Románia a térkép szélén = a biztonsági konstrukciókon kívül?

Szakszerű elemzés arról, hogyan járatja le magát a mioritikus haza a nemzetközi katonai stratégiai pályán. És persze, Magyarország megint jobban teljesít.
Hirdetés

A NATO védelmi minisztereinek múlt szerdai összejövetelén egy olyan döntés is született, mely bár nem Romániára vonatkozik, nekem úgy tűnik,

mélyreható stratégiai relevanciája van az európai biztonsági térképek újrarajzolásának légkörében,

a tágan értelmezett határövezetben és általában véve azokat a küldetéseket illetően, melyeket a NATO és az Európai Unió a jövőben vállalni kíván.

Íme, a hivatalos hír: „Február 13-án, szerdán, a NATO brüsszeli védelmi miniszteri összejövetele alkalmával a horvátországi, magyarországi, szlovákiai és szlovéniai védelmi miniszterek aláírtak egy szándéknyilatkozatot a Különleges Műveletek Regionális Parancsnoki Komponense (R-SOC) létrehozásáról. Ausztria partnernemzetként rögtön a védelmi miniszterek összejövetele után fogja aláírni a szándéklevelet. Ezzel ez a kezdeményezés a NATO-n belüli szövetségesek és partnereik szoros együttműködésének újabb példája lesz.

A négy európai szövetséges és Ausztria partnernemzetként Magyarország vezetésével fognak együtt tevékenykedni

egy olyan Regionális Parancsnoki Komponens létrehozásáért, melynek feladata a különleges erők egyes kisméretű műveleteinek irányítása lesz. Ez a parancsnoki központ exponenciális módon növeli majd az öt nemzet képességét arra, hogy hatékonyan használják fel különleges erőiket. Ez a nem állandó struktúra lehetőséget teremt ahhoz, hogy minden egyes résztvevő külön-külön használhassa erőit, de integrált struktúrával rendelkezzen abban az esetben, ha azt bevetési célból aktiválják.

Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese dicsérte ezt a kezdeményezést, rámutatva arra, hogy «jelentős előrelépés azoknak a képességeknek a megerősítése felé, melyekkel a különleges erők a térségben rendelkeznek, és egy több nemzetből álló integrált regionális parancsnokság felé».

Az új többnemzetű parancsnokságot a NATO-standardoknak megfelelően fogják kialakítani, növelve a NATO különleges erőkkel kapcsolatos monsi (Belgium) központi parancsnokság szakmai hátterét. Bár eredetileg a NATO és az EU műveleteinek szánják, ez a parancsnokság más többoldalú küldetésekben, hadgyakorlatokon vagy felkészítésen is részt vehet”.

Ez a második ilyen jellegű struktúra azután, hogy 2018. június 7-én létrehoztak egy együttes közös parancsnokságot a belgiumi, hollandiai és dániai különleges erők vezetésére, mely ebben az évben éri el a műveleti képességet, 2020-ra pedig a maximális szintjét.

2019. február 13-án, a szándéknyilatkozat aláírási ceremóniája az öt állam védelmi minisztere jelenlétében.

Nos, ez van:

Magyarországnak egy sokkal tapasztaltabb és aktívabb katonai diplomáciával, továbbá a megfelelő lobbizás támogatásával

sikerült megtennie egy rendkívül fontos lépést akkor, amikor folyamatosan és nagyon hangsúlyosan a Nagy Arcvonalról beszélnek, melyet – egyes katonai tervezők véleménye szerint – egy második és végső védelmi vonalként kellene kialakítani arra az esetre, ha az első arcvonalon áttörnének, vagy átlépnének.

Az első arcvonal a NATO/EU határa mentén húzódik a Balti-tenger, Lengyelország, Románia, Bulgária, Görögország és Törökország vonalon. A második, hivatalosan soha meg nem erősített vonal a Balti- és az Adriai-tenger között húzódna. Talán ez csak egy egyszerű pletyka, talán intoxikáció, de az biztos, hogy a katonai tervezők általában készítenek ilyen tartalék-forgatókönyveket. Ebben az esetben tényleg nincs szükség túl nagy képzelőerőre, hiszen a tervezőknek nem kellett mást tenniük, csak a határok kissé keletebbre helyezésével újra felhasználják a Nyugat Szovjetunióval szembeni nagy védelmi vonalára vonatkozó terveket. Ebben az esetben

Európa közepe neuralgikus övezetté válik, ahol a jelentős védelmi beruházások történnek majd.

Az a fontos, hogy ennek az övezetnek az országai összefognak a saját együttműködésük érdekében a különleges erők területén, melyeket – figyelem az utolsó bekezdésre – nemcsak NATO és EU küldetésekre szánnak, hanem „más többoldalú küldetések”-ben is részt vehetnek, például csatlakozhatnak valamely tagállam egyénileg vállalt valamelyik küldetéséhez, mely nem kívánta, vagy nem tudta ehhez megszerezni az összes szövetséges állam konszenzusát. Több mint érdekes arra nézve, amit a közeljövőben készíthetnének elő, vagyis – például – humanitárius célú katonai bevetésekre.

És mi? Jól ismerik a Romániát magukba foglaló NATO-terveket és ezek egyáltalán nem érik el azok méretét, melyek a tőlünk északra elhelyezkedő területből, Lengyelországból és a Baltikumból egy folyamatosan erősített bástyát csináltak, és ahol – különösen – az amerikaiak jelentős beruházásokat jelentenek be, egy jövendőbeli állandó bázist készítve elő Lengyelországban (egyelőre stratégiai bázis létezik, ahol egymást váltó csapatok állomásoznak). Amivel mások irányában együttműködési formaként rendelkezünk, melyben a különleges erőkről is szó van, ahogy az jól is áll nekünk olyan államként, mely e területen is vállalja balkáni és félszigeti identitását, az a 2007. május 10-én aláírt megállapodás a B-9 (B, mint Balkán) formátumban, mely 9 térségbeli országot fog össze: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Macedónia, Románia, Törökország és Montenegró.

A kérdés az, hogy a Magyarország által generált kezdeményezés bennünket is érdekelhetett volna-e,

Hirdetés

abban az értelemben, hogy létrejöhetett volna egy közvetlen együttműködési forma a marosvásárhelyi különleges műveletek zászlóaljának tényleges tapasztalatára és az Afganisztánban vállalt küldetésekre alapozva. Talán normális lett volna éppen azért megnyitni egy ilyen együttműködési pályát, mert napról napra egyre jobban bebizonyosodik, hogy most a Fekete-tenger térsége a fő „befektetési övezet”, ahol az oroszok a legújabb felszereléseiket hozzák intenzív módon és jelentős katonai képességeket fejlesztenek ki.

Miért nem a Fekete-tenger–Románia vonalra dolgozzák ki azt a védelmi övezetet, ahol a különleges erők koordinált módon tevékenykedhetnek többnemzetű együttműködésben, hiszen pontosan ez lehet majd az első jelentős művelet, melynek meg kellene felelnünk, első védelmi vonalként, egy aszimmetrikus háború keretében végrehajtott támadás esetén? Persze, hogy a sajtókonferenciákon nem mutatnak be minden harci tervet, de további értelmezéseknek ad teret az a tény, hogy éppen a mostani nagyon feszült időszakban az ezekben a napokban lezajlott nagy amerikai turné nem érintette Bukarestet, hanem megállt Budapesten, ami az ő szemszögükből nézve a leglogikusabb megálló volt a varsói miniszteri összejövetel előtt.

Persze, ez csak egy egyszerű értelmezés, de nekem úgy tűnik, hogy

kezdünk kimaradni a forgatókönyvek kidolgozásából.

Talán nem véletlenül, talán addig, míg le nem csillapodik a bukaresti cirkusz, egyesek egy kicsit hátrébb lépnek, főleg azután, hogy eljutott hozzájuk annak a szégyennek a híre, amelynek Ciucă tábornokot kitették, miközben ő volt az első román parancsnoka a NATO kimondott kérésére Afganisztánba kiküldött zászlóaljnak és akit nagy botránnyal „mondattak le” a Fővezérkar éléről. Következésképpen megjelenik egy második sebezhetőség-megalázás, ami annak a megkérdőjelezése, hogy Románia milyen minőségben látja el a Katonai Bizottság soros elnöki tisztségét, tekintettel arra, hogy ez a tagállamok vezérkari főnökeiből áll. Bennünket pedig egy hivatalából felfüggesztett tábornok képvisel.

Ciucă tábornok megkapja az AEÁ Különleges Erők Becsületrendjét

Szomorú pillanat a román hadsereg presztízse számára, de ugyanakkor nagy zavart is kelt azon a területen is, amellyel ma foglalkozunk, ugyanis Ciucă tábornok (Marian Sima tábornokkal, a katonai hírszerzés parancsnokával együtt) 2018 decemberében az AEÁ Különleges Erők Becsületrendjét vehette át Raymond Thomas tábornoktól, az AEÁ Különleges Erők hadtestének parancsnokától.

Végső soron mit is akarunk mi?

Lejáratjuk magunkat és saját magunk nullázzuk le azokat az előnyöket, melyekkel rendelkezünk és aztán meg vagyunk sértődve és nagyon haragszunk,

mert kezdenek kihagyni a játékból, diszkréten különféle mandinerekhez szorítanak bennünket, miközben a játék nélkülünk folytatódik tovább. Nem a többiek miatt kellene siránkoznunk, hanem amiatt, amit a mieink tesznek. És mit csinálnak a többiek? Nos, íme, 2018 decemberének végén az amerikai különleges erők parancsnoka a saját becsületrendjüket adományozta egy példásnak tekintett tábornoknak. Kevesebb, mint két hónappal később, ha valamiért kereste volna, egy bíróságon találhatta volna meg, a becsületét, a rendfokozatát és a nyugdíjjogosultságát védve. Döbbenet, nem igaz?

Fordítsák ezt le politikai gondolatmenetté Románia sebezhetőségeinek elemzésében és meglátják, mi sül ki belőle.
 


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés