Miért nem fogunk megszabadulni a PSD-től?

Romániában a Dragnea féle Szociáldemokrata Pártnak (PSD) jelenleg a Firea, Stănescu és Ţuţuianu féle PSD az egyetlen tényleges ellenzéke. És ez a politikai színpadon tapasztalható drámai kiegyensúlyozatlanság az oka annak, hogy a jelenlegi kormányzat bármit megengedhetett magának.

Úgy tűnik, az ellenzék és Klaus Iohannis elnök a mai napig nem fogták fel,

hogy a választási listákra feltett gyenge kínálattal és/vagy az állandóan negatív szavazásra már nem hajlandó választók számára is koherens és meggyőző üzenet hiányával maguk is tettestársai a 2016-os választási eredménynek. És, sajnos, semmi jele annak, hogy bármi is változott volna e téren.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) kellene legyen a fő ellenzéki erő, de a PNL európai parlamenti választási listájának alakulása arról árulkodik, hogy a párt még a tüntetések üzenetét sem értette meg, mert úgy tűnik, inkább az eltűnés felé vezető rövidebb, közvetlen utat választja. Ellentétben a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal (PNŢCD).

A parasztpártiak bukásában volt valami drámaiság, a PNL-é csak siralmasnak ígérkezik.

Az európai parlamenti választási listán Crin Antonescu és Vasile Blaga alkudozik a vezető helyekért, Ludovic Orbannal együtt. Tehát a PNL azt hiszi, hogy az európai parlamenti választásra egy időbeli visszazuhanás, gyakorlatilag egy restauráció jelenti a legvonzóbb kínálatot. A legjobb, amit a nagy, az új, az európai PNL kínálni tud, pont Antonescu úr, akit annyira visszasír Liviu Dragnea, az USL (Szociál-Liberális Szövetség, mely a PSD-ből és a PNL-ből állt – a szerk.) létrehozója, a 2012-es megmozdulások egyik kezdeményezője, melyek miatt masszívan veszítettünk európai státuszunkból.

Vasile Blaga, a román politika dinoszaurusza lenne pont alkalmas a megválasztásra a jövő, a Nyugat felé forduló Románia által, melyet a liberálisoknak kellene képviselniük? Félretéve azt, hogy eljárásjogilag Blaga úr vádlott, ugyanis nem jogerős a felmentése, sohasem hallottam Blaga úrtól egy morzsányi európai víziót sem, valamilyen projektet a bonyolult európai jövővel kapcsolatosan.

A penészes múltnak ez a feltámasztása

a párt uszélés és pédélés (PDL = Demokrata-Liberális Párt – a szerk.) seregeinek újbóli mozgósítására tett kísérlet. Ha már csak ez maradt a PNL esélye, akkor a legjobb bizonyíték arra, hogy nem nyitott a társadalom felé, nem vált hitelessé és vonzóvá, toábbá világos magyarázata annak, hogy a liberálisok a PSD-s kormányzat botrányai ellenére leragadtak ugyanannál a középszerű eredménynél.

Crin Antonescu éljenzések közepette történő visszatérésével a PNL továbbra is uszélés pártnak vallja magát, mely csak azért küzd, hogy elszedjen valamennyit a PSD elől, megvédjen valamennyit az Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) szemben, de még csak nem is szándékozik megszólítani a képviselettel nem rendelkezőket, amihez teljesen át kellene alakítania a kínálatát.

És annak egyértelmű kimutatásához, hogy semmi köze sincs a modern és európai Romániához, a PNL megszavazta az alkotmány hagyományos család értelmében történő módosítását. Azért, hogy még világosabb legyen: a PSD és az ALDE a liberálisok szavazatai nélkül nem tudták volna összegyűjteni az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadot.

Elképzelhetetlen, hogy egy liberális bizonyos társadalmi csoportok jogai ellen szavazzon,

függetlenül attól, hogy melyik kategóriáról és milyen jogokról beszélünk. A liberalizmus már meghatározásánál fogva is elutasítja a megmerevedés bármilyen formáját.

Tehát már azt is látjuk, mennyire liberális a nagy liberális párt. A nép akarata iránti tisztelet pedig abból látszik, ahogy a liberálisok a 300 parlamenti képviselőről szóló 2009-es népszavazáshoz viszonyulnak, melyet a liberálisok a PSD-vel együtt vettek semmibe uszélés módra.

Másrészt, a PNL észbontó javaslataival nyilvánvaló alkalmatlanságáról ad tanúbizonyságot. Például persze, hogy ideális lenne, ha a sürgősségi rendeleteket is könnyebben alá lehetne vetni az alkotmányos kontrollnak, de egy elfogadás előtti ellenőrzés előírása alkotmánysértő. Ha tényleg valami ilyesmit akartak volna, akkor a liberálisoknak az alkotmány módosítását kellett volna kezdeményezniük, nem egy törvényjavaslatot.

Egyes jó kezdeményezéseken és egyes parlamenti képviselői, például Stelian Ion és Claudiu Năsui figyelemre méltó munkáján túlmenően

a Mentsétek meg Romániát Szövetségnél (USR) is elfogadhatatlan műpolitizálásra, vagy nevetséges politikai naivitásra látunk bizonyítékokat.

Például, hevesen követelnek egy PSD nélküli kormányzást, de határozottan elutasítanák a részvételt benne. Ez a kettő kölcsönösen kizárja egymást, mert egy PSD nélküli kormányzás csak az összes többi erő részvételével lehetséges. Ezzel szemben a teljes mértékben lehetetlen előrehozott választást szorgalmazza. Legyünk komolyak!

Ráadásul az USR megelégszik az igazságszolgáltatást védelmezője  titulusból származó, könnyen szerzett profit besöprésével. Ez nagyon kevés egy olyan párttól, mely azt képzeli magáról, hogy egy adott pillanatban kormányzati alternatíva lehetne. Ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, hogy az USR-nek továbbra is szerény eredményei vannak a felmérésekben.

Traian Băsescu, akit nem gyanúsítok politikai naivitással, azt állítja, hogy most bizalmatlansági indítványra lett volna szükség. Igen,

Liviu Dragneának pont egy bizalmatlansági indítványra volt szüksége, hogy bármiféle ellenzékiséget elhallgattasson a pártban.

Mert egy kormányzati pozíció elvesztésének veszélyével szembesülő PSD egységesebb lett volna, mint valaha, és már senki sem mert volna semmit sem mondani anélkül, hogy azzal vádolhatták volna, hogy ellenzékbe akarja kergetni a pártot.

Ez csak akkor működött volna, ha az államfő nyilvános biztosítékokat adott volna arra, hogy nem szándékozik eltagadni a PSD-től a lehetőséget, hogy a választási eredmények alapján kormányozzon, de – persze – egy olyan másik kormányfővel, aki miatt a PSD-nek sem kellene szégyenkeznie.

De az elnök megint nincs sehol, ami el is vezet ahhoz a nagy gondhoz, melyet ő képvisel. Ha ott vagyunk, ahol vagyunk, ha a holtpontról való kikerülésben nem nagyon reménykedve dagonyázunk, az azért is van, mert

Iohannis úr vagy alapvetően nem ért a politikához, vagy teljesen közömbös.

A PSD azért is tiporhat lábbal bármit, mert nem ütközött semmiféle ellenállásba. És ha a helyzet nem változik meg alapvető módon, akkor attól tartok, nincs okunk csodákra várni a következő választásokon.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.