A kérdés nem elméleti, ahogy azt már oly sokszor hallották és ahogy önöknek is rendkívül gyakran eszükbe jutott, amikor – szórakozva vagy undorodva – figyelték a politikai színpadunkon zajló egyre inkoherensebb fejleményeket. Nos, ha ez megnyugtatja önöket, nem mi vagyunk az egyedüliek, akiknek olyan politikusaik vannak, akiket általában „zakkantaknak” szoktunk nevezni.

Minden nemzetnek megvannak a maga többé-kevésbé nyilvánvaló esetei.

Csakhogy most, civilizációs korunk dekadenciájának jeleként, egyre többen vannak, egyre hangosabbak, egyre fanatikusabban erőszakosak a szóhasználatukban és néha még a viselkedésükben is, és – főleg – mint minden őrült, szinte biztosak abban, hogy mindaz, amit mondanak az abszolút, egyedülálló, néha isteni lényegű, máskor egy belső megvilágosodásból származó igazság kifejeződése. Nem érvelnek, nekik csak igazuk van. Felsőbbrendűségük a szavazó tömegeket manipuláló képességükből fakad, olyan választókról lévén szó, akik – amúgy – szintén kezdenek fanatikussá és szélsőségessé, a politikai platformot és kormányzási megoldásokat helyettesítő intolerancia, a gyűlölet, az idegengyűlölet és a populizmus vírusával megfertőződötté válni. Ez van, nincs mit tenni, fogjuk válaszolni a társadalom részéről várható esetleges reakcióval kapcsolatos örök pesszimizmusunkkal.

Csakhogy megfeledkezünk egy esetről,

melyben mozgásba lendültek a működőképes jogállamiságot jelentő önvédelmi mechanizmusok

és a meglévő nemzeti törvényeknek és európai kereteknek megfelelően beindították a természetes intézményi folyamatot, melyek büntetéseket, a komoly esetekben pedig példás büntetéseket írnak elő a társadalom által elfogadható viselkedési normák megsértése esetében.

Íme, a közismert Marine Le Pen asszony, elsőrangú franciaországi politikus, jelenleg képviselő, korábban elnökjelölt, a Rassemblement National párt vezetője, mely elnevezés a korábbi Nemzeti Frontot takarja, tegnap egy felháborodott bejegyzést tett közzé a Twitteren, mert berendelték egy kötelező pszichiátriai vizsgálatra, amelyen a „lehető leghamarabb” meg kell jelennie.

C’est proprement HALLUCINANT. Ce régime commence VRAIMENT à faire peur. MLP pic.twitter.com/WCX6WBCgi4

— Marine Le Pen (@MLP_officiel) 2018. szeptember 20.

A nanterre-i ügyészség által egy Le Pen asszony elleni feljelentés nyomán beindult igazságszolgáltatási eljárás keretében meghozott döntésről van szó, miután 2015 decemberében, egy közösségi hálón három kegyetlen fényképet tett közzé, melyek a DAESH által Szíriában elkövetett szörnyűségeket ábrázolták, mindezt egy politikus által egy tévéműsorban tett kijelentésekre adott dühös válaszként, aki szélsőségességgel vádolta a Nemzeti Frontot.

„Íme, ezt jelenti a szélsőségesség!”,

válaszolta Marine Le Pen a szóban forgó fényképeket mellékelve. Az egyiken egy szíriai katona látható, akin áthajt egy tank, egy másikon egy ketrecben élve elégetett jordániai pilóta, a harmadikon pedig James Foley amerikai újságíró, akinek levágott fejét a hátára tették. Mindegyik áldozat narancsszínbe volt öltöztetve, annak jeleként, hogy az Iszlám Állam által elrendelt és az ellenségesnek tekintett államok közvéleményének megrettentésére szánt kivégzésekről van szó.

Nyilvánvaló, hogy Le Pen asszony, illusztris apja mintáját követve, nemcsak megtagadja a megjelenést ezen a vizsgálaton és ezáltal azt, hogy alávesse magát egy igazságszolgáltatási döntésnek, de kitűnő alkalmat is talál ebben, hogy áldozati szerepbe helyezze magát és – miért ne?! – váratlan politikai ugródeszkát karrierje újraindításához.
Majd meglátjuk, hogy mi történik a továbbiakban.

De az ezen az eseten túlmutató valódi kérdés az, hogy általában a politikusokat alá kellene-e vetni pszichiátriai vizsgálatoknak, vagy sem.

Semmiképpen sem, válaszolta felháborodottan Jean-Luc Melenchon (a baloldali La France Insoumise párt vezetője), aki a választási kampány alatt úgy beszélt kollégájáról, Marine Le Pen asszonyról, mint egy „félőrült személyről” és aki most azt mondja, hogy „teljes mértékben helyteleníti a politikai döntés pszichiatrizálását”.

A dilemma valós: ami a törvény feltételei között az összes állampolgár esetében alkalmazható, az kivétellé, sőt abszolút kivétellé válhat a többiek, vagyis a „nép választottai” kategória esetében, még ha csak arra az időszakra is, amikor nekik mentelmi jogot biztosító tisztségeket töltenek be, vagy szigorúan be kell tartani azt a szabályt, hogy a mentelmi jog csak a politikai nyilatkozatokra vonatkozik? Marine Le Pen esetében őt azzal vádolják, hogy megsértette a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos törvényt (melyet többek között a Nemzeti Front is támogatott és fenntartások nélkül megszavazott), amely kimondottan tiltja az ilyenfajta képek közzétételét, melyek a DAESH melletti közvetlen propagandát képviselnek.

De ez eset – kiterjesztve – a mi politikai osztályunkra nézve is mélységesen reprezentatív lehet.

Gondoljanak csak bele, milyen hirtelen kiürülne a színpad, ha az állami intézmények tennék a kötelességüket és alkalmaznák a nemzeti és európai direktívákat, még ha csak azoknak a politikusoknak az azonosítására és elítélésére is, akik gyűlölködő és intoleráns üzeneteket tesznek közzé a közösségi platformokon. Gondoljanak bele, milyen látványos eredményekhez vezetnének az igazi szakemberek által a központi és helyi szintű politikusokon elvégzett komoly pszichológiai vizsgálatoknak. Persze, vannak olyan esetek is, amikor – akárcsak Marine Le Pen asszony esetében – kiterjedt pszichiátriai vizsgálatot kellene kérni annak ellenőrzésére, ahogy azt a nanterre-i ügyészség tette, hogy az illető személy „képes-e megérteni, mit mondanak neki, és válaszolni a kérdésekre”.

Azt hiszem, az eredmény több mint érdekes, tanulságos és mindenekelőtt abszolút jótékony hatású lenne egy olyan társadalomra nézve, mely – ahogy azt most nálunk látjuk – arra ítéltetettnek tűnik, hogy semmi mást ne lásson egy hatalomért, tisztségekért és kiváltságokért folytatott vak küzdelem undorító előadásánál. Mindezek számláját olyan tehetetlen, hang és kezdeményezés nélküli adófizetők állják, mint amilyenekből az európai és nemzetközi kontextusban elhelyezkedő Románia áll.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.