Külföldi cégek kezdenek távozni Erdélyből. Kolozsvárról, Aradról, Temesvárról, Szilágyságból, Besztercéből (a felsoroltak közül Arad és Temesvár nem Erdélyben van – a szerk.). Egészen addig ellenálltak a kaotikus és kiszámíthatatlan DDT-kormányzat (feltételezhetően: Dragnea–Dăncilă–Tăriceanu, egyébként egy erős rovarirtó szer neve – a szerk.) „úthengerének”, míg meg nem jelent Orlando robotocska, akit Liviu és Darius arra programozott be, hogy a költségvetésbe befizetendő adók számának növelésével, a minimálbér emelésével és más lépésekkel csapolja meg a nyereségüket. Rossz dolog nagyobb költségvetéssel rendelkezni, hogy kórházakra, utakra, iskolákra és nagyobb közalkalmazotti fizetésekre is jusson? Nem rossz, csakhogy pont fordítva sülnek el a dolgok, ha túlzásba esik az ember, és egyáltalán nem konzultál az érintettekkel, vagyis a magánszektorban tevékenykedő adófizetőkkel. A cégek, a külföldiek azért mennek el, mert van hova elmenniük.

A román cégek csődbe mennek, itt még egyszerűbb a helyzet, senki sem tudja a számukat, senki sem zokog a sírjukon.

Van is egy szólásuk az oly empatikus ortodox románoknak: ne zokogj idegen síron! Hát nem?!

Tehát, mi történik, amikor elköltözik, csődbe megy néhány gyár? Nő a munkanélküliek száma. Egyeseknek nulláról kell újrakezdeniük az életüket. Más szabályok szerint, nagyon kevés eséllyel arra, hogy jobb lesz, frusztrációkkal és depressziókkal.

Rendben, de legyünk komolyak, nemcsak Erdélyben mennek csődbe, vagy lépnek le cégek. Így van, de főleg Erdélyben ölt nagy méreteket a jelenség, mert a külföldi kapitalisták annak idején úgy döntöttek, hogy ebben a történelmi régióban telepednek le. Miért? Nem titok: mert itt megfelelően képzett munkaerőt találtak, jó feltételeket biztosítottak nekik, az elvárások pedig nem voltak túl nagyok. Valószínűleg azért is, mert Károly hercegnek több uradalma van itt és gyakran megfordul az erdélyi falvakban, figyelmen kívül hagyva – csak ő és mi tudjuk, hogy miért – Teleormant vagy Vászlót (Vaslui).

Így aztán az erdélyi városok szenvednek.

Melyeket Bukarest politikái nemcsak feledésbe temet, hanem lépten-nyomon akadályozza is őket adóügyi-közigazgatási-gazdasági lépésekkel, melyek elriasztják a külföldi befektetőket a településekről. Nekünk nem kellenek idegenek, nincs szükségünk multikra, mert aláássák a sokoldalúan fejlett szociáldemokrata társadalmunk autokrata alapját. A bankok, a multik és Soros, ismerjük a szlogent.

Most küszöbön áll a PSD–ALDE–RMDSZ-es költségvetés elfogadása. Ez a nagy- és kisvárosokat elszegényítő költségvetés, ahol a kormánypártnak nem nagyon vannak szavazói (ezt a mítoszt a 2016-os parlamenti választás eredménye cáfolta: a Szociáldemokrata Párt, a PSD Bukarestben 35,3 százalékot szerzett, a Liberálisok és Demokraták Szövetségével, az ALDE-val együtt 42,7 százalékot, míg a második USR csak 26,7 százalékot, a megyei jogú városokban 41,1+7,4 százalékot kapott a PSD+ALDE, míg a PNL 20,2, az USR 11,7 százalékot. A kisebb városokban a PSD 49,3, a PNL 23,4, az ALDE 5,7, az USR 5,2 százalékot kapott. A községekben a PSD 50,1, a PNL 23,5, az ALDE 4,5, az USR pedig 4,2 százalékot, míg a falvakban a PSD eredménye 53,2 százalék, a PNL-é 23,5 százalék, az ALDE-é 6,5 százalék, az USR-é pedig 2,7 százalék volt; forrás és további statisztikák itt – a szerk.). És itt nemcsak Erdélyről van szó, mert láthatjuk, hogy Jász (Iaşi) is szenved, a Moldva fővárosát adó megye kevesebb pénzt kap a költségvetésből utakra, mint Dragnea „feuduma”, Teleorman. Rendben van ez így?! Nincs, ezért is lázadoznak a moldvaiak, ezért nincs már a PSD-nek annyi híve egy minden kormányzat által elfelejtett történelmi régióban. A két tartomány között azért van egy árnyalatnyi különbség:

Moldvából nem nagyon távoznak a külföldi cégek, mert eddig nem nagyon tolongtak „beszivárogni” oda,

míg Erdélyből, főleg a Magyarországgal szomszédos megyékből (Erdély nem szomszédos Magyarországgal – a szerk.) igen; mert ott vannak, mert van rá okuk és van is hova távozzanak.

Ezért van az, hogy egyes erdélyi nagyvárosok polgármesterei lázadtak fel és egyetlen egy sem az ország déli részéből, Bukarestet kivéve, persze: mert a saját bőrükön érezték a csúfságot és az RMDSZ által támogatott pészédés-liberális Hatalom perverz liberális politikáinak eredményét. Mert Erdély a nagy vesztese ezeknek a politikáknak, melyeket holmi amatőrök végeznek el a nemzet megosztásában szakértő „hazafiak” politikai utasítására. Tudom, mindenfele vannak gondok, nemcsak Erdélynek nincsenek civilizált útjai, a Dolj megyei Ford is utakat követel, az argyasi (Argeş) Dácia is, a szőcsvásári (Suceava), botosányi (Botoşani) és jászvásári (Iaşi) moldvaiak is. De csak az ország nyugati részéből távoznak a külföldi cégek…

Miért kötöm össze az RMDSZ-t ezekkel a pészédés-liberális szamárságokkal?

Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az RMDSZ irányítása alatt álló – például – HarKov-i (Hargita és Kovászna megyék nevéből gyártott műszó, hogy elkerüljék Székelyföld nevének használatát – a szerk.) helyi hatóságok rendkívül elégedettek a PSD által hosszú tárgyalások után, a szokásos zsarolással – szavazatokért pénzt – odavetett konccal. Rövidtávon minden rendben. Közép- és hosszútávon teljesen bizonytalan, még akkor is, ha az RMDSZ a magyarországi „anyatejre” is nagyon számít.

A DDT-kormány felejtéssel és nemtörődömséggel „kezeli” az erdélyieket, míg Magyarország masszívan befektet és felvásárol az egész térségben, nemcsak a Székelységben. Ez újabb ok, hogy azt reméljem, ez volt az utolsó költségvetés, melyet Dragnea, Dăncilă, Tăriceanu féle felelőtlenek tákoltak össze Romániának. Az erdélyi románok már hozzászoktak, hogy Bukarest megfeledkezik róluk, az igazságtalanságot azonban sokkal nehezebb elviselni.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.