Az ellenzék és Iohannis elnök nagy kudarcai

Gyakorlatilag az van, hogy az amúgy sem igen látszó ellenzék, Iohannis elnököt is beleértve, mindent megtesz, hogy politikai hülyét csináljon magából.
Hirdetés

A Dăncilă-kormány elleni bizalmatlansági indítvány elutasítása az utolsó az ellenzék által elszenvedett kudarcok hosszú sorában. Azzal, hogy a szükséges 233 voks helyett csak 166 szavazatot sikerült összegyűjteniük, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Párt (PMP) újra megmutatta az ellenzék parlamenti gyengeségét és legitimálta a Dăncilă-kormányt, mely megerősödve került ki egy eleve sem túlságosan esélyes politikai kalandból. Egy olyan vezetőből, akinek meg kell küzdenie egy második ítélettel, Liviu Dragnea hirtelen újra a játék ura lett.

Az ellenzék felbecsülhetetlen segítségével újra a maga javára fordította a közhangulatot,

az utóbbi másfél évben harmadjára, és minden alkalommal akkor sikerült ez neki, amikor bukottnak és leterítettnek tűnt.

Az imázst tekintve kudarc volt a PNL által a belső csatornákon már hétfőn bejelentett tüntetés is. Kedd este száz ember válaszolt a legfontosabb ellenzéki párt vezetőjének hívására. Nehezen elképzelhető ennél kegyetlenebb hiteltelenítés, ennél kínosabb helyzet. Kedd este egy szó szerint és átvitt értelemben is ázott PNL-s vezetőt láttunk, amint magányosan, néhány parlamenti képviselő támogatásával tüntet a kormány előtt. Azt hiszem, ezeknek az epizódoknak a nyomán erős támadás éri majd Ludovic Orban pozícióját a PNL élén a belső ellenfelek részéről. Az ellenzék némileg lemosta a szégyenét a Parlament előtti tüntetéssel, ahol egy adott pillanatban nagyjából 5.000 ember is volt, de a Győzelem (Victoriei) térre (a kormány székháza elé – a szerk.) már csak legfeljebb ezer jutott el, az őket vezető Orbannal együtt.

Klaus Iohannis sem dicsekedhet több elképzeléssel és harcias szellemmel a hatalommal szembeni viselkedésében.

Nem nagyon jöttek be az elnök számításai, ha voltak egyáltalán. Dragnea mindig túlélte a válságos pillanatokat, mert a többiek tervei mindig gyenge emberekre, mesterséges vezetőkre alapoztak, akik sohasem akarták igazán a hatalmat és különösebb érdem nélkül kerültek a piramis csúcsára.

Néhányszor lemondásra szólította fel Dăncilát. Határozott, szinte szemtelen visszautasítással kezelték, melyek aláásták Iohannis elnök tekintélyét, hogy aztán a kormányfő éppen az ellenzék segítségével kerüljön ki megerősödve a Parlamentből. Ne feledjük: az elnök nevezte ki ezt a katasztrofális kormányfőt anélkül, hogy a legkisebb ellenvetést megfogalmazta volna, holott az alkotmány alapján még akár el is utasíthatta volna.

De az elnök kudarcaira ezúttal az alkotmánybírósági (CCR) Lăzăroiu-epizód a tünetszerű. Az elnöknek minden adu ott volt a kezében, hogy megkérdőjelezze CCR-s mandátumát, de annyira ügyetlenül tette, hogy végül egy elnöki tanácsadó távozott a tisztségéből, nem Lăzăroiu a CCR-ből. Ez egy teljesen abszurd, de nagyon sokatmondó epizód a cotroceni-i habozás, szerepvállalás-elutasítás és ötletválság illusztrálására.

Milyen sikereket ért el eddig az elnök a politikai harcban?

Sietett egy évvel a választás előtt kinevezni egy saját kormányt, a Cioloş-kabinetet, lehetőséget nyújtva a PSD-nek és az ALDE-nak arra, hogy ellenzékből vágjanak neki a választásnak. A 2015 őszi stratégiai hiba maximalizálta a PSD–ALDE koalíció esélyeit, amely határozott győzelmet is aratott a 2016-os parlamenti választáson. Aztán az államfő nagyon személyes számításokból (a nagyszebeni polgármesteri tisztség) támogatta a helyhatósági választásról szóló törvény módosítását, túl könnyedén elfogadta a PSD csapdáját: az egyfordulós választást. E lépésből a PSD csakis nyerni, míg a liberálisok és az ellenzék csak veszíteni tudtak. Ez a két elmúlt évekbeli, katasztrofális következményekkel járó politikai lépés némiképp előre jelezte a mai politikai rövidlátást.

Hirdetés

Klaus Iohannis elnök szombaton jelentette be indulását: a jelen körülmények között, másfél évvel a választás előtt és politikai válság kellős közepén csaknem érthetetlen, de sokatmondó gesztus. Megérezte Klaus Iohannis, hogy teret veszít, és valamilyen reménysugarat kell nyújtania a támogatóinak? Időben meg akarta akadályozni egy jobboldali rivális megjelenését, esetleg vissza akarta nyesni Dacian Cioloş lendületét? Egy esetleges felfüggesztési lépést igyekezett megakadályozni? Még nem teljesen világos, de egy válsághelyzetre adott válasznak tűnik. Márpedig, tekintettel a PSD-s vezető mostani katasztrofális helyzetére, aki egy újabb büntetőügyi ítéletet kénytelen elkönyvelni, egy ennyire gyenge és alkalmatlan kormánnyal és egy kommunikációs baklövésekre szakosodott kormányfővel, ilyen körülmények között

Liviu Dragneának és Viorica Dăncilának kellett volna válságban lenniük, nem az ellenzéknek és az államfőnek.

És ha az egész netán Călin Popescu Tăriceanu jövőbeni árulásán alapul, akinek valamikor ősszel kellene szétszakítania a koalíciót, megbuktatva a Dăncilă-kormányt és a teljes hatalomtól megfosztva Dragneát, akkor fennáll annak a veszélye, hogy egy csomó szörnyűség megtörténhet addig: a törvénykönyvek módosítása, Kövesi leváltása, a szolgálatok átkerülése a Parlamenthez vagy a kormányhoz, plusz az igazságszolgáltatásról szóló törvények hatályba lépése. Ha mindezek megtörténnek, akkor már nem igazán számít, hogy Tăriceanu Iohannis elnök és a PNL támogatásával kerül-e a kormányfői tisztségbe. Meglehet, hogy végül még ez a lépés is ellenük fordul.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés