Senki elnöke

Klaus Iohannis elnök elhalasztotta Paraschiv ezredes, az augusztus 10-i, Győzelem (Victoriei) téri megtorlást koordináló „fehér kísértetek” egyikének előléptetéséről szóló javaslat aláírását, míg „az illetékes igazságügyi szervek nem hoznak döntést a Román Csendőrség cselekedeteinek törvényességével kapcsolatosan”.

Azzal lehetne érvelni, hogy

az elnök technikai és eljárásügyi szempontból helyesen cselekedett.

Úgy döntött, hogy határozathozatala előtt megvárja a vizsgálat lezárását. De a Belügyminisztérium (MAI) által az előléptetési javaslathoz csatolt érvelés – mely szerint a MAI „arra alapozza a döntését, hogy a tiszt magas szintű szakmaiságról, felelősségtudatról és elkötelezettségről adott tanúbizonyságot hivatali kötelezettségei gyakorlása során” – nevetséges, és az elnök ürügyül használhatta volna a javaslat elutasításához. Elkötelezettség a hivatali kötelezettségek gyakorlásában? Valószínűleg. Felelősségtudat és magas fokú szakmaiság? Mindnyájan láttuk a felvételeket a csendőrök brutalitásáról és arról, hogy maga az ezredes biztatta őket egy újságíró bántalmazására.

De ha bürokratikus szempontból lehet ürügyeket találni az elnök döntéséhez,

erkölcsi értelemben semmilyen mentsége sincs.

Egy egész ország látta, hogy a közrend biztosításáért felelősök miként gázosítottak el megfontolás nélkül békés tüntetőket, lett légyen szó nőkről, öregekről vagy gyermekekről, miként vertek meg és bántalmaztak román állampolgárokat, a nemzetközi sajtó újságíróit, külföldi turistákat. A szóban forgó felvételek bejárták a világot, de úgy tűnik, nem háborították fel annyira az elnököt, hogy határozott állásfoglalásra szánja el magát a MAI-tól kapott javaslattal kapcsolatosan. A tüntetések után rögtön az ellenzék és a közvélemény a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) sürgősséggel történő összehívását követelték a vétkesek felelősségre vonása érdekében. Klaus Iohannis azonban úgy döntött, nem teszi meg, így aztán ez egy újabb elpuskázott lehetőség maradt, ami elnöksége visszatérő motívuma.

Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) kiürítését célzó sürgősségi rendelet is lesállásban érte az elnököt. A sajtó már az elfogadása előtti pénteken is azt zúgta, hogy küszöbön áll egy igazságszolgáltatásra vonatkozó rendelet elfogadása. Az Elnöki Hivatal semmilyen módon nem reagált. Külföldi út volt az elnöki naptárban, de Iohannisnak lett volna lehetősége előállni egy nyilvános figyelmeztetéssel. Semmi! Az rendelet kormány általi elfogadása és a Hivatalos Közlönyben történt megjelenése között 30 óra telt el, néma csendben. Miközben a közvélemény rászegezte a tekintetét, hátha érkezik felőle valami, bármi,

az elnök kivett egy szabadnapot, hiányzott az Európai Unió államfői találkozójának első napjáról is.

Amikor végül megszólalni méltóztatott, a siralmas igazságügy-miniszter lemondását követelve, az ügy már lecsengett. Miközben a kormánykoalíció szisztematikus lerombolja mindazt, amit a jogállamiság, a hatalmi ágak egyensúlya jelent, Romániában pedig éppen kiszenvedőben van a demokrácia, Iohannis elnök észbontóan azt nyilatkozta az Európai Parlament előtt, hogy Románia „jogállam, demokratikus állam, Romániában létezik politikai vita és nagyon élő demokrácia”. Aztán kijelentette, hogy ellenzi egy Romániával kapcsolatos határozat elfogadását az Európai Parlamentben, így aztán meg is kapta az összes tolvaj hazafi és a szócsöveik dicséretét. Legyen jó, hogy ne legyen rossz!

Az elnök nemcsak ritkán kommunikál, de amikor mégis megteszi, gyakran arra a következtetésre jutunk, hogy

jobb lett volna, ha meg sem szólal.

Codruţa Kövesit a szóvivőjén keresztül váltotta le, még az ábrázatát sem méltóztatott megmutatni. Valószínűleg éppen szabadságon volt, amikor Vlagyimir Putyin kijelentette, Románia határai megkérdőjeleződhetnek. Egy szava sem volt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) Akadémiáján zajló imposztorságról és plagizálásokról. A MAI Hírszerzési és Belvédelmi Főigazgatóságán (DGIPI) kirobbant botrányról, melynek végén bűnvádi eljárás indult az akkori belügyminiszter ellen, szintén nem méltóztatott mondani semmit. És mindez csak néhány példa azokra a helyzetekre, amikor nemcsak beszélnie kellett volna, de kötelessége is volt, ugyanis mind az alkotmányos hatáskörei szférájába tartozott. A digitális korszakban és a közösségi média korában az elnök üzenetei az események után néhány héttel jelennek meg a közösségi hálózatokon és amikor mégis megtöri a csendet, a legtöbb bejegyzése csak hivatalos eseményeken készült felvételeket tartalmaz. Csaknem egy hónap telt el a csendőrség által elkövetett erőszakos cselekményekről szóló augusztus 13-i és a következő, tanévkezdésről szóló szeptember 10-i bejegyzése között. Lehet, hogy az elnök nem nagy híve a Facebooknak, de az Elnöki Hivatal vajon mivel foglalkozik? Azok

a jól fizetett tanácsadók teljesen feleslegesen legelik a Cotroceni-palota gyepét.

Mára semmi sem maradt a „Klaus, Klaus, ments meg bennünket Mickey Mouse-tól!” lelkesedésből (utalás az elnökválasztási kampányra, amikor Victor Ponta volt Iohannis ellenfele – a szerk.). Iohannis elnök nemcsak nem-játékos elnök, de egyenesen egy hiányzó elnök, senki elnöke. Mandátuma akként kerül majd be a történelembe, hogy ez volt az az időszak, amikor Románia kómába esett.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.