A Mentsétek meg Romániát Párt lecserélte az civil taktikát és kezd igazi ellenzéki pártként cselekedni, az ezzel járó agresszivitással és cinizmussal együtt. Mindnyájan láttuk őket a Parlamentben maximálisan aktívvá válni az igazságszolgáltatásról szóló törvények vitái alatt, a büntetőtörvénykönyv vagy a bizalmatlansági indítvány esetében. Jól mozogtak a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és Liviu Dragneával folytatott parlamenti háborúban is. Ezekben a napokban egy kicsit Cotroceni felé fordították a lövegtornyot, teljes mértékben kihasználva a Klaus Iohannis által elkövetett taktikai hibákat.

Dan Barna meghívta a pártba Laura Codruţa Kövesit,

hogy túl sok skrupulus nélkül kihasználhassa hírnevét és hozzáragassza imázsához az USR-t,

főleg, hogy az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) volt vezetője már bejelentette, hogy ügyészként akarja folytatni a pályafutását. Egyetlen másodpercre sem sugallta azt, hogy mandátuma befejezése után politikai karrierről álmodozna. Akkor viszont miért kellett őt ilyen kellemetlen meglepetésben részesíteni?

Az USR-s vezető meghívása tökéletesen felesleges találgatásoknak és vádaknak teszi ki Kövesit, de Barna úr a saját pártjának akart olcsón pontokat szerezni, nem a DNA volt főnökének jövőjét kívánta elrendezni. Szintén ezen eléggé vegytiszta politikaimarketing-számításokból lendült még ennél is tovább a találgatások terepén, ideális államfőjelöltként beszélve Kövesiről.

Az USR lelkes támogatóinak egy részénél bejöhetnek az ilyenfajta trükkök. A bűvészkedés kivált némi izgalmat, de ezek

valójában tűzijátékok, melyeknek a választók elcsábítása a céljuk, és nagyjából ennyi.

Csak futólag említjük, hogy elég kockázatosak. Egyrészt a közvélemény irtózik a népszerűségük növelése kedvéért mások imázsára felkapaszkodó politikusoktól, lásd a Firea–Halep epizódot (Gabriela Firea főpolgármestert kifütyölték, amikor Simona Halep teniszgyőzelmét a saját népszerűsítésére akarta felhasználni – a szerk.). Másrészt az nem járja, hogy akarata ellenére belerángatsz a politikába egy ügyészt.

De szigorúan választási szempontból nézve, az USR imázsjátéka sokkal intelligensebb, mint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) pozícionálódása, például. A liberálisok helyeselték és megmagyarázták Iohannis elnök döntését, míg az USR-s vezetők elhatárolódtak tőle, azt vetve a szemére, hogy nem harcolt eléggé a PSD-vel. Ez a második eset, hogy az USR egy jelentős kérdésben bírálta az elnök valamely cselekedetét.

Emlékszünk a Dăncilă-epizódra, amikor Klaus Iohannis bármiféle ellenállás nélkül kinevezte őt miniszterelnöknek. Az USR akkor is azt vetette az elnök szemére, hogy „elszalasztotta az esélyét annak, hogy korlátok közé szorítsa a PSD által okozott katasztrófát”, mint ahogy most is azt üzenik neki, hogy „sokkal aktívabb szerepvállalásra” lett volna szükség.

Ez a második kesztyűk nélküli támadás válaszra fogja kényszeríteni Klaus Iohannist,

főleg, hogy kezd egyre jobban bonyolódni a választási helyzete. Az USR már az új elnöke megválasztásakor bejelentette, hogy 2019-ben saját jelöltje lesz. A Dacian Cioloş-sal és a pártjával való társulás egyáltalán nem elhanyagolható jobboldali riválist vetít előre.

Az USR és Cioloş mostantól kezdve nemcsak a PSD, hanem Cotroceni célpontjai is lesznek. Egyre kevésbé tűnik valószínűnek a jobboldal egyesülése az elnökválasztásra. Ha a totális ellenzékiség, a mindent vagy semmit útját fogják követni, akkor az USR-seknek tudniuk kell, hogy nincs visszaút és nincsenek félmegoldások sem. Találniuk kell majd egy harcolni képes jelöltet, akinek olyan ereje és elkötelezettsége van, amilyennel – úgy tűnik – a jelenlegi elnök nem rendelkezik. Van ilyen jelöltjük? Találtak valaki jobbat? Tudják, hogy kivel menetelnek majd a durvának ígérkező kampányban? A kampány során hány vidéki szervezetre támaszkodhatnak? És hány helyhatósági választási jelöltre?

Ha ezekre nem a válasz, akkor szintén Klaus Iohannishoz térnek majd vissza a második fordulóban, márpedig ebben az esetben alaposan végig kell gondolniuk, milyen messzire mennek el Cotroceni támadásában. Különben csak nevetségessé válnak és kockára teszik a jobboldal esélyét arra, hogy 2019-ben megnyerje az elnökválasztást. Mire lesz az jó nekik, ha ők lesznek a fő ellenzéki párt egy PSD által teljesen meghódított országban?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.