Miért komoly politikusok az RMDSZ vezetői?

A magyar vezetőkre lehet számítani, abban az értelemben, hogy kiszámíthatóan viselkednek minden indítvány alkalmával. Az RMDSZ vezetői néhány nappal a parlamenti döntő szavazás előtt elkezdenek fintorogni. Ha van többség, akkor megszavazzuk az indítványt, egyetlen kormány sem pótolhatatlan, mindig lehet jobbat találni, egyetlen indítvány sem hozott rossz dolgot. Röviden, egy sor célozgatós találós kérdést mondanak, hogy ráijesszenek a hatalomra. Láthatjátok, hogy készek vagyunk az ellenzékkel együtt szavazni. Mit kínáltok? Mivel győztök meg, hogy meggondoljuk magunkat? A tárgyalási készletből nem hiányzik a bejelentés, hogy az indítványról tartott szavazás napján hozzák meg a végleges döntést. Ez a bejelentés általában néhány órával az ülés előtt érkezik, miután a többség, jelen esetben a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt – Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), már teljesített.

Az RMDSZ vezetői az utolsó pillanatig sakkban tartják a hatalmat,

hogy minél több politikai előnyhöz jussanak, és a hatalom többé ne visszakozhasson. A magyarok már évek óta alkalmazzák ezt a tárgyalási taktikát, minden alkalommal sikerrel. Sok szavazattal rendelkeznek és nagyrészt ezektől függ egy kormány bukása, vagy túlélése.

Dragneától és Dăncilától azt kapták, hogy visszakerült a különleges bizottsághoz a közigazgatási törvénykönyv, ahol már elintézték az anyanyelv közigazgatási használatát. A zárószavazás elé kerülő törvénytervezet szerint, azokban a közigazgatásokban lehet az anyanyelvet használni, ahol a kisebbség a lakosság legalább 20 százalékát jelentik, amit a magyar vezetők túl magas aránynak tartanak. Még nem tudjuk, hogy mit értek el, de hamarosan látni fogjuk az eredményeket a magyar kisebbség számára fontos törvények módosításaiban, vagy a gondok megoldásában.

Ugyanígy jártak el a Grindeanu-kabinet elleni indítvány esetében, amikor az RMDSZ-nek több olyan ügyet is napirendre sikerült tűznie a kormány megbuktatásáért cserébe, melyek fontosak a magyar közösség számára.

Az RMDSZ kifinomult tárgyalási taktikáját kevésbé kifinomult módon politikai zsarolásnak nevezik.

De a magyarok szemszögéből nézve, ezek a politikai válsághelyzetek az egyedüliek, amikor elérhetik a politikai céljaikat, melyek egy része tökéletesen jogos, mint például a nyelv közigazgatási használata, míg mások kevésbé jogosak. Az idő többi részében a többség semmibe veszi a kéréseiket, vagy még rosszabb, irracionálisan és nacionalista módon viszonyul a követeléseikhez. Részben ezzel is magyarázható a többséggel szembeni skrupulusaik hiánya is.

A gond az, hogy az RMDSZ így elért győzelmeinek nagy politikai ára van. Végül is eléggé kételkedem abban, hogy a magyar választók könnyen belenyugodnának abba a gondolatba, hogy az általuk a Parlamentbe küldött politikusok miatt továbbra is hatalmon van egy büntetőügyben kétszeresen is elítélt személy és egy nevetséges kormányfő. Megéri ez az alku? Megéri, hogy egy egész ország szenvedjen holmi kisszerű politikai lépések miatt?

Megéri, hogy ilyen áron, jelentős kompromisszumok révén érje el az anyanyelvhasználat közigazgatásra való kiterjesztését?

Vajon hosszútávon nem veszítünk mindnyájan ezen az ügyleten, románok és magyarok egyaránt? Végső soron mindnyájan ugyanabban az országban élünk.

Sohasem értettem, hogy az RMDSZ vezetőinek miért van komoly emberi hírnevük, miután művészet szintjére emelték a politikai zsarolást. Amúgy, igen, állják a szavukat. Miután a hatalom enged a zsarolásnak, nem szorítják újra a torkukhoz a kést, hogy még többet érjenek el, nem verik át őket és mindig úgy szavaznak, ahogy megígérték. Senki és semmi sem fordíthatja vissza az útjukból, talán csak Orbán Viktor. Komoly emberek.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.