Megmenti Romániát a NATO a feldarabolástól?

Mert né, Magyarország már itt áll az ajtóban, a nagy ollóval. És né, Németország is. Autópályákon akarják kilopni Erdélyt Romániából.
Hirdetés

A Mica Valahie kiadónál nemrég megjelent Colonialismul actual şi colonia sa România (A jelenlegi gyarmatosítés és gyarmata, Románia – a szerk.) című könyvemben – az iszonyatos belpolitikai megosztottság és a Közép- és Kelet-Európa térségében érdekekkel rendelkező külső hatalmak közötti soha nem látott méreteket öltő összecsapások közepette – felvetettem az ország esetleges feldarabolásának felkavaró kérdését. A könyv végén pedig azt a – nemcsak szónoki – kérdést tettem fel, hogy Romániának a NATO-hoz, vagyis az ország jelenlegi biztonsága pilléréhez való tartozása megmentheti-e Romániát egy esetleges feldarabolástól.

Románia gyakorlatilag saját gazdaság nélkül érkezett meg a centenáriumi évbe.

Ez egy történelmi, de nem is történelmi, hanem szupertörténelmi teljesítmény! Romániának az utóbbi 15 évben, bármiféle katonai megszállás nélkül, sikerült gyakorlatilag gazdaság nélkül maradnia – megismételjük: gazdaság nélkül, nem pedig egy lerombolt gazdasággal –, amit még 2–3 háború sem végezhetett volna el. Ami még „nemzetgazdaságként” létezik, annyira csekély és szétszórt és annyira nem tart ellenőrzése alatt semmilyen stratégiai ágazatot, hogy csak egy satnya cipőjavító műhely a külföldi gyárhoz képest, melynek Románia területe csak telephelye anélkül, hogy bármilyen komoly haszna lenne belőle.

Ennek minden következménye drámai. Sokaságukból legalább egy rémületes lehet, de objektív és feltartóztathatatlan. És már az ajtón kopogtat! Románia egy kollektív gyarmatosítás terméke, melyet az EU által bevezetett központ–periféria rendszer vezetett be a történelembe. Az EU-s gyarmatosítók mindegyikének – akik amúgy több évszázados gyakorlattal rendelkeznek a gyarmatosítás terén – van egy darabocskája a Románia nevű „darabocskából”. A dolgok egyszerűbbek és világosabbak lennének, ha egyetlen gyarmatosító hatalomé lenne Románia gazdasági vagyona. A szóban forgó gyarmatosító hatalom kifacsarná Romániát, mint valami citromot, de megóvná attól, hogy mások is facsarják, hiszen a magántulajdonaként kezelné.

De mivel darabocskáiban egyszerre többek tulajdona, testvériesen szaggatják szét mindannyian!

Ám a testvérek néha össze is szoktak veszni. És nemcsak Románián és Romániában, hanem a lehető legmeglepőbb helyeken a világon, hiszen globális léptékű gyarmatosító, vagy nemzetek feletti hatalmakról van szó. És jaj, ha a testvérek veszekednek, mit tesznek mindenekelőtt?! Felosztják a közösen birtokolt tulajdont, vagy az örökséget, melyre egyformán igényt tartanak. Mint a testvérek!

Románia területi feldarabolása nem egy olyan hazafi képzelgése, akit megrémít, hogy a románok már semmivel sem rendelkeznek a még a nevüket viselő országban, hanem tényleges és kézzel fogható veszély. Ki fogja feldarabolni? Pontosan az, aki birtokolja! A gyarmatosító testvérek egymás között.

Az egy diverzió, hogy majd idejönnek az oroszok és megkaparintják! Mit vegyenek el az oroszok Romániától?! Mindaz, amiért sóvároghatnának, már nem a románoké, hanem a nyugatiaké. Így hát, ha el akarnának venni valamit, akkor azt a nyugatiaktól kellene elvenniük. És fizetniük kellene, mert Oroszország, bár erős, nem elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a globális játék szabályait. Márpedig e szabályok szerint fizetni kell az államosított tulajdonokért vagy javakért. És a nyugatiak majd úgy 100 milliárd eurót fognak kérni azért, amiért csak nagyjából 10 milliárd eurót fizettek Romániában. Azért ne nézzük hülyéknek az oroszokat sem – hiszen nem azok! Az oroszok azért vonultak be a Krímbe, mert a nyugatiak nem előzték meg őket, hogy lefölözzék a dolgokat!

Mit vihetnének még el az oroszok Romániából,

ahol a nyugatiak nemcsak az egész tejfölt szerezték meg, hanem az emberek lelkét is?! Talán csak adósságokat és egy olyan adminisztráció tapasztalatát, mely épp olyan csodálatos, mint az övék!

Különben is, ami Románia felosztását illeti, már semmi sem függ a románoktól! Mint mindig! Most annál is kevésbé, mivel a románoknak, ha netán megkérdezné őket valaki, semmi sincs a kezükben, amivel alkudozhatnának! Kit támogassanak a románok, hogy elkerüljék országuk területének felszabdalását? Másképp mondva, megmenti majd Romániát a NATO egy esetleges feldarabolástól?! Ha együtt hajtogatjuk a közéletben keringetett ostobaságokat, Románia NATO-tagsága, a rakétákkal és rakétaellenes pajzsokkal egyetemben az észak-koreai és iráni lövedékektől védi őt! Ha nem kedveljük az ostobaságokat, akkor a Romániában felsorakoztatott NATO-erőknek Oroszország a célpontjuk. Azt nem lehet pontosan tudni, miként fenyegeti Romániát Oroszország, azt meg még kevésbé, miként védené meg a NATO Romániát Oroszországtól. Amit viszont teljesen biztosan lehet tudni:

a NATO vezetője – vagyis Amerika – sohasem háborúzott Oroszországgal.

Hirdetés

Legfeljebb mások rovására torzsalkodtak egymással! És személy szerint nem is hiszem, hogy az AEÁ Románia kedvéért bármikor is hajlandó lesz majd megrontani kapcsolatait Oroszországgal! A két nagy mindig talál majd valamilyen kölcsönös érdeken alapuló kompromisszumot egy olyan ország esetében, mint Románia, nem a saját, hanem a szóban forgó ország rovására. Így aztán csak óvatosan a zongorával a lépcsőn! Még nem múltunk ki, de ne is áltassuk magunkat, hogy a NATO megment majd bennünket a haláltól!

Különben nem ez a gond. A jelenlegi Románia szétdarabolásában, vagy területi felosztásában, illetve feldarabolásában nem a NATO-n kívüli ellenfelek a legaktívabbak, sajnos, hanem éppenséggel a NATO tagjai. És

Erdély áll a szétdarabolás középpontjában.

Magyarország szinte nyíltan, rejtőzködés nélkül követeli magának. Németország sem áll távol ettől a fajta megközelítéstől. A német befektetések, az új Reich (a IV., ha jól emlékszem) fő eszköze a Kárpátok ívénél megáll; Moldva vagy Olténia nem létezik számukra. És úgy tűnik, hogy kész autópályákkal akarják elvenni, hiszen csak egy német etnikumúra gyakorolt elképzelhetetlen német–brüsszeli nyomások magyarázhatnák azt, hogy a Románia által autópályákra fordított kevés pénz egésze az erdélyi autópályákra megy el, melyek a Nyugattal kötik azt össze, nem pedig Bukaresttel!

Németország minden cselekedetével, beleértve az olyan gyakran Románia ellen irányított brüsszeli intézményeken keresztül, a jelenlegi Románia legnagyobb ellenségévé vált! Persze, más szereplők is megjelenhetnek az osztozkodásnál! Ahogy az minden osztozkodás esetében történik. Megment majd bennünket a NATO egy osztozkodástól? Miközben épp a NATO-n belül van ilyen sok igénylő?! Nagyon félek, hogy Románia olyan kényszerhelyzetben van, amikor még annak a szólásnak a tanulságára sem támaszkodhat, hogy „Ments meg, Uram, a barátoktól, mert az ellenségekkel magam is boldogulok!” A jelenlegi Romániának semmi lehetősége sincs megóvnia magát a feltételezett ellenségektől! Ami pedig a barátokat illeti, Uram, könyörülj!


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés