Nem túlzás azt állítani, hogy Barabási Albert-László a tudományos élet rocksztárja. Egyrészt azért, mert hírességekhez méltó rajongótábora van, ami a kolozsvári könyvbemutatóján is bebizonyosodott, vagy mert olyan sokan akartak vele személyesen találkozni, hogy külön „afterpartit” szerveztek az interakcióra. Továbbá azért is, mert kutatócsoportjával a tudományok előtt eddig ismeretlen, sőt – ahogy legújabb könyve kapcsán fogalmaznak – kifejezetten gyanúsnak mondható területtel foglalkozik. A képlet – A siker egyetemes törvényei című kötetében ugyanis a tudomány eszköztárával vizsgálja a siker univerzális törvényeit, egy egyszerű képletben összefoglalva a siker titkát.
Könyvdedikáláson ilyen sort még nem láttunk
A Kolozsvári Akadémiai Bizottság és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szervezésében csütörtök este Kolozsváron mutatták be, óriási érdeklődés kíséretében. Barabási elöljáróban elmondta: az általa Bostonban vezetett Komplex Hálózati Kutatóközpont azt vizsgálja, hogy
miképpen kapcsolódnak egymáshoz a dolgok, milyen hálózatokat alkotnak a sejtek, a molekulák vagy az emberek a társadalmunk szövetében, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni például az emberiség eredetéről vagy a világ működéséről.
Azt is kutatják, hogyan képes az agy felügyelni a több milliárd idegsejt működését, illetve az ételek molekulái miként kapcsolódnak az emberi testben a fehérjékhez, biztosítva ezáltal a szervezet egészséges működését. Mindez a matematika nyelvére is lefordítható, számok, adatok, statisztikák, egyszóval a kvantitatív tudomány révén.
A siker kutatásakor is ezzel a módszerrel éltek: alkotóelemeire szedték a siker fogalmát, hogy feltárják a siker mögött húzódó mechanizmusokat. Azt kezdték el vizsgálni, hogyan kapcsolódik a teljesítmény a sikerhez. Meg lehet a teljesítmény alapján jósolni a sikert?
Milyen viselkedési mintázatok és véletlenek határozzák meg a sikert?
Barabási-Albert László előadásában lényegretörően és főleg közérthetően foglalta össze a siker törvényeit, melyeket a könyvében öt különálló fejezetben tárgyal, több izgalmas példával támasztotta alá állításait, és a siker képletét is bemutatta.
Abból indult ki, hogy a teljesítmény mindig az egyénről szól, míg a siker annak a mérőszáma, hogy a közösség mit lát a teljesítményből. Gyakran azt hisszük, hogy a teljesítmény önmagában a sikerhez fog vezetni, pedig a teljesítményt nem lehet pontosan lemérni, a sport az egyik kivétel, ahol pontosan mérhető. A siker első törvénye: a teljesítmény vonzza a sikert, de ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.
A siker tudósa: Barabási Albert-László
Barabási megállapította, hogy a teljesítmény korlátos, míg a siker korlátlan. A futók vagy az úszók esetében századmásodpercek döntik el, hogy ki áll dobogóra – előfordul, hogy egy dobogón többen is állnak, mert lehetetlen eldönteni, ki volt a jobb. A teljesítmény azért korlátos, mert az egyén kapacitása is az. Ebből a tényből kiindulva meg tudjuk jósolni számos sportágban a világrekordok jövőbeni alakulását. Mivel a sikerhez a közösség járul hozzá, korlátlan. Matematikai összefüggésben a teljesítmény korlátos természetét egy haranggörbe segítségével, míg a siker korlátlanságát egy hatványfüggvénnyel tudjuk leírni.
A kutatócsoport nagyon sok tudós karrierjét vizsgálta meg és vetette össze annak érdekében, hogy megállapítsa, hogyan változik a teljesítmény a kor előrehaladtával, és hány évesen következik be a nagy áttörés. A Barabási Albert-László a saját karrierjével kezdte.
Albert Einstein azt vallotta, hogy aki 30 éves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog.
Azonban Einstein tévedett: a kreativitásnak nincs életkora, a kemény munka és a tehetség előbb vagy utóbb, de eredményre vezet.
Az is tény, hogy sikeres kutatásokra tipikusan a karrierek korai időszakában lehet számítani. A nagy áttörés esélye a karrier 20. éve után meredeken zuhanni kezd – ez a produktivitásra is érvényes. Azért következik be a nagy áttörés a karrier első két évtizedében, mert az ember fiatalon gyakrabban próbálkozik, fáradhatatlan és türelmetlen. A kulcsszó tehát a produktivitás. Ez újabb törvényre vezetett: ha kitartunk, a siker bármikor beüthet. Ezen ténymegállapítás mögött rengeteg matematikai számítás található – hívta fel a figyelmet Barabási.
De mi siker képlete? A szerző szerint egy egyszerűnek tűnő képlettel leírható a siker, eszerint az ötlet szorozva a belső képességünkkel hozza létre a sikert. Ugyanakkor az alkalmasság és a korábbi siker együttesen garantálják a jövőbeni sikert – ez is a siker egyik törvénye.
A képlet így néz ki: S = Qr.
Az S a sikert fejezi ki, mint a világra gyakorolt hatás mértékét, az r a „random ötletet”, mely számszerűsíti az ötlet értékét. A Q egy képesség, mely az ötletből sikert kovácsol.
Egy alacsony Q-faktorral bíró egyén bármilyen magas értékű r ötlettel áll elő, nem garantált a siker, mivel a Qr nem lehet magas a Q alacsony értéke miatt. A fantasztikus ötlet és gyenge kivitelezés egyik eklatáns példája az Apple első kézi eszköze, a Newton, amelyet Steve Jobs fejlesztett ki. Persze, ennek a fordítottja – remek kivitelezés, gyenge ötlet – sem vezet automatikusan sikerre, Steve Jobs pár másik kudarca, a Lisa, a NetXT vagy a G4 Cube is mutatja. Ha a Q faktor és az r érték egyformán magas, akkor viszont elkerülhetetlen az áttörés, gondoljunk csak az iPhonra, ami szintén Jobs vívmánya.
Zsúfolásig megtelt az egyik legnagyobb kolozsvári aula
A kutatócsoport által készített algoritmus annyira pontosan méri a sikert, hogy majdnem minden esetben megjósolható, hogy ki fogja kapni a Nobel-díjat. Ezt egy döbbenetes példán szemléltette Barabási, amikor is 2008-ban az algoritmus többször is egy alabamai buszvezetőt „dobott ki”, mint a kémiai Nobel-díj várományosát, amit végül három amerikai kutató kapott az úgynevezett zöld fluoreszcens fehérje felfedezéséért. Barabásiék nem értették a helyzetet, ezért kinyomozták: a három tudós felfedezéséhez a korábban tudósként dolgozó alabamai buszvezető ötlete vezetett. Az illető nem kapott finanszírozást a kutatásaihoz, ezért eltűnt a tudományos életből, kutatási eredményeit viszont megosztotta a később díjazott egyik tudóssal.
Az eset is mutatja, hogy a teljesítmény önmagában nem elég,
kell hozzá a preferenciális kapcsolódás, az, hogy közösségünkkel el tudjuk fogadtatni eredményeinket. Bár a szerencse is közrejátszódhat a karrier felfelé ívelésében, önmagában nem elég, ahogyan a teljesítmény sem. Igazán messzire állhatatossággal és magas Q-faktorral juthatunk. Ebben a folyamatban hasznunkra lehetnek a Barabási Albert-László által kidolgozott törvények, melyek mindenkire egyformán érvényesek, kortól, nemtől, és más társadalmi kategóriáktól függetlenül.