A mai napot (november 13-át – a szerk.) megelőző feszültségben, amikor Románia – hivatalosan – Európa fekete bárányává válik, történt valami, ami sokkal súlyosabb, mint azok a bíráló állásfoglalások, melyeket majd Strasbourgban hallunk.

Valaki felvetette az EU-szerződés 7. cikkelyének aktiválását Románia esetében.

És nem akárki. A sajtónkban csak annyi jelent meg, hogy „egy német európai képviselő”. Elmar Brok nem egy egyszerű európai parlamenti képviselő, hanem az európai politikai diplomácia szürke eminenciása.

Elmar Brok az Európai Parlamentnek a jogállamiság romániai helyzetét megítélő határozatának elfogadása és az Európai Bizottság igazságüggyel kapcsolatos Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmusa keretében készült jelentésének közzététele előtt kijelentette, hogy Románia esetében lehetséges az EU-szerződés 7. cikkelyének aktiválása. Ez a legdrasztikusabb büntetési eljárás egy tagállammal szemben, amely az EU Tanácson belüli szavazati jog felfüggesztéséhez is vezethet.

De kicsoda Elmar Brok?

Brüsszelben már évek óta azt mondják róla, hogy befolyásosabb a német külügyminisztereknél és erősebb az európai biztosoknál. Ajtaján kopogtatnak az uniós és Unión kívüli országok diplomáciáinak vezetői, ugyanis a Brokkal fenntartott kapcsolat elengedhetetlen a jó kapcsolatok létrehozásához az európai fővárosban.

Helmut Kohl a következőképpen beszélt róla: „Megszületett, megházasodott, az Európai Parlament tagja.” Mert ez a főfoglalkozása: 38 éve európai képviselő, 72 évesen már a nyolcadik mandátumnál tart. 13 éven keresztül vezette az Európai Parlament külpolitikai bizottságát. Ezen kívül nagy szerepe volt az európai alkotmányozó folyamatban, ő képviselte az európai parlamenti fórumot a maastrichti, amszterdami, nizzai és lisszaboni szerződésekről tárgyaló kormányközi konferenciákon. Ahogy az EU ma kinéz, az ennek a meggyőződéses Európa-pártinak is köszönhető, aki az Európai Föderalisták Szövetségének elnöke is.

De nem annyira az életrajza ad súlyt a Brok által a Die Welt vasárnapi kiadásának adott interjúban elhangzott mondatnak. Mert ennyit mondott, egyetlen mondatot: „Arra kérem a szociáldemokratákat, hogy komolyan fontolják meg, nekünk,

az Európai Parlamentben ülőknek nem kellene-e kezdeményeznünk Romániával szemben a 7. cikkelyben szereplő eljárást.”

Elmar Brok semmit sem mond véletlenül és nem tesz ennyire súlyos politikai lépéseket anélkül, hogy azokkal kapcsolatosan nem egyeztetett volna Berlinnel és Brüsszellel, különösen az Európai Néppárt (EPP) vezetőivel. Nagyon valószínű, hogy ehhez a politikai lépéshez megszerezte Angela Merkel kancellár és az Európai Bizottság élére pályázó EPP-jelölt, Manfred Weber beleegyezését is.

A 7. cikkely Magyarországgal szembeni aktiválásáról szóló európai parlamenti szavazást megelőző vitában Manfred Weber szóba hozta a romániai helyzetet: „Idén nyáron nem Budapesten, hanem Bukarestben voltak erőszakos tüntetések”, mondta szeptember 11-én, az európai parlamenti plénum előtt. Másnap, az Unió állapotáról szóló vita során arra kérte a román kormányt, vessen véget a korrupcióellenes harccal szembeni fenyegetéseknek, továbbá arra figyelmeztetett, hogy ez kihathat hazán Schengen-övezethez való csatlakozására. Az Európa jövőjéről szóló október 23-i, Klaus Iohannis elnök jelenlétében lezajlott vitában pedig leszögezte, hogy Bukaresten átléptek „bizonyos vörös vonalakat, ahogy azok az értékekre vonatkozó közös koncepciókban meghatározásra kerültek”.

Vajon Brok úr Románia drasztikus megbüntetése felé tett lépése csak a bukaresti kisiklások által az európai kancelláriákban és intézményekben kiváltott kétségbeesés kifejezése lenne? Vagy politikai számítás is van benne egy olyan választási kampány közeledtével, melyben

a néppártiak Orbán Viktor EPP-tagsága miatt sebezhetők lesznek a szocialistákkal és liberálisokkal folyó versengésben?

Az EPP szemszögéből nézve kiegyensúlyozná a helyzetet, ha Romániát egy kalapba tennék Magyarországgal. Főleg, hogy a magyar kormányfő a néppártiak november 8-i, helsinki kongresszusán elmondott beszédében kijelentette, hogy Magyarország Manfred Webert támogatja az Európai Bizottság elnöki tisztségéért következő versenyben. Annak ellenére, hogy a Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker október 12-én azt nyilatkozta a Le Monde-nak, hogy szerinte „Orbán Viktornak már nincs helye az EPP-ben”. De inkább az Európai Néppárt elnöke, Joseph Daul által a helsinki sajtókonferencián összefoglalt álláspont számított: „Bármely családban van egy fenegyerek. De inkább azt a megoldást tartom jónak, hogy a családon belül tartom a fenegyereket és folytatom vele a párbeszédet.” Vajon a 7. cikkely Romániával szembeni aktiválásának ötlete lenne Orbán Viktor EPP-ben maradásának az ára?

Mindenesetre a Nemzeti Liberális Párt és Iohannis elnök rendkívül kényes helyzetben találták magukat a saját politikai táborukban kialakult vita miatt. A „találták magukat” kifejezést többek között arra gondolva használtam, hogy a néppártiak kongresszusának két napja alatt egyetlen román sem szólalt fel.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.