítása – 21,9 millió lej;

Kolozsvár: a lutheránus püspöki templom restaurálása – 6,4 millió lej;

Koltó (Máramaros): a Teleki-kastély felújítása – 6,8 millió lej;

Máramarossziget: a Művelődési Palota konzerválása, berendezése és hasznosítása Tanúságtevő Szent József Egyházi Kulturális Központként – 21,6 millió lej;

Lacfalu (Máramaros): Szent Mihály és Szent Gábor Arkangyalok fatemplom restaurálása, megerősítése és hasznosítása – 5,7 millió lej;

Szatmárnémeti: a római katolikus katedrális felújítás – 12,9 millió lej;

Szatmárnémeti: Szűzanya elszenderülése ortodox katedrális restaurálása és felújítása – 3,2 millió lej;

Jászvásár: Bârnova kolostoregyüttes restaurálása – 16,2 millió lej;

Jászvásár: a volt törökfürdő felújítása, megerősítése és újbóli beindítása – 21,8 millió lej;

Dornavátra (Vatra Dornei) (Szűcsség/Suceava): a Fürdőkaszinó megerősítése és restaurálása és Múzeumközponttá alakítása – 21,7 millió lej;

Galac (Galaţi): az óváros felújítása, a Domnească u. 58. sz. alatti ingatlan felújítása – 9,5 millió lej;

Konstanca (Constanţa): a mozaikos római építmény restaurálása, konzerválása és berendezése – 14,3 millió lej;

Konstanca: a Nemzeti Történelmi és Régészeti Múzeum felújítása – 19,5 millió lej;

Turnu Măgurele (Teleorman): Szent Harlám katedrális restaurálása – 20,4 millió lej.

E projektkategóriába tartozik még a szászvárosi vár, a călăraşi-i Régi Posta, a vajdahunyadi vár vagy az aradi Filharmónia felújítása és újbóli hasznosítása is, hogy csak néhányat említsünk az idegenforgalmilag hasznosított legfontosabb építmények közül.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.