Románia 2019: a Dragnea-rezsim és az intézményi hanyatlás felgyorsulása

Végül megvalósulni látszik Liviu Dragnea álma. Hűséges tanítványa, Viorica Dăncilă kormányfőként indítja a 2019-es évet, miután kabinetje túlélt egy bizalmatlansági indítványt, mely ismét bebizonyította az ellenzék cselekvésképtelenségét és az államfő tehetetlenségét. Az adóforradalom után gazdasági forradalom következik: az új adók felszámolják a román kapitalizmust, illetve megerősítik annak oligarchikus dimenzióját. Ami a független igazságszolgáltatást illeti, e téren figyelemre méltó Tudorel Toader buzgósága. Rodica Stănoiu óta egyetlen másik minisztert sem hajtotta ugyanekkora vágy az uralkodásra, az ellenőrzésre, a térdre kényszerítésre.

A 2019-es év Romániája (amikor átveszi az Európai Unió soros elnökségét) valóban

olyan ország, melynek semmi köze sincs azokhoz az értékekhez, melyeket megjeleníteni és megvédeni hivatott.

Liviu Dragneán túl egy egész állampárt létezik, melynek életereje azon rendkívüli képességén alapul, hogy kihasználja annak a társadalomnak a hibáit, melyen élősködik. Már megírtam korábban, hogy a Dragnea-rezsim nem történelmi baleset. Annyit kellene még hozzátenni, hogy Románia 2019-es helyzete sem történelmi baleset, hanem honfitársaink döntéseinek – összeadódó – hatása. Tökéletes szimbiózis van a Dragnea-rezsim és az atyáskodó állam megszokottságát kedvelő Románia között. A jólét illúziójának – természetes módon – az emberi méltóság illúziója felel meg.

Az intézményi visszafejlődés teljes pompájában tündöklő mai Romániára tekintve megérthetjük az endémiás korrupciós hálózatba ragadt fejletlen nemzetek züllését tápláló mechanizmusokat és képleteket. A médiaellenőrzés megszervezése, a szociális lekenyerezés megszervezése, az állam kizsákmányolásának megszervezése, a törvény előtti egyenlőség aláásásának megszervezése, Romániában mindezek a mindennapok valóságának elemei. A szemünk láttára zajló züllés éppen azért drámai, mert közép- és hosszú távon magát az állam profilját képes hátrányosan érinteni.

Hiszen a Dragnea-rezsim országprojektje létezik, és annak a züllésnek a megszilárdítására korlátozódik,

mely lehetővé teszi a változás lehetőségének kiiktatását a kleptokrata oligarchia számára. Ez a jövő a Dragnea-rezsim igazi országprojektje, melyben eltűnik a jövő eszméje és azoknak a mocskos kombinációi veszik át a helyét, akik prédának tekintik a köztulajdont. Mohóságuk nem véletlen, hanem arról a törekvésről árulkodik, hogy felszámolják mindazt, ami még élő és figyelemre méltó ebben a társadalomban. Az az agresszivitás, mellyel a klientelizmust és a gazdasági felelőtlenség bátorításával a magántulajdont támadják, a destruktív demagógia ugyanezen mintájához tartozik. A Dragnea-rezsim a visszafordíthatatlan mutációk kiváltásának képességével tűnik ki.

A 2019-es év, mely választási év, olyan esztendő, melyben a Dragnea-rezsim a végsőkig elmegy majd a populista lekenyerezési és intézményrombolási stratégiában. A bukaresti hatalmat benépesítők számára karrierjük végét jelentené a közéleti tisztességesség bármilyen formája. Kollektív túlélésüknek nemzeti visszafejlődésünk felgyorsítása a velejárója.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.