Igazi trauma a PSD számára Liviu Dragnea elítélése a fiktív alkalmazások ügyében. Ez a második eset, hogy a párt egyik elnökét elítélik, és azt mondhatnánk, hogy a szociáldemokraták Victor Ponta esetében csak paraszthajszállal kerültek el egy harmadikat. Ezúttal sokkal rosszabb a helyzet, mint valaha, hiszen úgy tűnik, hogy a párt kimerítette a forrásait. Nincs kétség, a PSD nagy párt, de – minden jel szerint – már nincsenek olyan emberei, akik képesek lennének átvenni a vezető szerepet. Traian Băsescu volt elnök, a politika általános helyzetét elemezve, nemrég azt mondta a Népi Mozgalom Párt (PMP) kongresszusán, hogy ma már nincsenek vezérek és a pártoknak alkalmazkodniuk kell ehhez a helyzethez. Valószínűleg egyfajta zeitgeistra, egy világszerte tapasztalható helyzetre utalt, annyi különbséggel, hogy itthon sokkal akutabb a politikai személyzet válsága. Úgy tűnik, maga a bukaresti kormány összetétele is ennek a hiányosságnak a megtestesülése, hiszen minden egyes csapatcserével (már kettő is volt eddig) egyre alacsonyabbak a standardok.
Elképzelhető, hogy a PSD a zsák aljára jutott, akkor is, ha még mindig élvezi a választók támogatását.
Az azonnali reakciók tele voltak érzelmekkel. Viorica Dăncilă kormányfő elsősorban a lojalitásának akart hangot adni, de olyan módon tette ezt, mely bármilyen perspektívát lezár előtte, és elég sokan cselekedtek hasonlóképpen, tisztán érzelmi indíttatásból. Az egyetlen politikai reakció Gabriela Fireatól, a fővárosi főpolgármestertől érkezett, aki hirtelen potenciális jelöltté vált a párt vezetésére. Gabriela Firea, gondosan kikerülve az igazságszolgáltatás aknamezejét, ugyanakkor szolidaritást kért és ködösen elhatárolódott Victor Pontától és a „csapaton kívülről beszélő” többiektől. Mindenesetre ettől a pillanattól kezdve természetesnek tűnik a Liviu Dragnea utódlásáról szóló vita, még akkor is, ha erről még senki sem beszélt egyértelmű módon.
Egy kevesebb figyelmet kapó, bár némiképp meglepő politikai aspektus az az ellenségesség, mellyel az ellenzék és a Győzelem téren rendszeresen tüntető szimpatizánsai Liviu Dragneára tekintenek. Meglepő, mert Liviu Dragnea nem egy kimondottan megosztó figura, nem rendelkezik Traian Băsescu radikális hangvételével, nincsenek határozott véleményei, ellenkezőleg, ő a burkolt, ködös és látszólag békülékeny diskurzus embere. De úgy tűnik, hogy ellenfelei megneszelték: a vezér lerombolásával a párt sodródni kezd.
A PSD úgy nyerte meg a választást, hogy nem mondott túl sok egyértelmű dolgot,
de ugyanakkor szavazói „megértették”, vagyis partnerek voltak az alig körvonalazott üzenetekkel zajló ködös kommunikációban, ugyanakkor ebből származik a nagy gyengesége is. A kormány és a párt mindig is azt hangoztatta, hogy szigorúan és betű szerint kell betartaniuk a kormányprogramot, ami paradox módon inkább azt jelenti, hogy nincs igazi programjuk. Egy programhoz eszmerendszerre, doktrínai horgonyra van szükség, amely lehetővé teszi egy kormány számára, hogy eltérjen a program betűjétől és ugyanakkor továbbra is hű maradjon elvi kötelezettségvállalásához. És a gyakorlatban nem is lehet másképpen, hiszen egy kormány nem működhet úgy, mint a minden alkalommal kötelező érvényű mandátummal felruházott szakszervezeti vezetők.
Márpedig ha egy pártnak nem igazán van programja, akkor a vezér elengedhetetlenné válik. Egy párt elveszett, ha sem programja, sem a célkitűzések szigorú listájától való eltérés felelősségét vállalni képes vezetője nincs. Bizonyos értelemben a vezér helyettesíti a programot, nemcsak a döntéshozatali képessége révén, hanem főleg azért, mert a tagok és szimpatizánsok vele azonosulnak.
A PSD-s vezetőknek valószínűleg nem Liviu Dragnea lemondásra való felszólítása okoz nagy nehézséget,
hanem az, hogy miként magyarázzák el elhatárolódásukat Liviu Dragneától a saját militánsaiknak. Főleg a június 9-i tüntetés után. A PSD másodrangú vezetői nem Liviu Dragneától „félnek”, hanem a militánsok reakciójától, akik ezt árulásnak tekintenék. Ebből is fakad a késztetés az ítélet vitatására, az „ellenállásra” és a „végsőkig” harcolásra. Ez magyarázza, hogy a PSD helyi szervezeteinek többsége támogató nyilatkozatokat adott ki. A párt eddigi logikája szerint nem volt más lehetőségük. Nagyjából ez a helyzet jelenleg a PSD-ben, mely egyszerűen nem látja a folytatást. Most Dragnea döntésétől függ, hogy mi történik majd Dragnea után a párttal.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.