A szociáldemokraták levagdosnák az elnök szárnyait. Hovatovább nyíltan vállalt céljuk: a parlamentáris köztársaság. Na de, mi lesz Klaus Iohannisszal?
A Velencei Bizottság küldöttségével folytatott megbeszélése után az újságírók az Alkotmánybíróság legutóbbi döntésére vonatkozó kérdésekkel rohanták le Klaus Iohannis elnököt. Aláírja a Laura Codruţa Kövesi főügyész menesztéséről szóló rendeletet, vagy sem?
Az elnök nem adott egyenes választ. Ennek ellenére megjegyzendő, hogy bár elégedetlennek mutatkozott a bírósági döntéssel, nem igyekezett aláásni a tekintélyét. Sőt, egy adott pillanatban, egy erre nyíltan utaló kérdésre adott válaszában az elnök gyorsan megcáfolta azt a feltételezést, mely szerint politizálással vádolná a bíróságot. Ez egy részletkérdés, de mégis jelentős. Most nem lényeges a kijelentés „őszintesége”, vagyis az, hogy mennyire felel meg legbensőbb meggyőződésének, hiszen csak a nyilvánosság előtt elhangzó kijelentés számít igazán a politikai játékban. Tehát
akik különböző formákban az alkotmánybírósági döntés elítélésére biztatták őt. Ez már most jelzés lehet a majdani döntését illetően, bár nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonnunk.
Mindenesetre az elnök el kívánta terelni a figyelmet az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) partikuláris esetéről és egy másik, jóval általánosabb, de az ő szemszögéből nézve fontosabb kérdésre akarta helyezni a hangsúlyt. A bíróság döntése – jelezte az elnök – több kérdést is felvet az állam intézményi megszerzésével kapcsolatosan, melyek tisztázása elsőbbséget kellene élvezzen a DNA jelenlegi vezetője sorsának megvitatásával szemben. Sőt, fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy „paradox” módon rendkívül fontos az, hogy előbb a nagy, elvi kérdéseket kell megoldani. Ezek a következők: 1. a korrupció elleni harc, mely az ügyészek jogállásának módosításával sérülne; 2. az igazságügy-miniszter túlzott hatalmat kapna, egyfajta „szuperminiszterré” válna; 3. az Alkotmánybíróság (CCR) döntése a politikai többség más sorozatos lépéseit egészíti ki, melyekkel az elnök hatalmát kívánják csökkenteni.
Ám az nem volt túlságosan világos, hogy az elnök miként szándékozik megvitatni vagy tisztázni ezeket a kérdéseket. Elismerte, hogy akár egy népszavazást is kiírhatna, de csak az összes érdekelttel folytatott konzultálások és viták „végső szakaszaként”. Végül,
Egy kis megjegyzés a kontextusról: a sajtónak szokása túlzottan leegyszerűsíteni a dolgokat és világos válaszokat akar, melyeket aztán „harsogó” címekben még tovább egyszerűsíthet. Senki sem gyűlöli jobban az árnyalatokat a sajtónál, mely egyszerűen kontrasztokat akar. De az elnöknek, bár igaza van, amikor reflexiós lehetőséget igényel az általános érvényű kérdések számára, nem sikerült azt a benyomást keltenie, hogy realista elképzelése lenne bizonyos politikai szakaszok ütemezéséről. Túlságosan ködösen fogalmazott. Miként tudná elindítani, például, az alkotmánymódosítási folyamatot?
Másrészt egyértelmű, hogy ez fontos téma. Az elnök hatáskörei már több mint egy évtizede a jelenlegi alkotmány legkényesebb, konfliktusos jellege miatt a legkevésbé sikerült részét képviselik. Számtalan politikai válságnak, két felfüggesztésnek és két leváltási népszavazásnak voltunk már tanúi, és most egy újabb felfüggesztés lehetősége merült fel, bár sokkal kisebb valószínűséggel.
Végül az egyértelmű, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) megpróbálja aláásni az elnök hatalmát, de törvényes eszközökkel teszi, és
Valójában a PSD kisebb mértékben nyilatkozott meg, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) vezetője, Călin Popescu Tăriceanu viszont már régóta amellett érvel, hogy az elnöki rendszer helyett inkább a parlamenti felé kellene elmozdulni. Ha alkotmánymódosítással nem oldják meg a helyzetet, akkor ez a gond a jövőben is iszonyatos konfliktusokat fog okozni. A félig elnöki rendszerről újra bebizonyosodott, hogy mindkét tábor számára a legszerencsétlenebb megoldás. Iohannis elnök joggal tette fel a kérdést: „Talán szükség lenne az alkotmány tisztázására? Jól van megalkotva az állam architektúrája?” Kérdései költőiek, az utóbbi két évtizedben többször is feltették már őket, az összes válságos helyzetben. Biztosan szükség van egy alkotmányos tisztázásra, de sajnos úgy tűnik, senki sem eléggé eltökélt e folyamat végigviteléhez.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.