Gyógyító igazságok erdélyi magyarokról, románokról

1910-ben az erdélyi és bánsági románok nagyjából 20 százaléka tudott magyarul írni és olvasni, és ez a szászok és a svábok körülbelül 30 százalékára is igaz volt. (Az adatok megközelítőek, de az biztos, hogy többségük szinte egyáltalán nem beszélte a hivatalos nyelvet.) Igaz, a románok sorában még magas volt az írástudatlanság mértéke, ez lévén a fő oka annak, hogy a románokat nem lehetett a hivatalos nyelv megtanulására kötelezni.

Ma a magyarok nagyjából 95 százaléka és az együttélő etnikumok kvázi összes tagja képes – elfogadható szinten – írni és olvasni az állam nyelvén.

Persze, az írástudás elterjedése elősegítette ezt a rendkívül magas arányt.

1910-ben Erdély lakosságának 53,6 százalékát adták a románok. Erdély – a magyar királyság általi meghódításának pillanatától függően – az 1000-es, 1200-as évektől kezdődően a magyar királyság része volt, majd oszmán fennhatóság alatti független fejedelemség, nagyfejedelemségként az osztrák birodalom, majd Ausztria–Magyarország része. A vlachok, valachok, románok 50 százalék, sőt még 40 százalék alatt is voltak 1700 előtt, így nem nagyon látható, hol van az az elmagyarosítás, amiről annyit beszélnek.

Íme, a hozzánk időben közelebb álló népszámlálások hivatalos adatai: a románok 57-59 százalékot (a forrásoktól függően) tettek ki 1850-ben, 54,9 százalékot 1880-ban, 55 százalékot 1900-ban, 53,6 százalékot 1910-ben. Micsoda asszimiláció! És – ne feledjük – az 1890–1914-es időszakban mintegy 100-150.000 román emigrált Ausztria-Magyarországról. Székelyek, szászok is elmentek, persze, nagyon nagy számban, nem csak a románok. Tény azonban, hogy

az idők folyamán a románok száma nőtt, nem pedig csökkent, az 1850 és 1920 közötti időszaktól eltekintve.

Tisztelet azoknak, akik egy szép ideálért, a Román Királysággal való egyesülésért harcoltak és áldozták fel magukat. Mi, románok – sajnos – eléggé csúfot űztünk abból az eszméből! Forognának a sírjukban azok, akik akkor megcsinálták az egyesülést, ha látnák, hogy mit kezdtünk a ránk hagyott örökséggel.

Ezzel szemben a román államnak, főleg 1950 után, tényleg sikerült Erdély, a Bánság és Partium román lakosságának arányát az 1920-as nagyjából 54 százalékról 58 százalékra növelnie 1938-ra és 71 százalékra 2011-re. Ugyanígy jártak el Moldvában is a csángókkal (plusz a zsidók emigrálása), vagy a többetnikumú Dobrudzsában is.

Bukarest központosító és homogenizáló politikájának köszönhetően 100 év alatt 17 százalékkal gyarapodtunk!

A magyaroknak 50-60 évnyi dualizmus alatt csak 3-4 százalék sikerült! Világos?

Nem mondom, ha Ausztria-Magyarország része maradtunk volna, akkor elképzelhető, hogy hangsúlyosabb lett volna a románok arányának csökkenése, a városok gazdasági fejlődése, a magyarokkal, zsidókkal, németekkel történő betelepítés és az írástudás elterjedése miatt. De ez már párhuzamos történelem.

Arról nem is beszélve, hogy százezrével hozták a moldvaiakat és  olténiaiakat, amilyen jó soruk volt a Regátban… Ne értsenek félre, normális dolog munkaerőt hozni, szinte mindig így ment ez, még a középkorban és a pre-modern korszakban is, de mindennek van egy ésszerű mértéke! Néhány erdélyi városban, 1920 után, tényleg szükség volt a magyar elit eltávozását, vagy a román elitek hiányát pótolni képes és az új hivatalos nyelvet jól ismerő tisztviselőkre, tanárokra, értelmiségiekre.

Szabad szemmel látható, milyen jól értenek hozzá: odajuttatták Romániát, ahol az oszmán török alatt volt legutóbb…
Ráadásként ott a szászok és svábok, több százezer gazda és értelmiségi felszámolása,

akikre ezerszer inkább szüksége lett volna Romániának és Erdélynek, mint a helyükre érkezett összes regátira!

Ez fájdalmas panasz, nem vád…

Ugyanígy fejezték be a mások által elkezdett dolgokat a hitlerista genocídiumot túlélő néhány százezer zsidóval.
Nagyon sok román, különösen a nem erdélyiek és nem bánságiak, egy részben hazug, barbár módon mitizált, kommunisztoid-legionarista ultranacionalizmuson és sovinizmuson alapuló történelmet ismer, ami már nem teszi lehetővé számukra, hogy igazat mondjanak. De mi, akik a saját bőrünkön érezzük a következményeket, látjuk és érezzük azt!

Az egyik transzilvanista fórumon a következőt mondta egy „vadromán”: „a magyarok azt akarták, hogy nyoma se maradjon Erdélyben a román nyelvet ismerőknek…”. Teljesen nevetséges. Minden 1200 óta létező dokumentum cáfolja ezt az állítást.

Ezzel szemben nekünk, románoknak sikerült elérnünk, hogy nyoma se legyen a zsidóknak, a németeknek, a görögöknek, az örményeknek és másoknak,

nagyjából 300.000-rel csökkentettük a magyarok és nagyjából 4.000.000-val a románok számát! Mindig előre, elvtársak, egy homogenizált, ortodox és gazdaságilag lerombolt Románia felé!

Tényleg nem fogjátok fel, mi történik, vagy egyszerűen alkalmatlanok vagytok? A magyarok iránti gyűlöletből lábbal tiporjátok az igazság minden morzsáját…

U. i.:

Nem vagyok nagy híve a dualizmusnak és magyarbarát sem vagyok, ahogy mindenféle hazafiaskodó hoandrák (trampli, rongy, egyben utalás Octavian Hoandră újságíróra, a Realitatea TV egyik műsorvezetőjére – a szerk.) és birlicek (altiszt  – a szerk.) vádolnak engem és nagyon is jól tudom, mennyit szenvedtek politikai szempontból abban az időszakban az erdélyi románok! De ez nem akadályoz meg abban, hogy lássam: amit mi, románok teszünk csaknem 100 éve, az nem jó és nem helyes!

U. i. 2.:

A moldvaiak és a dobrudzsaiak megcáfolhatnának. E tekintetben nekik nagyobb tapasztalatuk van.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.