Ha tetszik, ha nem, a mioritikus hazát egy jó nagy maroknyi kétes alak vezeti. Úgyhogy jól nézzük meg, hova pecsételünk 2020-ban.
Végül megvalósulni látszik Liviu Dragnea álma. Hűséges tanítványa, Viorica Dăncilă kormányfőként indítja a 2019-es évet, miután kabinetje túlélt egy bizalmatlansági indítványt, mely ismét bebizonyította az ellenzék cselekvésképtelenségét és az államfő tehetetlenségét. Az adóforradalom után gazdasági forradalom következik: az új adók felszámolják a román kapitalizmust, illetve megerősítik annak oligarchikus dimenzióját. Ami a független igazságszolgáltatást illeti, e téren figyelemre méltó Tudorel Toader buzgósága. Rodica Stănoiu óta egyetlen másik minisztert sem hajtotta ugyanekkora vágy az uralkodásra, az ellenőrzésre, a térdre kényszerítésre.
A 2019-es év Romániája (amikor átveszi az Európai Unió soros elnökségét) valóban
Liviu Dragneán túl egy egész állampárt létezik, melynek életereje azon rendkívüli képességén alapul, hogy kihasználja annak a társadalomnak a hibáit, melyen élősködik. Már megírtam korábban, hogy a Dragnea-rezsim nem történelmi baleset. Annyit kellene még hozzátenni, hogy Románia 2019-es helyzete sem történelmi baleset, hanem honfitársaink döntéseinek – összeadódó – hatása. Tökéletes szimbiózis van a Dragnea-rezsim és az atyáskodó állam megszokottságát kedvelő Románia között. A jólét illúziójának – természetes módon – az emberi méltóság illúziója felel meg.
Az intézményi visszafejlődés teljes pompájában tündöklő mai Romániára tekintve megérthetjük az endémiás korrupciós hálózatba ragadt fejletlen nemzetek züllését tápláló mechanizmusokat és képleteket. A médiaellenőrzés megszervezése, a szociális lekenyerezés megszervezése, az állam kizsákmányolásának megszervezése, a törvény előtti egyenlőség aláásásának megszervezése, Romániában mindezek a mindennapok valóságának elemei. A szemünk láttára zajló züllés éppen azért drámai, mert közép- és hosszú távon magát az állam profilját képes hátrányosan érinteni.
mely lehetővé teszi a változás lehetőségének kiiktatását a kleptokrata oligarchia számára. Ez a jövő a Dragnea-rezsim igazi országprojektje, melyben eltűnik a jövő eszméje és azoknak a mocskos kombinációi veszik át a helyét, akik prédának tekintik a köztulajdont. Mohóságuk nem véletlen, hanem arról a törekvésről árulkodik, hogy felszámolják mindazt, ami még élő és figyelemre méltó ebben a társadalomban. Az az agresszivitás, mellyel a klientelizmust és a gazdasági felelőtlenség bátorításával a magántulajdont támadják, a destruktív demagógia ugyanezen mintájához tartozik. A Dragnea-rezsim a visszafordíthatatlan mutációk kiváltásának képességével tűnik ki.
A 2019-es év, mely választási év, olyan esztendő, melyben a Dragnea-rezsim a végsőkig elmegy majd a populista lekenyerezési és intézményrombolási stratégiában. A bukaresti hatalmat benépesítők számára karrierjük végét jelentené a közéleti tisztességesség bármilyen formája. Kollektív túlélésüknek nemzeti visszafejlődésünk felgyorsítása a velejárója.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Valóságos kommentcunamit indított el Nicușor Dan államfő vasárnapi döntése, amellyel Eugen Tomac helyett Adrian Veșteát jelölte miniszterelnöknek. A Facebookon megjelent hozzászólások alapján a felháborodás elsősorban a jobboldali szavazók körében erős.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Nyomtatott és online kiadványainak valamennyi munkatársától megválik a római katolikus egyház, amely átszervezéssel magyarázza a döntést. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) méltánytalannak tartja az újságírókkal szembeni bánásmódot.
Megállapodott Orbán Viktorral az idei tusványosi részvételről Németh Zsolt – jelentette be a politikus egy közéleti podcastben. A szervezők emellett a jelenlegi magyar kormány több tagját is meghívnák Tusnádfürdőre.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.