Egy demokráciában elég gyakori az eltérő politikai irányultságú elnök és kormány társbérlete. Romániában viszont úgy tűnik, hogy egy ilyen helyzet végzetszerűen jelentős feszültségeket gerjeszt. A Traian Băsescu és Victor Ponta kormánya közötti konfliktusokat 2012 után, legalábbis részben, a brüsszeli közbelépések simították el. 2014-es elnökválasztási győzelme után

Klaus Iohannis sem rejtette véka alá a szociáldemokrata kormánnyal szembeni ellenségességét.

Az elnök minden bizonnyal azt remélte, hogy a 2016-os választás másfajta parlamenti többséget hoz létre. Nem így történt, így aztán a társbérlet minden nappal egyre konfliktusosabb lett.

A kormányt valójában Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke vezette és vezeti. A koalíciónak másfél év alatt sikerült három miniszterelnököt cserélni, a legutóbbinak, Viorica Dăncilának pedig – a hat hónapnyi mandátumát figyelembe véve – katasztrofális a teljesítménye. De Liviu Dragneának nem hatékony, hanem bábkormányfőre volt szüksége. Ráadásul Dragneának, büntetőügyi gondjai dacára, elnöki ambíciói vannak. Ez magyarázza az igazságszolgáltatás elleni állandó offenzívát, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) semlegesítésére irányuló próbálkozást, a törvények megnyomorítását is.

Iohannis elnök, aki egy ideig várakozó álláspontra helyezkedett, az utóbbi időben nem nagyon válogatta meg a szavait, heves támadást intézett a Dăncilă-kormány és általában véve a többségi koalíció ellen. Az elnököt mindenféle támadások érik, egyetlen alkalmat sem szalasztanak el a sértegetésére. Így aztán legutóbb, a pótköltségvetés alkalmával jelentős összeget vettek el az Elnöki Hivataltól, ami veszélybe sodorta egy fontos nemzetközi összejövetel megszervezését. Az utóbbi másfél évben szisztematikusan csökkentették a hatásköreit,

arra kényszerítve az elnököt, hogy végül csak tisztán díszszerepet töltsön be.

Tehát nem csoda, ha az elnök és a PSD–ALDE koalíció között jelenleg nyílt háború zajlik, a koalíció azzal fenyegette most Iohannist, hogy… hazaárulással fogja megvádolni!

Ilyen körülmények között nyilvánvalóan nem beszélhetünk társbérletről. Az állam fő intézményei jelenleg törékeny egyensúlyban vannak. Ebben a helyzetben hogyan tudja majd biztosítani Románia jövőre az EU Tanács elnökségét? Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek van mersze erre valamilyen választ megfogalmazni.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.