A köztudatba ugyan a nemzetközi jazzfesztivál révén Gărânaként vonult be, de a helyiek és visszajárók csak német nevén, Wolfsbergként (farkashegy) emlegetik Krassó-Szörény megye egyik legfestőibb és legvirágzóbb települését. A Szemenik-hegységben, ezer méteres magasságban található Szörényordason semmi sem emlékeztet az elhagyatott szász falvakra,
utcáin sétálva inkább a turizmusból élő Torockó jut eszünkbe.
Egységes, hagyományos épített öröksége – fehérre meszelt, zöldablakos, zöldkapus házai – miatt a Fehér megyei magyar faluhoz hasonlóan akár Europa Nostra-díjat is érdemelne. Igaz, hegyvidéki elszigeteltsége ellenére ide is betört a termopándivat, egyre több nyílászárót cserélnek műanyagra. Takaros portáit látva azt gondolnánk, tulajdonosaik naponta szépítgetik házuk táját, a helyiekkel szóba elegyedve azonban kiderül, hogy ezek közel fele állandó jelleggel Németországban él, csak vakációzni tér haza szülőfalujába.
Szörényordas védjegyei: a zöld vagy kék nyílászárók…
… melyeket egyre többen műanyagra cserélnek.
Az 1827-28-ban csehországi német favágók és szénégetők által alapított Wolfsberg sorsa a rendszerváltás idején ugyanúgy eldőlt, ahogy a legtöbb romániai szász és sváb településé: lakói tucatjával adták el házaikat és települtek ki Németországba. Száz év alatt tíz százalékra csökkent a lakossága: 1900-ban még 882-an éltek itt, nagy többségben németek, a 2011-es népszámláláskor már csak 88 állandó lakost vettek nyilvántartásba a számlálóbiztosok, akik
fele-fele arányban vallották magukat német, illetve román nemzetiségűnek.
A Szemenik Nemzeti Parkban, turisztikai övezetben található faluban a őslakosok házait részben gazdag városiak, főleg temesváriak vásárolták fel, részben a Németországba kitelepültek tartották meg vagy vásárolták vissza. Az egész évben itt lakók több ingatlanra is vigyáznak, hogy a vakációzni hazatérő németek nyugati körülményeket, a faluba érkező turisták rendezett faluképet kapjanak.
Ezek zöme tömegesen, az európai hírnévre szert tett Gărânai Jazz Fesztiválra érkezik, a világ legjobb jazzzenészeit felvonultató rendezvényt az elmúlt hétvégén 22. alkalommal rendezték meg. Mi is ebből az alkalomból kerestük fel a települést, mely jazzzenétől és többezer látogatótól volt hangos.
A belső udvar is a jellegzetes színekben pompázik.
Az ország minden tájáról érkeznek ide jazzrajongók, bukaresti és konstancai rendszámú autót ugyanúgy látni, mint Kolozs vagy Bihar megyeit. Sok a külföldi, Közép-Kelet-Európa minden csücskéből jönnek fesztiválozók, magyar is bőven akad, de francia, angol és német beszédet szintén hallani. Utóbbiakat már a helyiek is útba tudják igazítani, hiszen a ház előtti padkán üldögélő nénik is németül pletykálnak, igaz, a németnek egy sajátos nyelvjárását beszélik, melyben cseh kifejezés is bőven akad.
És meglepő módon nem csak az idősek beszélnek egymás között németül, hanem a nagyszínpad melletti étterem fiatal pincérei is: ahogy utasítják egymást, egyből kiderül, ki német és ki román nemzetiségű. Az anyanyelvhez való ragaszkodás a feliratokban is megjelenik, a település német és román neve egyaránt szerepel, több panzió gästehaus-ként hirdeti magát.
A vendéglők német felirattal csábítanak.
A turisták élelmesebbje már tavaly lefoglalta ezek valamelyikét, hogy ne sátorban kelljen végigfagyoskodnia a fesztivált. A körülményekre pedig nem lehet panasz, valamennyi panzió, étterem a németországi szintet hozza, berendezésében és a szolgáltatások minőségében egyaránt. A kínálatból sem hiányoznak a hagyományos német ételek, az apfelstrudel (almásrétes) vagy spätzle (nokedli), és a házi áfonyapálinka mellé német sör dukál, több fajtából is válogathat a vendég.
Az egyedi kilátás mellett német sörrel is kedveskednek a vendégnek.
Abból pedig bőven akad, a néhány panziós nem is bírja jóllakatni a fesztivál 15 ezres közönségét, kora délután több helyre is kikerül az „elfogyott az étel” felirat. A turistatömeget mindenki próbálja kihasználni, például az a német népviseletbe öltözött, de beszéde alapján román nemzetiségű nő, aki helyi termékeket kínál az egyik kapualjban.
Ezek között a gyömbérlekvár is elfér, és azon sem akad fenn, amikor kiderül, hogy mi kávézni szeretnénk. Azonnal leültet a frissen kaszált kertbe, ahol viaszosvászon abrosszal letakart alkalmi asztal várja a vendégeket. Házi kávéja van, mondja, és megbánjuk, hogy rábólintottunk, pedig az elvihető papírpohárban kínált instant lötty mellé aranyozott cukortartó járt.
A wolfsbergiek büszkék német eredetükre, hagyományaikra,
melyeket előszeretettel ápolnak. A régi bútorokkal, edényekkel, konyhai eszközökkel díszített panziók kisebb múzeumoknak is elmennek, de intézményes „falumúzeum” is van a településen. Ennek anyagát egy kitelepült német kezdte el gyűjteni a falubeliektől, majd egy helybéli román lakos folytatta a munkát. Heimatstub`n zu Wolfsberg – olvasható rajta a német felirat, melyhez román nyelvű mottó társul: Așa am trăit înainte, așa trăim acum – hirdeti.
Szentkép és varrottas, két helyi jellegzetesség.
A tisztaszobában a Ferenc József császár seregéből leszerelt katona képe mellett számos szentkép tanuskodik arról, hogy a szörényordasiak hitbuzgó katolikusok, míg a szekrény a helyi népviselettől roskadozik. A korhűen berendezett konyhát német feliratú falvédők díszítik, a kamra berendezése, a hatalmas gabonásládák, demizsonok a sváb gazdák jómódúságára utal. A takaros udvaron áthaladva az istállóban találjuk magunkat, mely nem kis meglepetésünkre szintén be van rendezve: fröccsöntött műanyag állatfigurák pótolják az eredeti jószágokat, a jászolnál tehén, a ketrecben ludak, a karámban bárány és egy kunkori farkú malac is ott kukoricázik.
Az előtérben található vendégkönyvben lapozgatva kiderül, hogy
a látogatók zöme német, sokan közülük wolfsbergiek.
Szépen berendeztétek, akárcsak hajdanán – üzenik az üzemeltetőnek. Míg a berendezés a múltról, a falat díszítő képek a jelenről tanúskodnak: a falu búcsúünnepén, Szent Piroska napján tömegesen térnek haza a Németországban élők, részvételükkel színes népünnepélyt tartanak. Az október 13-ához közeli hétvégén megtartott Kirwára a Nyugaton élő zenészek népi hangszereiket is hozzák és maguk szolgáltatják a zenét.
Kirwa idején a harmónikát is kézbe veszik.
A fesztivál ideje alatt erről a világ legjobb jazz-zenészei gondoskodnak, idén négy nap 25 koncertet láthattak-hallhattak a műfaj kedvelői, 88 zenész gondoskodott a színvonalas szórakozásról. Délelőtt a szomszédos Ferenczfalva (Văliug) katolikus templomában csendült fel a jazzmuzsika, míg kora délután a falu központjában található fogadó (Hanul La Răscruce) udvara biztosít helyszínt a koncerteknek.
Innen indult ugyanis 1996-ban a fesztivál egy szobrásztábor csatolmányaként megtartott jazzkoncerttel, az ötletgazda Puba Hromatkát már csak minden rossz kiötlőjeként (capul tuturor răutăților) emlegeti a konferanszié.
Az ismert helyszín az előre lefoglalt ülőhelyekkel.
A helyszínt azóta rég kinőtte, tíz éve a falun kívül, a főút melletti tisztáson (Poiana Lupului) gyűl össze az elmúlt években 15 ezresre dagadt fesztiválközönség. S bár a rendezvény hírneve egyre nagyobb lett, a körülmények nem sokat változhattak az elmúlt évek során, állapítom meg.
Az ülőhelyként szolgáló farönkök kényelmetlensége a tapasztalt gărânások számára ismerős, halászszékkel érkeznek. Az, hogy a vécézésért fizetni kell, azonban már sokakat felháborít, főleg, hogy az egy lejért cserébe nem az elvárt higiéniát kapják. A 85 lejes napijegy kifizetése után miért kell a vécéhasználatért is fizetni? – teszi fel a kérdést egy felháborodott látogató.
Hírnév ide vagy oda, a gărânai jazzfesztivál nem a higiéniáról és kényelemről híres:
mivel az elit panziókban száll meg, a tisztálkodóhelyek kialakítása nem volt prioritás. A közeli sátortábor mellett egyetlen vízesblokk van, benne két zuhanyzó és négy törökvécé, a tisztaságról inkább nem beszélünk. De lehet a közeli patakot is választani, más fesztiváloktól eltérően itt nincs elkerített sátortábor és az étel-ital koncerthelyszínre való bevitele sem tilos. A nagyszínpad körül a rékásival vetekedő Sera borpincészet 8-10 lejért méri a pohár bort, a fesztiváltámogató Silva csapolt söre 7 lejbe kerül, az étel már borsosabb, igaz, házi finomságok közül válogathat a falatozni vágyó.
Minden este „teltház” előtt zenéltek a világhírű zenekarok.
Akit ez sem vigasztal, azt a világhírű jazzzenészek produkciói kárpótolnak: este 7 órától négy koncert közül válogathatják ki a nekik tetszőt. Nekünk a Sebastian Studnitzky Quartet lírai dallamai, a közönséget megtáncoltató kubai Roberto Fonseca Trio, az electroba hajazó Puba Jazz Connection és Avishai Cohen izraeli trombitás – aki a névazonosság ellenére nem azonos a világhírű nagybőgőssel – energikus produkciója tetszett a legjobban.