A Terhes Kristóf (magyar gázszállító, az FGSZ Földgázszállító Zrt. főnöke) által nemrég Bukarestben tett kijelentések felszították a kedélyeket. Az üzletember azt sugallta, hogy Bukarestnek egyszerűen nincs mit kezdenie azzal a gázzal, melyet a fekete-tengeri lelőhelyekből fognak kitermelni. „Nincs petrolkémiátok, nem tudjátok nyersanyagként felhasználni a földgázt.
Mit kezdtek a gázzal? Elégetitek, raktok egy nagy tüzet?”
Terhes kijelentései talán nem vetettek volna olyan nagy hullámokat, ha a magyar kormány nem utasította volna el egy új gázvezeték megépítését, mely az Európai Bizottság által is támogatott BRUA-projekt (Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria) keretében szállította volna a gázt Ausztriáig.
Olvasson még:
Magyarország… gáz… érdekek… vitás kérdés Budapest és az Európai Bizottság között (nem mintha ez lenne az egyetlen…), tehát minden összetevő megvan egy szenvedélyes vitához Bukarestben. Csak arra ügyeljünk, nehogy belevigyen bennünket a susnyásba.
Tehát szerencsés nemzetnek tűnünk. Egy nagy gázlelőhely van a területi vizeinkben.
Az Ásványi Források Országos Ügynöksége (ANRM) állítása szerint, a tartalék eléri a 200 milliárd köbmétert. A jelenlegi évi 10-11 milliárd köbméteres fogyasztás mellett (amelynek a 90 százaléka hazai termelésből származik), a tartalék kb. 20 évre lenne elegendő. És ez csak az, amiről pillanatnyilag biztosan tudunk, de további új lelőhelyeket is találhatnak. Mert ahol most vannak, lesznek majd később is.
A következő a kérdés: képesek vagyunk eséllyé változtatni ezt a gazdagságot, vagy átok marad?
Igen, a természeti kincsek a világon sok nemzet számára inkább a fejlődés esélyét veszik el.
Afrika az a kontinens, mely messze a legtöbb földalatti gazdagsággal rendelkezi, egyben a legszegényebb. Hasonló a helyzet Dél-Amerikával. Nézzék csak meg Venezuelát. Nézzék meg Oroszországot, a kolosszális forrásaival és azzal a szegénységgel, melyben a lakosság nagy része vergődik.
A gazdag nemzetek közül kevésnek vannak jelentős energetikai forrásai és más földalatti kincsei. Dánia, Írország, Japán, Dél-Korea, Belgium, Ausztrália, Svédország, Ausztria, Finnország és mások nem forrásokra, hanem inkább intelligenciára alapozva építettek fel virágzó társadalmakat.
Az Egyesült Államok rendelkezik forrásokkal, de nem lehet azt állítani, hogy ezeknek meghatározó szerepük volt e nemzet erejében. Hollandia és Nagy-Britannia akkor fedeztek fel gáz-, illetve olajlelőhelyeket, amikor már virágzó és demokratikus nemzetek voltak. Akárcsak Norvégia.
A források nem jelentenek garanciát a jólétre és még kevésbé a demokráciára.
Ellenkezőleg, mohó, mélységesen korrupt és szükség esetén erőszakos elitek megerősödésének alapját képezhetik.
Ezek képesek lesznek a lakosság széles rétegeit függőségi helyzetben tartani, adva nekik néhány morzsát a források kitermeléséből származó óriási nyereségből és meg fogják fojtani a társadalom összes dinamikus kategóriáját, melyek a források átlátható, mindenki javát szolgáló kezelését követelik majd. Az elitek pedig az így megszerzett pénzből meg tudják majd venni a világ többi részének hallgatását. Valamint fegyvereket a lázadások megakadályozásához.
Ez történik a közép-ázsiai olaj- és gáztermelő köztársaságokban, ez történik Azerbajdzsánban, ez történik évtizedek óta Mianmarban, a világ egyik legnagyobb gáztartalékával rendelkező országában és – természetesen – ez történik Oroszországban. Ez történik az Öböl-menti abszolutista monarchiákban és az ajatollahok Iránjában. És ha azt kérdezik, miért képes még talpon maradni a venezuelai kormány, a gazdasági katasztrófa ellenére, már meg is találták a választ.
És mi köze van ennek a magyar vezető kijelentéseihez? Nos, íme: Románia jó lehetőségnek tekintheti a forrásokat a hazai fogyasztás kielégítésére, ami azzal a kockázattal jár, hogy egy – legalábbis középtávon –
elmozdíthatatlan politikai-gazdasági oligarchiát hoz létre.
Vagy pénzforrásként tekinthet a gázra, mely bárkinek odaadható, aki kész fizetni érte, az így megszerzett pénzt pedig infrastruktúrára és kutatás-fejlesztésre lehet fordítani, az egyedüli területekre, melyek a következő nemzedékek számára is szavatolhatják a jólétet.
Lehet, hogy nehéz elismernünk, de a magyarnak valahol igaza van. Ahelyett, hogy mi égetnénk el a gázt, inkább égessék el mások, mi pedig az ezért kapott pénzt fektessük be intelligensen és átlátható módon.
Körülnézve azt fogjuk megállapítani, hogy ahol nincsenek konszolidált demokráciák, a természeti források inkább a zsarnokok megerősödését szolgálják. Vajon eléggé konszolidált demokrácia Románia, hogy képes legyen megküzdeni a források átkával?
Az alcímeket a szerkesztőség adta.