A román korrupcióellenesség történetét – rövidtávon – valószínűleg a

„Kövesi előtt és után”

módszer szerint fogják felosztani. De közben senkinek sincs stratégiája arra, hogy miként kellene megelőzni a jövőbeli tűzvészeket: miként lehet megőrizni azokat a jó dolgokat, melyeket a DNA vezetőinek mandátuma alatt értek el és miként küszöböljék ki a Laura Codruţa Kövesi által elkövetett hibákat.

Profilja bizonytalan marad, mert még nem tudjuk pontosan, hogy az ügyészek becsületességén túlmenően miként működtek a politikai eszközök, sőt akár a különféle politikai szereplők és a korrupcióellenes harcot vezető személy közötti személyes kapcsolatok. 

Vannak egyértelmű, az Európai Bizottság által igazolt és Codruţa Kövesi számlájára írható sikerek, 

de ugyanakkor olyan – még nem teljesen bebizonyított – információk is, melyek azért árnyékot vethetnek majd a sikereire. Tényleg az akkoriban belügyminiszter Gabriel Oprea ebédlőjében járt, vagy sem, a 2009-es elnökválasztás éjszakáján, a SRI igazgatójával, George Maiorral és a helyettesével, Florian Coldeával együtt? És ha igen, akkor mit keresett ott egy szoros kampány végén, amikor minden a kés hegyén táncolt? Aztán miért állt be azok sorába, akik bármi áron doktori cím után sóvárogtak, vagy miért nem lépett vissza, amikor ráébredt, hogy a főügyészi, majd DNA-vezetői kötelezettségek mellett nem marad elég ideje ahhoz, hogy hibátlanul megírjon egy disszertációt? A 4 százaléknyi plágium megkérdőjelezte a tisztességét. Végül is 

mennyire lehet hiteles egy nagykorrupcióval harcoló ügyész, ha rajtakapják, 

hogy másolta a doktori disszertációját, még akkor is, ha csak egy részét? Lehet, hogy mindezek az esetek az ártatlanság gyümölcsei voltak, hiszen Laura Codruţa Kövesit alig 33 évesen nevezték ki főügyésznek, amikor még nem rendelkezett elég tekintéllyel egy ekkora súllyal rendelkező pozíció betöltéséhez. De voltak más, pszichológusok által 2006-ban, jelölése előtt tesztelt jó tulajdonságai. Az biztos, hogy nagy ambícióval és kimeríthetetlen energiával rendelkezik. Nem ijed meg azoktól, akik meg akarják félemlíteni, nem tér ki az útjukból, úgy harcol, ahogy azt a kosárlabda-pályán tanulta, a végsőkig, még akkor is, ha nem mindig sikerül pontot szereznie.

Kövesi a Főügyészség élén eltöltött első három évben félénk volt, tartott attól, hogy belenyúljon a dolgokba, és – akarva-akaratlanul – hibákat követett el. Még nem világos, hogy 2007-ben miért utasította el Ion Iliescu vád alá helyezését a bányászjárás ügyében. Aztán a forradalom nagy aktáját is lezárta. Mindkét ügyet hátralékként görgette maga előtt az összes főügyész, egészen Augustin Lazărig, aki újra megnyitotta őket, és a románok először láthatták, hogy miként váltak lehetővé az 1989-es és 1990-es bűnök.

Sohasem vállalta a felelősséget ezekért a hibákért, 

annak a sportolónak a pszichológiájával menve előre, aki megjátssza, hogy örökké nyertes, de annak idején körbehaknizott bizonyos szerkesztőségeket, arról próbálva meggyőzni a lapvezetőket, hogy a dolgok természetéhez tartozik ezeknek az ügyeknek a lezárása. Az ő ötlete volt, vagy valaki hátulról noszogatta, hogy siralmasan pontot tegyen bizonyos ügyek végére, amelyek azért nem haladtak előre, mert a főszereplők még mindig éltek?

A Főügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat közötti titkos megállapodás 2009-es aláírása egy másik vitatható és Kövesi által nem teljes mértékben vállalt fejezet. 

A megállapodás a hírszerzőtisztek aránytalan beavatkozását sugallja az ügyészek vizsgálataiba, 

ezzel azok malmára hajtva a vizet, akik ma ellenreformot hajtanak végre az igazságszolgáltatásban.

A megállapodást a legnagyobb honi titkosszolgálat részéről ellenjegyző George Maior 2013-ben még mindig a SRI igazgatója volt, amikor Codruţa Kövesit, a Băsescu és Ponta közötti híres alku nyomán, kinevezték a DNA főügyészének. Victor Ponta volt kormányfőnek George Maior volt a násznagya. Ebben a képletben Traian Băsescu elnök úgy kényszerítette ki Kövesi kinevezését a DNA élére, hogy semmilyen szabályt sem tartott be, a korrupcióellenes ügyészek pedig tiltakozással fogadták, amivel átlátható kinevezési módszertant akartak elérni.

Kövesinek nem volt könnyű tekintélyt szereznie előttük és bizonyítania kellett, hogy megérdemli a kinevezését, de nem igazán sikerült neki egészen addig, amíg már csak kevés volt hátra Băsescu cotroceni-i mandátumából. Csak akkor indultak vizsgálatok a volt elnök emberei ellen, a testvérével, Mircea Băsescuval kezdve, és ez Elena Udreával, az elnök kedvencével érte el a csúcspontját. A DNA 2015-ben újra erőteljes indítást mutatott, és 

Laura Codruţa Kövesi azóta a korrupcióellenes harc európai hősnője. 

A DNA élén eltöltött öt éve alatt 70 tisztségviselőt állítottak bíróság elé: 14 minisztert és több mint 50 parlamenti képviselőt. Ezek közül 37-et jogerősen elítéltek. Sztoikusan tűrte az állandó támadásokat, a végtelen zaklatást és a rágalmazásokat. Harcolt azért, hogy tartani tudják a vizsgálatok kitartó ütemét, még akkor is, ha ezt néha túlzott lelkesedéssel tette, akarva-akaratlanul belerángatva a korrupcióellenességet a választási harcba, mint például akkor, amikor a DNA a Főpolgármesteri Hivatalért folyó kampány kellős közepén indított bűnvádi vizsgálatot Ludovic Orban ellen, hogy később aztán a bírók kimondják az ártatlanságát.

Egy megerősödött intézmény marad utána. 

Laura Codruţa Kövesit nyilatkozatokkal és kitüntetésekkel tisztelték meg Románia nyugati partnerei, de a DNA éléről történt erőszakos eltávolítása még Klaus Iohannistól sem járt a neki kijáró köszönetekkel. Mert eltekintve azoktól a kompromisszumoktól, amelyek (talán) elkerülhetetlenek abban a balkáni közegben, melyben tevékenykednie kellett, Kövesi a rendelkezésére álló eszközökkel ért el eredményeket.