Miért Székelyföldön forgatott albán bosszúdrámát a francia díva?

Mert ő az öntörvényű Fanny Ardant, és megteheti. Az örök emberit kereste és látta bele az erdélyi tájba, és nem érdekli, hogy ezért titokzatosnak vagy felszínesnek tartjuk-e.
Hirdetés
Életműdíjat kapott a 17. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon – kezdhetnénk már a harmadik cikket ugyanígy az idei TIFF-en, de Fanny Ardant nem az az ember, akit könnyű és érdemes ennyivel letudni. Több mint 30 színházi, mintegy száz film- és tévészerep, két filmrendezés és tudatosan misztifikáló nyilvános szereplés – ezekből mind ízelítőt adott a francia színésznő Kolozsváron.
 
Nem színházi, de azért szerepet játszott péntek este a Hamu és vér című filmjének vetítése után a Győzelem mozi színpadán, és úgy adta a közvetlent a szombat déli rövid sajtótájékoztatóján, hogy egy percig sem lehettünk biztosak benne, most magát adja, játssza magát vagy megjátssza magát. Imád dramatizálni, történetet és mondatot is, és azt sem bánja, ha a melodrámáig vagy a közhelyig stilizálja az üzenetét. 
 

Fanny Ardant kolozsvári fellépései kimerítették a francia díva kifejezés összes konnotációját.

Gesztusai indokolatlanul szélesek és színpadiasak, hangja annyira búgó és szándékosan fátyolos volt pénteken a mozi színpadán, hogy az utolsó széksorban is hanyatt lehetett esni az aurájától. Mivel szombaton már visszafogottabb volt, elfogott a gyanú, hogy az az intenzitás, amellyel meghatódott saját magától előző este, az épp levetített Cendres et sang (Hamu és vér) melodramatikus tragédiájának volt hivatva némi hitelességet biztosítani.
 
Fanny Ardant
 
Fanny Ardant és a Hamu és vér romániai castingosa | Fotók: Szabó Tünde
 
Ez volt az első film, amit rendezett, tíz évvel ezelőtt forgatták jobbára Székelyföldön, az akkor még elég romos miklósvári kastélyban és udvarán francia és román színészekkel. Az albán nevű családok között az albán vérbosszú törvénye alapján bonyolódó konfliktusok alkalmanként románul, jobbára persze franciául robbannak ki háromszéki kastélyok udvarán – ezt erdélyi gyomor elég nehezen tudja hitelesként megemészteni.
 
De Ardant-t a történet és nem a történelem érdekli, az a vadság, amelyet több évezrednyi civilizáció se tudott lecsiszolni rólunk, a karakterek tragikus súlya, az élet tragikus érzése, miközben ő frenetikusan szeret élni, és fontosabbnak tartja a megbocsátást, mint az igazság(osság)ot. Nem zavarja az élet ellentmondásossága, sőt szerinte fel kell vállalnunk azt, hogy ellentmondásosak vagyunk. 
 
Nagyon szereti a görög tragédiákat, fiatalon olvasta az Iliászt és az Odüsszeiát, a trójai háború mindegyik szereplője neki olyan, mintha családtagja volna, mondta. Az örök emberi tragédia az, ami őt megfogja, nem kell mindig mindent modernizálni, jegyezte meg, ezt az örök emberit látta meg az erdélyi tájban is, amelybe egyből beleszeretett, és ezt választotta első filmjének helyszínéül. 
 
Fanny Ardant és a Hamu és vér stábjának egy része
 
A színész-rendezőt meghatotta, hogy találkozhatott a tíz évvel ezelőtti stábjának egy részével
 
A filmben ugyanis el akart mesélni egy tragédiát, de nem görög ruhákban, hanem vidéki környezetben, és mivel olvasta, hogy a vérbosszú törvénye egészen korunkig élő hagyomány volt Albániában, ezért mindenképp kelet-európai tájat keresett.
 
Nem tartja magát professzionális színésznek, nem épült be a filmiparba, eleve csak olyan szerepeket vállal, amelyek megfogják. Ösztönösen és gyorsan dönt a forgatókönyvek alapján, és csak olyan rendezőkkel szeret dolgozni, akikben „ég a szent láng”, akik számára privilégium, hogy rendezhetnek, és folyamatos öröm forrása függetlenül attól, hogy kezdő vagy már befutott rendezőről van szó – mondta el a kolozsvári újságírók kérdéseire.
 

A filmezés világába François Truffaut vezette be, 

aki egy tévészerep alapján választotta ki őt 1981-es filmje, a Szomszéd szeretők női főszerepére. Ez akkor nagyon szokatlannak számított Franciaországban, magyarázta Fanny Ardant, mert nem volt átjárás a színház, a tévé és a filmezés között. Truffaut viszont szabad ember volt, önhatalmúlag döntött a kérdésben.
 
Fanny Ardant a sajtótájékoztatón
 
Fanny Ardant a Platinia szállóban tartott sajtóbeszélgetésen
 
Nagyjából ennyit árult el Truffaut-ról, akivel a forgatás után együtt maradtak, közös gyerekük született, majd a rendező valóban tragikus hirtelenséggel (agytumor következtében) hunyt el 1984-ben. A Truffaut-hoz fűződő személyes viszonyáról soha nem nyilatkozik, jelentette ki. Ahogy arra a kérdésre is csak ügyvédje jelenlétében válaszol, hogy most szerelmes-e – tért ki a válaszadás elől Ardant, aki jelenleg Gérard Depardieu élettársa. 
 

Politikai nézeteiről se szokott beszélni mikrofonba, 

válaszolta a palesztin sáljára rákérdező újságírónak. Szereti az embereket és a provokálást, nem szereti viszont a pártokat, mozgalmakat, a különféle akciókra történő felhívásokat, a PC-t, a divatos nézeteket, és soha nem fog semmilyen mozgalomhoz csatlakozni, mert az élet ellentmondásos, válaszolta a lánynak, aki a véleményét firtatta volna a film világából indult #metoo mozgalomról.
 
Azt is csak a halálos ágyán tudná majd megmondani, melyik volt a kedvenc szerepe. Ugyanígy nem tud tanácsot adni a kezdő színészeknek sem, pusztán annyit mondana nekik, hogy csak akkor űzzék ezt a hivatást, ha nagyon-nagyon szeretik.
 
Fanny Ardant és Ozana Oancea
 
Fanny Ardant és palesztin kendője. Ozana Oancea színésznő tolmácsolt
 
Őt magát az öröm és a harag érzése energizálja, ezek egyféle kombinációjával megy be a jelenetekbe akár a színpadon, akár forgatáson. A mozival pedig úgy van, mint a paradicsomos spagettivel: megrögzötten mindig ezt rendeli az éttermekben, miközben fél tőle, hogy egy idő után nem fog majd ízleni neki, és megrögzötten szeret belépni a sötét moziterembe, miközben attól tart, egyszercsak elege lesz a filmnézésből.
 
A filmfesztiválokat pedig azért szereti, mert itt változatos a menü, nem a kommersz törvénye dönt, hanem sokféle filmet lehet látni a világ minden tájáról. És ez a sokféleség fontosabb szerinte, mint az, hogy mennyire profin van elkészítve egy-egy film.
 
Ugyanígy nem egy, hanem sokféle könyvet érdemes olvasnunk, válaszolta arra a kérdésre, mit olvassunk ahhoz, hogy jobban megismerjük saját magunkat. Fiatalon is sokat olvasott, falta Dosztojevszkij, Proust, Shakespeare műveit, a görög tragédiákat, és hülyeségnek tartja a mondást, hogy aki szereti a könyvet, az nem szereti az életet. Ellenkezőleg: az olvasással időt nyerünk ahhoz, hogy megértsük az életet. Saját magunkat pedig a magányban építjük annak ellenére, hogy a magány szerinte tragikus: olyan rémálom, amelyben meg tudjuk látni az élet ajándékát.
 
Fanny Ardant
 
Ne csodálkozzunk, ha Fanny Ardant néha líraian fogalmaz, el is mondta, hogy nagyon szereti a költészetet, a költői viselkedést és a költői képeket. És ma már jobban kedveli az orosz költőket, mint a franciákat, vallotta be, mert Oroszországban mindig kockázatot jelentett, halálos tétje volt annak, ha valaki költő volt, míg Franciaországban szerinte ez csak szellemi csavargás, ott a költők teljesen mindennapi emberek.
 
Filmben is a költőit, a képek erejét szereti, például Tarr Béla filmjeit, amelyek ismeretlen világba vezetnek el, ahol nem tudjuk, mi történik majd, de érezzük az erejét.
 
Ahogy azt sem tudjuk, mi történik pontosan Fanny Ardant világában, de éreztük a – színpadiasból titokzatossá mélyült – erejét.

Hirdetés