Románia és Irán

Románia szemmel láthatólag szereti Jeruzsálemet. De vajon Teheránt szereti-e?
Hirdetés

Ma senkit sem lep meg a bukaresti diszkréció, mely nemcsak a román diplomácia szokásos hangvételének tűnik, de a legjobb politikának is, a belpolitikai nézetkülönbségek elkerülésére.

Hogyan viselkedik majd Románia az AEÁ–Irán vitában? A kérdés első látásra értelmetlennek tűnik.

Romániának nincsenek nagy törekvései a Közel-Keleten

és már az Iránnal kialakítható kereskedelmi kapcsolat sem annyira csábító lehetőség, mint az előző évszázad nyolcadik és kilencedik évtizedében volt. A szankcióknak a 2015-ben megkötött megállapodás nyomán történt feloldása lehetőség lehetett volna a megszakadt kereskedelmi kapcsolatok újrakötésére, de ez több ok miatt nem valósult meg.

Az első lépéseket már 2015-ben megtette Bogdan Aurescu külügyminiszter, aki az ENSZ Közgyűlése alkalmával találkozott kollégájával, Mohammad Dzsavad Zariffal és azt javasolta, indítsák újra „a Vegyes Gazdasági Bizottság tevékenységét, amely előkészítené a terepet az együttműködés kibővítéséhez, az Iránnal szembeni szankciók felszámolásának ütemében”, a hivatalos közlemény szerint. 2016 márciusában az új külügyminiszter, Lazăr Comănescu átvette a stafétabotot és Teheránba látogatott, ugyanazon év novemberében pedig Mohammad Dzsavad Zarif érkezett Bukarestbe az iráni Kereskedelmi Kamara több képviselője és üzletemberek kíséretében. Voltaképpen ez az utolsó jelentős összejövetel,

a román diplomácia a geopolitikai kontextus erejénél fogva lassan-lassan egyre tartózkodóbbá vált

egy olyan országgal szemben, mely aktív szerepet vállalt Bassár al-Aszad oldalán Szíriában.

A kétoldalú kapcsolatok helyzete két év után sem haladt semmit sem előre. Sokatmondó az a figyelmeztetés, melyet a külügyminisztérium (MAE) pont két nappal ezelőtt tett közzé a honlapján: „A Külügyminisztérium azt tanácsolja a román állampolgároknak, hogy kerüljék a nem elengedhetetlenül fontos utazásokat az Iráni Iszlám Köztársaságba, tekintettel az ezen állam területén meglévő potenciális kockázati és bizonytalansági forrásokra.” Márpedig egy ilyenfajta figyelmeztetés politikai állásfoglalást jelent. Nem üzletelhet az ember egy ilyen módon jellemzett országgal. Románia a kezdeti tapogatózások ellenére végül úgy döntött, hogy távol tartja magát. Igaz, hogy Iránnal kapcsolatosan már a négy évtizeddel ezelőtti adukkal sem rendelkezik. Mindenesetre jól tette, hogy félreállt, hiszen most a vesztesek táborában lenne.

A kontextus körvonalazása után térjünk vissza a kérdésre. Miként kellene viselkednie Romániának? Egyelőre az egyetlen megszólaló hivatalosság a Szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu volt, aki

teljes mértékben a francia–német álláspontot karolta fel:

„Bízom abban, hogy Irán, az EU tagállamai és a Közös Tervben résztvevő államok továbbra is támogatni fogják az elfogadott többoldalú megállapodást, mellyel szavatolható, hogy Irán nem fejleszt katonai nukleáris programot.” Ugyanebben az üzenetben még kijelentette: „A jövőbeni fejleményekre vonatkozó némi aggodalommal és nyugtalansággal olvastam a hírt, hogy Donald Trump amerikai elnök f. é. május 8-án bejelentette az AEÁ egyoldalú kivonulását az iráni nukleáris programra vonatkozó megállapodásból” (Facebook).

Tekintettel arra, hogy a Szenátus elnökének nincs különösebb hatásköre a külpolitikában, üzenete nem helyettesítheti a többi releváns szereplő hiányát. De feltételezhetjük, hogy legalábbis Klaus Iohannis egyetért majd vele. Az egyetlen kérdés az, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) nem próbálja-e majd ezúttal is az inkább Amerika-párti és Izrael-párti irányban elmozdítani a mérleg nyelvét, bár a jelenlegi körülmények között ezt sokkal nehezebben tehetné meg, hiszen a külügyminiszter a Călin Popescu Tăriceanu által vezetett párt egyik harcosa. Lehet, hogy a Szenátus elnöke éppen azért akart elsőként megszólalni ebben a témában, hogy diszkrécióra kényszerítse a partnereit.

Azt azért el kell mondanunk, hogy

Jeruzsálem Izrael osztatlan fővárosaként való elismerése és a nukleáris technológia témájára vonatkozó megállapodás nem azonos természetű ügyek,

még akkor sem, ha mindkettőnek Izrael áll a középpontjában. Szimbolikus dimenziója révén Jeruzsálem témája bárki számára érthető, sőt, azt mondhatnánk, hogy állásfoglalásra késztető, míg az Iránnal kötött megállapodás kizárólag a nukleáris nagyhatalmak „hatáskörébe” tartozik. A 2015-ös megállapodás célja megakadályozni Irán urándúsítási tevékenységét, szigorúan a helyi körülményekhez és a betartása ellenőrzésével kapcsolatos technikai képességhez kötődve. Következésképpen Bukarest hallgatása (az említett kivételtől eltekintve) ma senkit sem lep meg, mely nemcsak a román diplomácia szokásos hangvételének tűnik, de a legjobb politikának is a belpolitikai nézetkülönbségek elkerülésére.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Hirdetés